HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47302

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2010-01-04

Téli álom

Egyszer volt hol nem volt, az üveghegyeken túl, az óperenciás tengeren innen, volt egyszer egy kerek erdő. A kerek erdőben sok-sok állat éldegélt, kinek jobban, kinek rosszabbul ment a sora, de a hideg, kemény tél megpróbáltatásaitól, magányosságától mindannyian féltek.
Amikor közeledett a tél, medvebátyó gondolt egy nagyot. Szólt a szarkának, hogy menjen, és vigye hírül az erdőben, hogy az idei télen nem alszik majd téli álmot. Mivel a hosszú, fagyos tél unalmát ébren, egyedül nem tudja elviselni, ahány állat csak él az erdőn, mezőn, mindet szeretettel várja a tágas, meleg barlangjában. Akik betérnek majd hozzá, azoknak az ennivalójukról maguknak kell gondoskodniuk, de a barlangban levő tiszta forrásból mindenki kedvére olthatja a szomját.
Aki jönni akar, annak vállalnia kell, hogy a többieket nem bántja a vendégség ideje alatt, viszont egy-egy érdekes történetet elmond, hogy gyorsabban teljen az idő, és jól szórakozzanak. Addig is mindenki gondolkodjon rajta, hogy milyen érdekfeszítő történetet tudna mesélni. Azoknak a nevét, akik a legjobb meséket fogják elmondani, medvebátyó felkarcolja a barlang falára, és amikor majd újra eljön a nyár, jutalomban részesíti őket. A ragadozóknak halat fog majd a folyóból, a növényevőknek meg málnát szed az erdőszélen.
Az őszi erdő a szarka csörgésétől volt hangos napokig, mindenütt kihirdette az erdőben, hogy a medve mire készül. Gondolkodtak is az állatok, hogy medvebátyónak vajon milyen történet lenne a kedvére való. Telt, múlt az idő, és amikor megjöttek az első fagyok, sokan felkerekedtek és vendégségbe indultak a medve barlangjába. Az őzikék, szarvasok és a nyuszik, a biztonság kedvéért, medvebátyó háta mögött telepedtek le, jó messze a rókáktól, farkasoktól. A mókusok felfutottak a barlang falán jó magasra, a kismadarak feltelepedtek a magasban függő kövekre és mindenki várta az első történetet.
- Mégis milyen mesét szeretnél hallani medvebátyó? - kérdezgették mindannyian.
- Nem tudom, amilyet tudtok... - dörmögte a medve és kényelmesen letelepedett a falevelekből vetett ágyára.
Elsőnek egy ravaszdi róka fogott bele a történetébe. Elmesélte, hogyan tréfálta meg az erdőben járó vadászt, egy szép nyári napon. Viccesen mesélt, nagyokat kuncogtak a nyuszik, a szarvasok és az őzek dobogtak a lábukkal, annyira tetszett nekik a történet. A madarak a magasban a szárnyukkal csapkodtak, a mókusok vékony hangon sipítozva a nevettek. Bár mindenki tudta, hogy a róka csak kitalálta a mesét, de a vadászt mindannyian utálták, és igen-igen megörültek, hogy most ő húzta a rövidebbet.
- No medvebátyó, tetszett a mesém? - kérdezte a róka, amikor a végére ért a történetnek.
- Tetszett, tetszett! - dicsérte a medve.
- Akkor felkarcolsz a barlang falára? - reménykedett a róka.
- Azt majd a többiek döntik el.- felelte medvebátyó.- Szavazzunk! Ki ad rá kitűnőt?- kérdezte a hallgatóságot. Nagy csend lett erre, hiszen más mesét még nem hallottak, és ki tudja azt még, hogy milyen históriákat mondanak majd ezután...
- Majd a nap végén szavazzunk, hogy kié volt a legjobb. - javasolta az egyik szarvas.
- Rendben van, akkor most halljuk a következő mesét.- fogadta el a medve a javaslatot.
Másodiknak egy idős őzike regélte el, hogy milyen volt régen az irdatlan vadonban élni. Amikor még nem voltak vadetetők télen kitéve, mindenütt csapdákat rejtett a hótakaró, de még erős volt a lába, jó volt a szeme. Nagyokat tudott ugrani, csak úgy repült át a bokrok felett. Messzi tájakra elkalandozott, hiszen sokkal nagyobb volt még az erdő, és nem szelte át az út. Miközben mesélt, megrázta magát és szinte megfiatalodott, visszatért az ereje. Az idősebb állatok nosztalgiával hallgatták a történetet. Visszaemlékeztek a saját fiatalságukra. Elhallgatták volna napestig, néhánynak még a könnye is kicsordult. A fiatalabbak közül volt olyan, aki érdeklődve hallgatta, de olyan is volt, aki unta a hosszú történetet. Páran kiosontak megebédelni, aztán később visszamentek, abban a reményben, hogy már véget ért a régi idők története.
- Hát erre egy elégségest tudok adni! - kotyogott az egyik fiatal farkas, az idősebb állatok meg felzúdultak:
- Mi az, hogy elégségest? Kitűnő! De legalábbis nagyon jó! - méltatlankodtak.
- Na akkor ezt hallgassátok! - feleselt a fiatal farkas és belekezdett ő is egy mesébe.
A harmadik történet, amit a fiatal farkas mesélt, csöpögött a vértől. Halomra ölte benne az erdő állatait, végtelen kegyetlenséggel ecsetelte a szenvedéseiket. A nyuszik betakarták a mancsukkal a fülüket, hogy ne is hallják, az őzek és szarvasok gyorsan kiléptek a barlangból, és csak akkor mentek vissza, amikor a farkas vonyítása már nem hallatszott. A többi farkas kedvtelve hallgatta, a rókáknak is tetszett, némely részén a medve is jól szórakozott.
- Ne haragudj, ez borzalmas volt! - makogta egy mókus.
- Hogy lehet ilyet mondani! - csattogtatták a fogukat a farkasok. Ilyen jó történetet még nem is hallottunk! Medvebátyó karcold csak fel a falra a nevét! Felülmúlhatatlan! - morogtak a ragadozók.
- Majd a nap végén döntjük el, hogy melyik elbeszélés legyen a győztes! - intette le a medve őket.
A negyediknek egy galamb jelentkezett a mesemondásra. Elmesélte hogyan lett szerelmes életében először. Szép szóvirágokkal ecsetelte a szíve lángolását, a kedvese szépségét, aki olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. A burukkolása kedvesen muzsikált. A fiatalok szinte érezték a hangjában a tavaszt, a szerelem idejét, az idősek visszagondoltak a fiatalságukra. Az idő rövidnek tűnt, míg a mese tartott, az óra csak egy percnek, mint mindig, ha a lélek egy úton megy a szerelemmel. Sokaknak tetszett titokban a galamb meséje, de szégyellték a romantikus érzéseiket, így csendben maradtak.
- No, ha nincsen hozzászólás, akkor halljuk a következőt! - mondta medvebátyó.
Az ötödik történetet egy szarvas mesélte el, akinek kicsi korában lelőtték a mamáját a vadászok. Őt az egyik vadász hazavitte a gyerekeinek játszani. Hosszasan mesélt az emberek furcsa világáról. Aztán amikor nagyra nőtt, elhozta őt újra az erdőbe a vadász, de itt a többi szarvas nem akarta befogadni, mert emberszaga volt. Az emberek meg, akik az erdőbe jöttek, lövöldöztek rá, meg akarták ölni. Azóta is ezer gond rágja a szívét, ezért nem látja mosolyogni senki. Jól mondta el a történetet, de valahogy távol állt az állatoktól ez az egész. Kit érdekel, hogy mit csinálnak az emberek?
- Erre legfeljebb egy közepest lehet adni. - jelentette ki az egyik cinke, aki éppen eleget nézegetett be a faluban a házak ablakain ahhoz, hogy tudja, milyen furcsák az emberek.
- Közepes? Hogy lenne az én történetem közepes? - sértődött meg a szarvas, és menten kilépett a barlangból. Többé nem is ment vissza.
Hatodiknak egy nyuszi jelentkezett történetet mondani. Össze-vissza makogott, se füle, se farka nem volt a történetnek. Hetet-havat összehordott. Volt benne szó a nyúl tanyáról, de egy vakond is felbukkant a nyulak üregében, azt nem lehetett ugyan tudni, hogy tényleg ott járt-e, vagy csak álmodta valamelyik nyuszi. Más nyulak meg ágról-ágra repültek a történetben. Megint mások farkasokat öltek, de emberek is belekeveredetek. Olyan kaotikus volt a történet, hogy senki nem igazodott el rajta.
- Micsoda butaság! - ingatták a fejüket legtöbben.- Ez aztán tényleg gyenge egy történet.
- Kicsit sértőnek érzem a szavaitokat, de szívetek joga véleményt alkotni. - húzta fel az orrát a nyuszi.
Mesehallgatás közben gyorsan telt az idő, hamar eljött az este, egyre sötétebb lett a barlangban.
- Na ki volt a legjobb mesemondó? Na ki volt a legjobb? - csörögte a szarka.
- Túl késő van, túl sötét van, nem látom már megszámolni a szavazatokat. - ingatta a fejét a medve.
- Gyertek vissza holnap reggel, akkor szavazunk.
Az állatok morgolódva szétszéledtek, de nem tagadhatták, jól érezték magunkat a medve barlangjában. Ott nem kellett a süvítő szél zúgását hallgatni egész nap, és a hideg havat taposni. Mindenki talált kedvére valót a mesékben, nem is egyben. Azon gondolkodtak, hogy holnap milyen történeteket meséljenek el a többieknek. Olyanoknak is eszébe jutottak jó ötletek, akik ma még csak hallgattak, és a sarokban kuporogtak. Bizony, reggel még nem is gondoltak rá, hogy a mesélők közé álljanak.
Másnap reggel aztán mindannyian izgatottan mentek vissza a medve barlangjába. Elfoglalták a tegnapi helyeiket, de már alig fértek el, olyan sokan voltak. Főleg nyusziból volt rengeteg.
- Na akkor szavazzuk meg, melyik történet volt a legjobb! - brummogott a medve és elkezdődött a szavazás. A róka meséje kapta a legtöbb szavazatot, egészen addig, míg a nyuszi történetéhez nem értek. Akkor aztán fordult a kocka. Nyuszi elhívta összes barátját, ismerősét, üzletfelét és azok rokonságát. A sok nyuszi aztán mind a hatodik mesére szavazott.
- Ez nem igazság! Ez nem igazság! - kiabáltak a többiek. A nyuszik meg nem szóltak semmit, leadták a szavazatukat és csendben elszeleltek. Odakinn aztán csúfondárosan nevettek, úgy nevettek, hogy megrepedt a felsőajkuk. Azóta is hasadt a nyulak szája, csak nézzétek meg, ha nem hiszitek.
- Én ezer kanáriért sem tennék ilyet! - fújt mérgesen a vadmacska.
- Medvebátyó! Azonnal tenned kell valamit! Ezt nem lehet! - méltatlankodtak a többiek. A farkasok meg azon gondolkodtak, hogy holnap majd ők hívják el a szomszédos erdőből az egész farkas falkát szavazni.
Medvebátyó megvakarta a fejét, nem tudta most mi tévő legyen. Aztán csendre intett mindenkit és felkarcolta a nyuszi nevét a barlang falára.
- Nem ezt nem lehet!- tiltakoztak a rókák.- Azonnal meg kell változtatni a szavazás menetét! Úgy látszik itt a rókáknak nincs becsületük! - Azzal egy szempillantás alatt, az éles fogaikkal rátámadtak a medvére.
Medvebátyó sem volt rest, felemelte hatalmas mancsait és kiszórta a rókákat a barlangjából, aztán a többi állatot is mind kikergette a hidegbe.
- Menjetek oda, ahol a házigazda örül, ha nekitámadtok!- morgott félelmetesen, hogy a hegyek is megreszkettek beléje.
Fájó szívvel bandukoltak az állatok a metszően hideg szélben. Néztek jobbra, néztek balra, de sehol sem találtak olyan kellemes helyet, mint ahonnan eljöttek. Közben mindegyik az elmaradt mesélésre gondolt. Vajon ma még milyen csodadolgokat hallhatnának? Milyen jó lenne, ha ők is elmondhatták volna ma a történeteiket, amiket kitaláltak a többieknek...
Medvebátyó belátta, hogy a terve bizony kudarcba fulladt. Morogva bevackolódott az ágyába és inkább téli álomra szenderült.
Nem jártam ott, nem is láttam, nem hallottam őket, nem tudom mi igaz ebből a meséből.




Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2011-02-16 17:56:22

Kedves Sankaszka!

Örülök, hogy tetszett a mesém, és a tanulsága!
Neked is hasonló jókat kívánok! :)

Judit
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
367
Időpont: 2011-02-15 16:24:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szivbol gratulalok.Tetszett a tanulsagos mesed.Jo egeszseget&vidam napokat kivanok a messzi tavolbol,Sankaszka
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-10-08 23:11:58

Kedves Maria Julianna!
Nagyon szépen köszönöm szívet melengető, kedves leveledet! Igazán jó érzés tudni, hogy a távolban valaki ismeretlenül már két éve figyel az emberre. :)
Néha szoktam csodálkozni, egy-egy írásom olvasottságán /mi alkotók látjuk az írásaink mellett a számot, hogy hányan olvasták/, mert ennyien nem is vagyunk itt az oldalon... :D
A legtöbben a "Mogyoró torta" című novellámat olvasták, a mai napig 2439-en, azután "A jótündérek" című mesém következik 1493 olvasóval, és ami a legmeglepőbb a harmadik legolvasottabb írásom az "Ezer életet élni" című cikk 778 olvasóval.
Most a leveled rávilágított, hogy vannak "titkos" olvasóim is, ami remek dolog!
Judit
Olvasó
Regisztrált:
2010-10-08
Összes értékelés:
5
Időpont: 2010-10-08 21:05:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit! már kb két éve lelkes olvasód vagyok, de csak most regisztráltam olvasóként.
Nagyon jó és szép meséket írsz. kivánok neked sok sikert és jó egészséget!
Marcsó
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-03-04 13:27:01

Kedves Zagyvapart!
Bizony, a véleményalkotás a követendő és elkerülendő emberi tulajdonságokkal felruházott állatszereplőkről, az állatmese tanulsága, akárcsak La Fontaine meséinél. :)
Köszönöm, hogy nálam jártál, és hozzászólást is írtál.

Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2010-02-27 10:11:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Ez a mese annyira időszerű, annyira a mának, a márol szól, és olyan tanulságos, hogy nekem La Fontaine meséi jutottak eszembe.
Nagyon tetszett, gratulálok: Zagyvapart.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-01-23 22:16:06

Kedves Lyza!
Jól látod, hogy honnan vettem a mese ötletét! :)
Legutóbb a "Téli világ" című antológiában "A Rosszarcú" és "A Télapó" című novelláim jelenetk meg, azokat elolvashatod itt a Napvilágon. Arany az AVANA Arcképcsarnokban megjelent "Vedd el, ami neked jár!" című sci-fi történetemről írt a fórumban, de azt nem tudod itt elolvasni, mert egy évig nem tehetem fel, a pályázati kiírás szerint. Mivel megadtad az e-mail címedet az adatlapodon, elküldöm Neked a történetet... /Ez nem számít közzétételnek azt hiszem :)/ Egy lebilincselt olvasónak szeretettel:

Judit
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2010-01-22 04:47:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Tanulságos a történeted, hiszen így működik az életben is, pl
nálunk...Amelyik vers nem tetszik valakinek,
az még több embernek tetszhet, mint néhány példa is igazolja.:)
Nagyon jól és lebilincselően írsz!!!.. Megírnád mi volt a címe,
amelyikkel most nyertél?...El szeretném olvasni, ha nem bánod.
Ölellek. Lyza
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-01-08 16:05:19

Kedves Eszti!
Csukás István Pom -Pom meséi kitalált, mulatságos szereplőkkel és történetekkel próbálta bemutatni, hogy mindenki értékes, mindenkiben van valami, ami a másik számára kincset ér.
A "kerek erdő" lakói által elmesélt történetek is ilyenek, hiszen: "Mindenki talált kedvére valót a mesékben, nem is egyben". Ezért ne szóljuk le azokat a történeteket, amik nem a mi izlésünk szerint valók, másoknak ettől még lehetnek akár életük legszebb meséi.
Köszönöm, hogy megírtad a véleményedet.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-01-08 15:50:00

Kedves Sanyi!

Meséken keresztül ismerkedünk gyermekkorunkban a világgal, a mesefigurák a gyerek alaktalan érzéseit öntik formába, és segítenek abban, hogy a társadalom által megkívánt korlátok közé szorítsa őket: a történet, annak lefolyása, megoldási lehetőségeket kínál. Azt, hogy ez mennyire alapvető lélektani szükséglet, mutatja az is, hogy egész életünkre kihatással vannak ezek a tanulságok, hajlamosak vagyunk keresni ezt az állandó értékrendet, abszolutizált viselkedésformákat közvetítő történeteket.
Köszönöm, az értékelésedet és a szavazatodat.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-01-08 15:36:33

Kedves Kata!
Amióta felnőttek a gyerekeim, és nincsenek még unokáim, keveset mesélek, de azért néha "rámjön" a mesélés. Aesopus és La Fontaine tanulságos meséi, az emberi tulajdonságokkal felruházott állatok mindig a kedvenceim voltak. Számtalan feldolgozást értek meg, és bizonyára mindannyian jól ismerjük "A farkast kiáltó fiú," "Az oroszlánbőrbe bújt szamár" vagy "A mezei és a városi egér" "A tücsök és a hangya" "A holló és a róka" "A felfuvalkodott béka"tanulságos történetét.
Ezeknek az aranyos meséknek a nyomdokaiba már sokan próbálkoztak lépni, hát most én is...
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-01-08 15:08:51

Kedves Antonius!
Nagyon félek a farkasoktól /rám mély benyomást tettek a róluk szóló rémtörténetek,/ főleg azért, mert falkában támadnak. :(
A kislányom, amikor kicsi volt, az állatkertben mindig farkast akart nézni, de akkor a pesti állatkertben hosszú évekig nem voltak farkasok. Én nem is bántam...
Azok a bizonyos kétlábúak meg nem értenek semmit, még a szarka csörgését sem /szerencsére/, azért nem mentek el a medve barlangjába.
Örülök, hogy szereted a meséket.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-01-08 14:59:38

Kedves Marietta!

Maga ez élet írja a legtanulságosabb meséket. Bár van akiknek minden mesés tanulság falrahányt borsó...

Köszönöm, hogy nálam jártál.
Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7456
Időpont: 2010-01-08 10:01:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Nagyon tetszett a meséd, sikerült végig lebilincselned a figyelmemet. Élvezettel olvastam.
Szeretettel: Eszti
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2010-01-06 20:26:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Sok ismerős helyzetet olvastam a mesédben, amivel találkoztam már az életben. Milyen jó lenne, ha minden mese mese maradna, akkor "igazi boldogság szállna a világra" (Ady - Karácsony)!
Igazán tanulságos!
Tetszett! Gratulálok!

Üdv.: Sanyi
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2010-01-06 17:17:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Igaz, én már jól kinőttem a mesehallgatás korából, mégis szívesen olvastam végig. Jól fűzöd a gondolatokat, érdkessé teszed az olvasónak. Egyébként is állatbarát vagyok, ezért ami velük kapcsoatos, szívesen foglalkozom vele.
Gratulálok. Kata
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2590
Időpont: 2010-01-05 20:23:25

Kedves, kellemes, tanulságos kis mese. Kár, hogy kedves állatfajomnak, a farkasnak, csak a deviáns, nagyotmondó példányai keresték fel a Brumi barlangját és ezzel nem javítottak a mesék világában róluk igaztalanul kialakult képen. A koma ugyanis csak az életbenmaradásához szükséges mértékben ejti el többnyire az állatvilág kevéssé életképes egyedeit. Amíg a gerinces emlősök között van egy két lábon járó faj, ami kedvtelésből, a tudomány és technika legfrissebb eredményeinek felhasználásával gyilkol, akár úri passzióból is. (Nemegyszer a saját fajtársait is, akár ötvenmillió példányban.) Okosan tette a Brumi, hogy őt nem hívta meg.
"Addig is mindenki gondolkodjon rajta, hogy milyen érdekfeszítő történetet tudna mesélni." A "rajta" helyett "azon"-t írnék.
Gratulálok a Tőled megszokott szinvonalú mesédhez. a.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2010-01-05 15:03:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !
Nagyon tetszett az írásod.Tanulságokkal teli történet,diplomatikus lezárással.
Gratulálok!
Szeretettel üdvözöllek:Selanne

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Kurva vagyok (monodráma) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel Ámen címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Reményül vannak című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Bár bízni tudnál! címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Leszek a béke című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Itt van újra december című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese I. része című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Szilveszteri forralt bor. (Barátom emlékére…) címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)