HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48278

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: AliaFeltöltés dátuma: 2010-01-03

Bérgyilkosok krónikája 5 ( Az első zökkenők)

X elkezdte sorra venni a fegyvereket. Mind kifinomult munka és egyedi. Lehet hogy típus feyver, de van rajta valami ami a többin nincs. Egy betű, szimbólum, vagy mondat. A fegyverekben csak a fekete szín volt a közös. Amit a lány még értett is, hisz ha az ember bérgyilkos a sötétben kell maradnia. Az árnyékokban élnie és mozogni és nem hívhatja fel magára a figyelmet. Bár sok gyilkos hagy maga után nyomot. Ezek a nyomok általában alig tűnnek fel, például egy gomb hiánya, vagy egy hajtincsé. De néha elég nyilvánvalóak, üzenet a halott szájában, vagy kártya a mellkason. X soha nem értette erre miért van szükség. Csupa felesleges idő pocsékolás ezeket észrevétlenül ott hagyni. Ráadásul ha kikapnak egy jobb nyomozót még gondot is varrnak a nyakukba.

X amint betelt a fegyverekkel, csendben vissza lopódzott a szobában, ahol Z még mindig csukott szemmel feküdt.
- Most vagy színlelsz, vagy tényleg ilyen gyenge vagy! - mondta X az alvó fiúnak, miközben leült az ágy szélére. - Cöh! Gyászos! - erre hirtelen Z két vállra fektette X - et. Olyan közel hajolt hozzá, hogy a lány azt hitte megint megcsókolja. Valahogy már kívánt azt a furcsa érzést, amit a fiú csókja váltott ki.
- Fáj a fejem és kajás vagyok! - engedte el végül Z X - et.
- Kösz, nem voltam rá kíváncsi! - mondta kicsit dühösen X.
- Nem baj, de mivel miattad fáj a fejem csinálhatnál nekem kaját! - mondta a fiú.
- " Meg még mit nem?!" - dühöngött X magában.
- Rántottát ennék, vagy inkább valami rizses kaját! - gondolkodott a fiú hangosan.
- Akkor csináld meg magadnak! - állt fel a lány. Mire Z megint rávetette magát, de csak a kezét tudta megfogni.
- Neked kéne! Mert hát végül is megmentettem az életed, meg miattad van púp a fejemen és hát! Izé... Ideje törleszteni. - X szemei a szavak hallatán kezdtek vérben forogni.
- " Majd megsütlek én téged mindjárt, forró olajon. Aztán kifilézlek, és végül feltálallak a jó édes anyukádnak!" - dühöngött X. - Majd, ha megtanítasz főzni! - végül csak ennyit nyögött ki.
- Te nem tudsz?! - lepődött meg Z. - Pedig nő vagy!
- " Mi baja ennek a baromnak? Még egy púpot akar?! Vagy mi?!" - szorította ökölbe a kezét X. - És?! Ez még nem azt jelenti, hogy tudok főzni!
- Ah! Milyen idegesítő! - folytatta tovább, Z a siránkozást. - Nem tud főzni, szerintem takarítani sem és megöletni sem akarom magam, szóval nem tudom, mi hasznát veszem! - X nek ennyi elég volt. Rántott egyet a kezén és egyedül hagyta a fiút. Z pont ezt akarta, nem tudja miért, de szereti idegesíteni a lányt. " Tetszenek a reakció, de nagyon!" mosolyodott el Z.
" Mekkora egy barom, állat! Úgy beszélt rólam, mint egy tárgyról! Mintha ott sem lettem volna!" Dühöngött X.



Mivel X nem nagyon ismerte a házat, csak a nappaliba ment le. Bevágta magát a Tv elé és kapcsolgatott a csatornák között. Akkor sem nézett Z re amikor az rákezdte a mondandóját. Aminek csak annyi volt a lényege, hogy szívesen megtanítja főzni a lányt.
- Nem! - ennyi volt X válasza.
- Miért nem?
- Haza akarok menni! -
- Minek? Már választottál? - lepődött meg Z. - Koporsó vagy ez?
- És ezt választottam, tudom! - vette át a szó X. - De akkor is körbe kell néznem otthon és pár dolgot el akarok hozni!
- Mit?
- Nem mindegy az neked! - morgott egyet X.
- Oké! De csak sötétedés után! Jah, és nem árt ha nem ismernek fel!
X hálásan nézett a fiúra, majd visszakapta tekintetét a tévére. " Nem szabad!" Korholta magát. " Elvégre meg akart ölni! Amúgy sem tudom igazán ki ez a pasi. Idióta az fix, de ugyan akkor..." Nem folytatta tovább a gondolkodást. Már így is túl sokat gondol!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-01-03 22:11:39

Nocsak szerelem szövődik gyilkoséknál?
Várom a folytatást. Nagyon jól fogalmazol!

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel A mezítlábas angyal címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)