HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51293

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2021-01-22 20:45:08

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: sadypistenFeltöltés dátuma: 2009-12-26

Számok

Újabb nappal fordult éjszakába. A puskák ropogása egyre távolabbról hallatszik csak, ismét véget ért egy borzalmakkal teli nap. Minden este ugyanez megy. Besötétedik, elhallgatnak a fegyverek, néhol tábortüzek gyulladnak. Éppen úgy, ahogy ezen az estén ennek a háznak a romjai közt.
Három hete dobtak minket a háborús övezetbe, tizenkét átlagos fiatallal együtt. Én voltam a tizenharmadik. Úgy tűnik, ezekben az időkben az enyém válik a szerencseszámmá. Mára már csak négyen maradtunk. Számok csupán, ha a hívójelünket kérdezik, de emberek minden este, a tűz mellett. Rajtam kívül túlélte még a borzalmakat kettes, hatos és kilences.
Kettes magányos figura. Afféle mesterlövész. Miközben mi előrenyomulunk hatossal, a hátunkat fedezi. A magunkfajtát szokás kommandósnak gúnyolni a seregben, holott szimpla ágyútöltelékek vagyunk. Kilences a robbantási szakértőnk. Különös, hogy még életben van, a maga fajta nem szokta sokáig húzni ebben a háborúban. Különösen ilyen napok után ...
Három hete a Sziget északi csücskében dobtak le minket, a "Tizenhármakat". Így hívott mindenki minket, máshol 15 fős csapatok indultak útnak. Két fiatal a kiképzés során megsérült, őket otthon kellett hagynunk. Nem nagy jövőt jósoltak nekünk. Rutinszerű felderítést végeztünk volna, de a második nap rajtunk ütöttek. Ott vesztettük el csapatunk három tagját. Ketten megsérültek, velük nem tudtunk mit kezdeni. Sorsukra hagytuk őket, bízva a csapatainkban, hogy megtalálják őket, esetleg ellnségeink emberségében. Azóta nem hallottunk felőlük.
Az elkövetkező egy hétben csökkent a számunk négy főre. Az elmúlt tizenkét napban a túlélésért küzdöttünk.
Egy ilyen nehéz nap volt a mai is. Most, az éjszakai csendben a még megmaradt ellátmányunk utolsó adagját éljük fel. Holnaptól, ha nem találunk egy élelemmel teli raktárat, éheznünk kell, míg a csapataink ránk nem találnak.
Az oldalfegyverem tisztítom éppen, de már látom, hogy nem húzza sokáig, kopnak az alkatrészei. Elmélyülten gondolok vissza a háború előtti időkre, mikor még minden békésen telt. Nem tarthat sokáig, mondogatták a felsőbb körökben. Tévedtek. Mikor minden elkezdődött, még az iskolapadot koptattam, immáron jó eséllyel halott bajtársaimmal együtt. Közel nyolc éve már mindennek. Különös, hogy senki nem gondolta, hogy egy háború eddig tarthat. Szörnyű belegondolni is, mennyi lehet még hátra.
- Ma éjszaka én őrködöm - hallottam hírtelen Kilences hangját a tűz ropogása mögül. Senki nem felelt. Mindenki tudta, ki a soros, mégis minden éjjel eljátszottuk ezt a liturgiát. "Ma én őrködöm." Minden áldott éjszaka, néha a sötét fal tövében, néha a tűz mellet.
Hatos és Kettes összekuporodva ült egymással szemközt, tőlem jobbra és balra. Némán egymásra néztek. Hatos egy utolsót húzott a kulacsából, hátat fordított a tűznek és elaludt. Ő volt az egyetlen, akinek ez ilyen gyorsan ment. Kettes a maradék vacsoráját ette, Kilences pedig felsétált egy törmelékhalomra. Minden éjszaka az őr feladata a legnehezebb. Ma az övé. Néhány perc múlva Kettes is nyugovóra tért. Az ilyen rémes napok után nekem ez sosem ment. Az utolsó adag kávét főztem éppen. Cukor már napok óta nem volt, keserűn ittuk. Odasétáltam Kilences mellé, letelepedtem, átnyújtottam neki a poharát.
- Köszönöm. Cukor nem volt? - hihetetlen, hogy minden este elsüti ezt a faviccet. De ebben a helyzetben az embernek ez az utolsó mentsvára.
- Kettes mind befalta - válaszoltam mosolyogva. Így ültünk, a forró feketét kortyolgatva néhány percig még egymás mellett. Hírtelen megszólalt.
- Csodálatos látvány a telihold a tűzfényes éjszakában. - És valóban. Egy magaslatról, mint amilyenen most ültünk, a tábortüzek megvilágította égbolton csak a telihold kerek képe nézett ránk. Csillag egy darab sem. A Tó közepére esett éppen a tükörképe, az öreg bárka mellé.
- Az - válaszoltam -, de a mai napig nem értem, hogy képesek ezt így tönkretenni az emberek. Szörnyű lángokban látni a várost.
- A legcsodálatosabb - erre nem számítottam, meghökkenve bámultam Kilencesre. - Nincs is gyönyörűbb, mint a kora tavaszi éjszaka egy ház ablakából nézve.
- De hiszen egy romhalmon ülünk, a háború közepén! - Értetlenkedtem. Elhallgatott, csak bámult az éjszakába. Hírtelen szólalt meg, nem számítottam válaszra.
- Háború. Igen, háború, de az ember csak így tudja túltenni magát rajta. Nézz szét, és képzeld el ezt annak előtte. Mindegy, ki nyeri meg ezt az átkozott háborút, a táj újra szép lesz, és az a Hold ugyanúgy fog tündökölni, mint ezen az éjszakán.
Nem sikerült megértenem, mire gondol. Láttam, amit láttam. Romok és tábortüzek. Mindenütt. A Hold fent ragyogott teli pompájában, és én nem értettem. Szörnyű, hogy ez alatt a csodálatos Hold alatt emberek haldokolnak, és holttestek fekszenek mindenfelé. De a Hold mégis csak bámul, szakadatlanul, nem foglalkozva az emberekkel, akik egymást gyilkolják. A Hold csak a végeredményt látja, mindezt a Nap nézi végig. Éjszaka sosincs harc ...
- Menyj aludni. - Szakította hírtelen félbe a gondolataim - Holnap ismét nehéz napunk lesz. Nem lesz ennek már sosem vége ...
Bólintottam. A törmelékhalom tövébe telepedtem, amelyiken őrködött. Befészkeltem magam a hálózsákba, és aludni készültem. Ekkor ismét megszólalt:
- Sam. Sam Ranger. - Értetlenül néztem rá a tábortűz fényében, majd folytatta - Így hívnak, legalábbis az osztag előtt ez volt a nevem. Jó éjszakát!
Egy darabig még álmatlanul gondolkodtam, és a Holdkorong alatt Kilences árnyékát figyeltem. Sam Ranger. Többé nem Kilences. A háború személlyé változtatta. Az első név, amit három hét alatt hallok. Csendesen hallgattam még egy darabig az elhaló tűzropogást, majd magam sem tudom, mikor, de elaludtam.

Kora hajnalban fülsüketítő robajra ébredtem. Gránát csapódott a dombba, rajtunk ütöttek. Felkaptam a fegyverem, a jó öreg, már-már rozsdásodó géppisztolyom, és fedezéket kerestem. Hatos és Kettes szintén a romok közé szaladt, de Kilencest nem láttam. Elvesztettük. A rajtaütést túléltük, de már csak hárman maradtunk. Sam Ranger. Különös, mennyire más, ha az ember tudja egy halott nevét. Ez a név cseng a fülemben azóta is. Hárman indultunk tovább, ketten azzal a tudattal, hogy elvesztettek egy újabb katonát az osztagból, én pedig azzal az érzéssel, hogy elvesztettünk egy embert, aki immáron többé vált, mint egy szám a másik tizenegy közül ...

Életem első irománya, a kritikát szeretettel várom!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 4

Alkotó
Regisztrált:
2009-12-24
Összes értékelés:
1
Időpont: 2010-01-02 13:21:51

Először is, elnézést kérek, hogy csak most tudok hozzászólni a saját témámhoz. Az ünnepek alatt erre nem sok lehetőség adódott.
Másod soron köszönöm az észrevételeket és kritikákat. Az Antonius által említett helyesírási hibákra már felhívták figyelmem, elvileg javítottam, viszont a lap nem frissített. Ezért elnézést. A profilom szintén javítottam, az most már jól van megírva.
A stílusbeli hibák egy részére köszönöm, hogy felhívtátok a figyelmem! Mint szóvá is tettétek, én magam sosem jártam meg a katonaságot, ez a kis iromány is csak egy hétfő esti agymenésem szüleménye, így külön elnézést a hibákért. Tisztában vagyok a bajtársiassággal a seregen belül (édesapám sokat mesélt régen), ez csak egy egyszerű próbája volt az érzékeltetésnek. Úgy látszik, a legnagyobb hibája is a teljes alkotásnak ;)
Artur kritikájáért külön köszönet, nagyon jól esett, hogy továbbra is bíztat, és irodalmilag jónak tartja ezt a rövid irományt! Bár nem hiszem, hogy a közeljövőben újra írással próbálkozom.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2009-12-30 15:02:46

A számok a rabokat juttatják eszembe...a bajtársak azt hiszem törekedtek arra, hogy megismerjék egymást...és nem csak a másik nevét tudták, hanem egyebeket is, pl. család, menyasszony neve stb.
Azt viszont jól érzékelteted hogy mekkora különbség van aközött hogy kilences vagy Sam Ranger hal meg, és a háborút is, ahogy megváltozik tőle az emberek élete, gondolkodása...összességében jó.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2009-12-30 02:23:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Szia!
Összességében egyetértek Antal véleményével. Megnéztem a születési dátumodat. A fiam 87-es. Nem voltál katona, ahogyan már ő sem. Ez felment attól, hogy hiteltelennek írjam a sztoridat. Voltam katona, méghozzá olyan helyen, ahol nem játékfegyverekkel volt dolgom. Azok bizony nem kopnak. Sűrű használat alatt sem. Nyolc év semmi nekik. De ne keseredj el. Irodalmilag nagyon jól és érdekesen írsz. A számokat értem. A háború személytelenségét akartad kifejezni vele. Azonban ez csak a vezérkar szempontjából van így. És akkor is csak háború idején. A közvetlen parancsnokok és a csapattársak tudják egymás nevét. Sőt! Beceneveket kap mindenki. Talán csak a különleges bevetésű csapatoknál nincs név. Nekem végig tetszett, amit olvastam tőled. Mindenképpen folytasd az alkotást. Akár ezt, akár mást. A tehetség ott van benned.
Üdv.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2579
Időpont: 2009-12-27 18:53:49

Szia! Üdv a fedélzeten.
Ezek a számok nekem nem jönnek be igazán. Ha én egy csapat tagja vagyok, törekszem arra, hogy megismerjem, mit rejt a név, a szám. Az eredményes együttműködés feltétele, hogy minél jobban ismerjük egymást, egymás gondolkodását, reakcióit, stb.
Amit a fegyverről írsz, az nem életszerű. "kopnak az alkatrészei." Nem olyan kopósak azok. Van néhány helyesírási hibád is, pl.: Menyj aludni. Helyesen: menj.
A bemutatkozásodban is vannak hibák: Pl.: "ottani társaság által jó kritikát kapott." Helyette "ottani társaságtól" lenne véleményem szerint a helyes.
Az utolsó előtti "könyvekint" szavad is értelmetlen. Javítsd ki.
Összességében nem rossz írás, csak hajrá!
Üdv. a.

Legutóbb történt

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mesélőkönyöklő estjén című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mesélőkönyöklő estjén című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Mesélőkönyöklő estjén című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mesélőkönyöklő estjén című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Nyugtató... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyugtató... című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Brumi Maci és a róka című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Brumi Maci és a róka című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A kamuzós kutyulu- mutyulu címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Lábnyomok a levegőben, avagy, az első hó? című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Gyementyjev: Vrubel monológja címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyugtató... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)