HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 48 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51301 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Fazekas IstvánFeltöltés dátuma: 2009-12-19
A halottak hónapjaA halottak hónapja November: a halottak hónapja. A nyirkos szelektől borzongató, hideg és ködös időkben különös élességgel jelenik meg előttünk az elmúlás és a halál ténye. A halálé, mely ott leselkedik körülöttünk, első levegővételünk pillanatától, és amelyre minden elmúlás szüntelenül emlékeztet. Különösen a megőszült időben. A lábunkhoz hull egy barnásan pirosló falevél, és felvillámlik bennünk a gondolat: memento mori. Különös félelemmel féljük a halált, de mégis még a hitetlenek lelkét is átjárja sokszor a reménykedés örökzöld illata, hogy a halál egy új, szebb életnek a kapuja. És ez a reménykedésünk éppen abból a különös félelemből fakad, ami mindig ott ólálkodik a szívünk közelében, ha elmúlásunkra gondolunk. Szeretjük a halált az álomhoz hasonlítani. Vajon miért? Azért, mert az álmodást az ébredés követi. Az ember amikor a halálra gondol, olyankor mindig biztosan tudja, hogy részese és alkotója a világmindenségnek. És ilyenkor eszébe jut, hogy a telet a tavasz követi. Az elmúlást a feltámadás. A régi életet az új élet. Sok nyelvben ugyanaz a szótöve a halálnak, mint az álomnak és a szerelemnek. Mintha egymás testvérei lennének. A halál nyugodalom, melyből újra ébredünk, és csak az a szerelem igaz, amelyik halálos. Halottak napja táján szétnézek az ismerős temetőkben, és mindig eszembe jutnak Ratkó József sorai: "Mégiscsak ők tartják a földet, drága halottaink. Csont törik, izom kékül, foszlik rajtuk a hús, az ing. Szép szemük behorpad, pedig vannak már annyian mint az égen a csillag, annyi szülém lányom, fiam." És amíg hosszasan tűnődöm a letűnt időkön, Károli Péter szavai találnak otthonra szívemben: "Jóllehet sokan szidalmazzák a halottakon való siralmat, de miérthogy ezt az indulatot a természetnek Istene oltotta belénk, azt mondom, hogy az halottakon való mértékletes siralom nincsen sem Istennek, sem az ő igéjének ellene." Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Nincs egyebem című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Valósulni akarunk című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csingilingi című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |