HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 16 Tagok összesen: 1888 Írás összesen: 49225 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: J.SimonFeltöltés dátuma: 2009-12-14
Fekete Rózsa PrológusValahol, messze a csillagokon túl, létezett egy csodálatos birodalom, melynek létezéséről kevesen tudhattak csak. Mert a távoli világ egy pontján feküdt és titkait csak azok számára tárta fel, kiknek tiszta volt a szíve és nem ismerte a gonoszságot. Ezt a birodalmat azonban nem a Földön kell keresnünk, hanem onnan jóval messze.
Hogy hol? Egy távoli bolygón, melynek gyűrűit talán már mindenki látta az ég távoli pontján, vagy ha ott nem is hát a könyvek lapjain biztosan. Úgy bizony, történetünk a Szaturnuszon játszódik, mely az univerzum messzeségében található. A planéta északi részén élt Imelda királynő, ki eme ragyogó birodalmat vezette melynek neve: Ariana. Amíg a királynő uralkodott népe nem szenvedett hiányt semmiben. Alattvalói boldogan éltek, nem voltak háborúk, sem pedig járványok, mert a királynő igyekezett mindig népe érdekét nézni. Csakhogy, valaki mást akart. Egy éjszaka ugyanis, félelmetes horda támadt a királyságra, a gonosz főpap Kranosz elakarta foglalni a trónt,hogy így szerezze meg a királyságban lévő óriási mágikus erőt. Fejébe vette ugyanis,hogy a királynő hatalma majd teljesíti minden mohó kívánságát, de azt nem sejtette,hogy a kristály azonban nem egy tárgy, hanem egy személy. Azon az éjszakán, mikor a főpap megtámadta a kastélyt a királynő egy apró csomagot adott át annak a lovagnak,ki életét védte. - Nagyon vigyázz rá! - suttogta a lovagnak. - Ő a királyság jövője! - Bízhat bennem, fenség! - hajolt meg a lovag. Imelda elmosolyodott, tudta,hogy hűséges lovagjában megbízhat és nem fogja hagyni,hogy leghőbb kincsének bántódása essen. A lovag útnak indult, a kastély rejtett alagútjain keresztül mentette ki azt, kit rá bízott az uralkodó, az élete árán is megvédte. Eközben Kranosz emberei elfogták a királynőt és a férfi lába elé vonszolták, a főpap igyekezett rávenni a nőt,hogy árulja el merre van a kristály. Ő azonban nem volt hajlandó ezt megtenni, a főpapnak ekkor feltűnt,hogy a király nincs imádott királynője mellett. - Hol van a férjed? - kérdezte dühösen Kranosz. - Nem számít, őt már soha senki nem hozhatja vissza! - mondta Imelda. A királynő lila szemeiben bátorság és elszántság csillogott, nem félt semmitől, mert tudta,hogy a királyság jövője biztonságban van és senki sem bánthatja. Az sem bántotta,hogy Kranosz örökös börtön fogságra ítélte,hogy soha senki ne láthassa a királynő arcát. Csakhogy a királynő nem hagyta magát, mielőtt a tömlöcébe zárták volna Kranosz felé fordult. - Jól figyelj rám Kranosz, eljön majd a nap mikor rémuralmad véget ér! Mert a Fekete Rózsa és a Remény Fénye utadat állja! Ők megfognak állítani és soha senkinek nem árthatsz többé! A trónbitorló nem vette komolyan a királynő szavait, mert nagyon jól tudta,hogy azok csupán egy ősrégi legendára hivatkoznak, ám ő,hogy ezt elkerülje már megtette a kellő óvintézkedéseket. Azt azonban nem sejtette,hogy valaki, távol a palotában folyó zűrzavartól egy apró kisházba viszi a királynő által átadott csomagot. A lovag egyszerű hétköznapi utazó álcáját öltötte magára és úgy döntött így védelmezi meg azt, mit királynője rábízott. Ez a valami egy kis baba volt, a királynő és a király egyetlen gyermeke, egy fiú. Ahogy a lovag letette a gyermeket jobban megnézte. A kisfiú fekete hajú volt, akár az édesanyja, ám a szeme oly kéken ragyogott akár az ég, ezt édesapjától örökölte. Ahogy így figyelte a bolygó fiatal hercegét, eszébe jutott,hogy a gyermeket elkell rejtenie a külvilágtól,hogy nyugodt élete legyen, mint az összes többi gyermeknek, szerencsére nem kellett egyedül nevelnie őt,hisz mellette volt párja, aki sajátjaként szerette a fiút és megfogadta,hogy megvédi, történjék bármi. Amikor a lovag a gyermekre mérte tekintetét észre vette,hogy a csöpp kis herceg békésen álmodott az ágyában. Elmosolyodott és megsimogatta a fiúcska fejét. - Egy nap, visszatérhetsz a kastélyba, ám addig még hosszú út vár rád - suttogta a fiúnak. - Harry Caleb! Légyszí írjatok kritikát rá, mert fejlődni szeretnék! :) Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az igazi Mikulás című alkotáshoz Szondi Márk alkotást töltött fel A Szakértő címmel a várólistára szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Megfogantam és a Cseppecske című alkotáshoz alberth bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz Horvaja alkotást töltött fel Suhanó árnyak címmel a várólistára leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz leslie b shepherd alkotást töltött fel Viszony címmel Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szomorú Teadélután címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |