HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 61

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49113

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ObbbFeltöltés dátuma: 2009-12-21

Tara

A vakolatlan kertvárosi ház hátsó kertjében egy férfi ül egyedül a burkolatlan betonteraszon a reggeli napsütésben az arcát fény felé tartva. Kisvártatva felesége lép ki a teraszajtón, kávéval kezében.
Zsuzska férje mellé húzza a kempingszéket, meggyújt neki egy cigarettát és átadja, majd magának is gyújt egy másikat. Sokáig némán slukkolgatnak, s fújják füstöt a friss tavaszi levegőbe. A szemetes még nem jött, pedig máskor már régen megjárta ezt a részt. Reggel kilenc óra, és ők kint kávézgatnak. Valamikor ez nem volt megszokott dolog, de sajnos azzá vált. Nincs munka, régebben az is volt.

Németjuhászuk farát billegetve közelebb jön, orrával megpiszkálja a férfit, mire az megsimogatja.
- Nem jó ez így! - böki ki Zsolt. - A csekkek ellepik a konyhaasztalt, már a gyerekek ebéddíját sem tudtuk befizetni.
Valamikor nagy becsben tartották, hívták dolgozni az ország minden szegletébe, még külföldre is. De mostanában munka csak ritkán akad, mert kihagyott egy évet - építette a házukat -, és az alatt kikerült a köztudatból. Úgy néz ki, átok ül rajtuk, mióta beköltöztek. Először a betörés, mikor mindenüket elvitték. Meg még a baleset is... Mikor az ereszcsatornát akarta felszerelni, akkor leesett a létráról, pont a gerincére.
- Beszélek a sógorral, hátha ki tud vinni Németországba dolgozni - elmélkedik tovább. A kutya megböki, mire ő annak tarkóját kezdi el vakargatni. Az leereszti fülét, de farka tovább jár, fejét szinte belefúrja a gazdájába.
- Fiatalon nem voltál ilyen pesszimista - pirít rá Zsuzska. Kinek kell Németországban egy kerekesszékes? - teszi hozzá gondolatban.
- Emlékszel? - kérdezi, hogy más irányba terelje férje gondolatait. - Sokszor szorultunk, mégis lett valahogy, csak lassabban, mint ígérted.
- Hogy érted? - rántja meg a tolószék jobb kerekét, így szembekerül feleségével.
- Hát, már nem emlékszel? Mit ígértél nekem a házasságunk napján?
- De. "Kicsim, az első ötéves tervben benne van a ház, gyerekek, és egy piros kabrióba i beleülhetsz." Igen, ezt ígértem. Hát nem álltam a szavam, legalább félig? Itt a ház - kacagja el magát.
- De igen - nevet vele a nő is -, csak eltelt tizenkilenc év, azaz már a negyedik ötéves tervnek is a vége felé járunk, és a kabrióval adós maradtál. Krákogsz. Szívj kevesebbet!
- Akkoriban esténként mindig az Elfújta a szél-t olvastad, mesélted, Scarlett O'Hara mennyire szereti a birtokukat - mereng, mintha a felszólítást nem is hallaná -, ragaszkodik hozzá, megtesz érte mindent, az élteti és ad neki erőt. Már a birtok neve is elvarázsolt, Tara. Én megesküdtem, hogy egyszer nekünk is meglesz a saját Taránk.
- Már megvan - mosolyog Zsuzska. Most őt böki meg a kutya, a kávé az ölébe fröccsen. - Mit csinálsz! - fedi meg, de azért szeretettel megpaskolja fejét, tudja, sokat köszönhetnek neki. - A gyerekek is megszülettek - már újra a férjéhez beszél -, pedig a Mama csak "fatökűnek" becézett. Büszkén cukkoltad, mikor Sára megszületett: "Na, ki a fatökű?" Majd, mikor Julcsi: "Nevezzen csak aranytökűnek, Mama!"
- Szerinted, tudok még valamikor velük együtt röplabdázni? - kérdezi Zsolt, mialatt torkában gombóc nő.
- Persze, ne gyötörd magad, inkább írj! - Tudja, az megnyugtatja. Mikor a gépnél ül, újra a régi, átszellemül, és tekintetéből nem a bánat, az önsajnálat tükröződik vissza.
- Abból nem lehet megélni.
- És ha mégis? - Ő sem gondolja komolyan, csak megint a másik gondolatait próbálja elterelni. A gyerekek, a kutya meg az írás férje bajának legjobb elixírjei.
- Ne izgulj, már túl vagyok rajta - érezi meg, hogy mi zajlik a másikban. - Elfogadtam, hogy évekig, talán egy életen át székhez leszek láncolva. Ő nyitotta fel a szemem. - Megborzolja a szőrt kutyája farán, amint keze lejjebb ér, pajkosan ránt egyet a farkán. Mire az eb elkezdi kergetni azt, majd megáll, fejét oldalra billentve értetlenül tekint a vidám párra. - Rádöbbentett, hogy felelősséggel tartozom felétek.
- Mindig németjuhászt szerettél volna. "Ha felépül a ház, veszek egy gyönyörű, hosszúszőrű németjuhászt" - mondogattad. Nem is hosszúszőrű. Bánod?
- Már hogy bánnám, ő a legszebb kutya az egész világon! Ugye te, te szépséges szuka? - Hangját mindig elváltoztatja, mikor kutyájához beszél, gügyög, mint bárgyú szülő szeretett gyermekéhez. Az eb pedig rázza a seggét neki.
- Hogy tud állni a füle? Pedig a húgod szerint eltört benne a porc, mert sokáig lekonyult a bal. Nézd! Észrevett valamit... Hegyezi fülét, áll, mint a cövek.
- És te? Még csak ki sem akartál jönni, annyira sajnáltad magad - a nő hangjában most komoly szemrehányást lehet érezni.
- Ne gyötörj!
- A barátaid is melletted álltak, térkövet csencseltek, megcsinálták a kertben az utat, hogy kényelmesen ki tudjál jönni bármikor, még esőben is. Te pedig csak gubbaszkodtál a szobában és sajnáltad magad, nem lehetett hozzád szólni. A gyerekek is kerültek.
Hallgat, tudja, igaza van a másiknak.

De nehéz volt megemészteni, mikor felkelt az altatásból, és közölték vele, hogy valószínűleg soha többé nem fog tudni járni. Üvöltött, tombolt, zokogott. "Miért én? Miért? Miért?" - sikította bele a nagyvilágba.
Mikor hazavitték, csak feküdt az ágyban, bámulta az olimpiát és sírt, siratta magát. Sokat gondolt arra, hogy véget vet ennek az állapotnak, eljátszott a gondolattal hogyan és miként. De életösztöne erősebb volt. Csak beszélni, enni és kimozdulni nem akart. Ha szóltak hozzá, akkor "Hagyjál!"- volt a válasz. Lassan elmaradtak a barátok és kerülte a család.
Pont akkor, a legjobbkor dobták ki az utcára őt, vagy a Sors vetette arra, talán éppen a puszta Véletlen - nem tudni. Egyszer csak megjelent, kint a kapun kívül, az út közepén kergette az autókat.
- Gyere ki Zsolt! Gyere, apa! Gyere! - üvöltöztek kintről, felesége és a gyermekei.
- Nem!
- De, de gyere! - szajkózták. - Egy kölyökkutya! Látnod kell!
Torkukban maradt a következő kiáltás, mikor meglátták a kigördülő apjukat, mert régen nem látták őt a házon kívül. Közben az eb egy autót kergetett a főút felé, a szembejövő kisteherautó pedig elkapta farát. Nyüszítve pördült meg tengelye körül és bicegve lebotorkált az útról.
- Apa, hozzuk haza! Kérlek? - kérlelte Julcsi.
- Légyszí! Na! - csatlakozott Sára is.
- Hozzátok!
A gyerekek szaladtak, de a kutyus megijedt, odébbállt.
- Sára! Julcsi! Gyertek! - szólt rájuk. - Hozzatok bentről szalámit! - kérte meg őket, ő pedig kihajtott a kerítésen, át az úton. Zsuzska rá sem szólt, hogy óvatosan, annyira hihetetlen volt.
Valamiért a kölyökkutya bevárta, talán, mert ülve közeledett, és ezért kisebbnek érzékelte. Minden ízében reszketett, orra száraz volt és a bal füle lekonyult.
Kidobták, mert elunták, nőni, játszani kezdett szegény - gondolta. Ahogy elérte, megsimogatta, becézte, nyugtatta, az csak remegett, meglapult, mintha a föld alá akarna elbújni. A gyerekek megérkeztek, szalámit toltak az orra alá, ő pedig az orrát a föld alá.
- Hazavisszük? Kérlek, apaaa!
- Persze, kicsim. Szaladjatok vissza valami kötélért! - ugrasztotta őket.
Mikor visszaértek, a kötelet rákötötte a nyakára - nem volt kimondott póráznak való, hanem az a fajta vastag kötél, amit a fuvarosok használnak rögzítésre -, és büszkén vezette.
- Toljatok lányok!
A karaván elindult, elöl kerekesszékben az apa, mellette fuvaroskötélen a kajlafülű, bicegő, kölyök németjuhász, utánuk a kocsit toló, vidám gyerekek, a sort könnyeivel küszködő Zsuzska zárta.
- Apa, hogy fogjuk hívni? - kérdezte Sára
- Hívjuk Kajlának! Úgyis olyan kajlán áll a füle - vetette fel Julcsi.
- Tara... Tara lesz a neve - jelentette ki Zsuzska, kezét óvón férje tarkójára tette és kigördülő könnye a kutyára csöppent.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2710
Időpont: 2012-12-31 13:45:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Obbb!

Élethű és megható. Nekem tetszett.

Ági
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-12-22 21:33:06

Élethűen festetted le azt a szakaszt, amikor Zsolt nem tudott mit kezdeni magával. Szeretem az olyan történeteket, amik úgy vannak megfogalmazva, hogy az olvasó azt érezheti hogy van a szereplőkkel valaki közös ismerőse, vagy ismeri őket ő maga is.:)

Legutóbb történt

Marcsy bejegyzést írt a(z) Hová lettek? című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Az Igazság címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Éhség címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Érzéki csalódás címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = O címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) penészírtó című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)