HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47190

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: PecásFeltöltés dátuma: 2009-12-19

A piacon

A piacon hatalmas embertömeg tolong, nyomakodik erre-arra. Ki céltalanul, csak úgy ődöng, nézelődik, bámészkodik, ki meg határozott céllal jár-kel. Vásárolni akar lehetőleg olcsón és jót. Áruk hatalmas halmai mindenfelé és minden mennyiségben. Az árusok harsányan kínálják a portékájukat. Az állatvásáron is buzgón ajánlgatják az áruikat, az élőlényeket. Belém hasít a felismerés, vajon hogy lehet az, hogy az élőlényeknek áruk van? Hogy lehet azt a szeretetet, amellyel az állatot gondozták, nevelték, ápolták ,,forintosítani"? Vagy csak érdekszeretet, gazdasági érdekszeretet volt? A nagyobb állatok lábaiknál fogva voltak párba kötve, nehogy megszökjenek, mert akkor a gazdának kára lesz. Így tehát csak fekszenek kiszolgáltatott tehetetlenségükben. De vajon az ember nem ilyen kiszolgáltatott-e a saját sorsának? Vajon nem a saját kiszolgáltatottságát akarja-e a saját gyávasága miatt ezeken a védtelen, kiszolgáltatottá alázott szerencsétlen páriákon megbosszúlni? Vajon nem olyanok vagyunk-e mi is végsősoron, mint Ők? Nem fekszünk-e mi is kifejezéstelen szemmel idegen mustrának kitéve lábunknál fogva párba kötve, nehogy önmagunkat kiszabadítva okozzunk kárt a gazdáinknak saját sorsunk piacán áruvá alacsonyodva? De vajon akarunk-e, tudunk-e a saját sorsunkon változtatni? Van-e módunk megszabadulni a béklyóinktól, vagy amint ezt megkísérelnénk, mint ezek a szerencsétlen állatok, ránk is azonnal lecsapna a ,,gazdánk" és mi is, mint ezek az állatok, feküdhetnénk továbbra is üveges szemekkel, kifejezéstelen arccal a sorsunk piacán, mígnem mi is úgy végeznénk, mint ezek az állatok valóban, fazékban főnénk, csak mi a saját sorsunk ,,fazekában"? Kérdések, kérdések, amelyekre a választ nem tudom. Talán nincs is rájuk felelet.

Pecás

Debrecen, 1997. július 09.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nézd! címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 38. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Odalett minden címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Odalett minden címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Félelem című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Félelem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)