/egy anyuka levele a lányához, az esküvő előtt/

Az interneten, az esküvős portálokon és a csevegő fórumokon, rengeteget lehet olvasni az esküvői pánikról. Amik ott le vannak írva, hogy pánikol az ifjú pár az időjárás, az elfelejtett dolgok, a vendégek meg a többi esküvői részlet miatt, arra ott adnak mindenféle tanácsot, azt ott el lehet olvasni.
Én azt szeretném elmondani neked kislányom, hogy van olyan, a körülményektől független, belülről jövő esküvői pánik is, amire jobb, ha felkészülsz.
Erről az emberek nem szívesen beszélnek, mert ha sikeresen leküzdötték, és összeházasodtak, akkor kicsit - vagy nagyon - szégyellik az esküvő előtt kiprovokált veszekedést /attól függ, hogy milyen messzire mentek benne/. Ha meg győzött az esküvői pánik és lemondták az esküvőt, akkor meg azért.
Mivel én mind a kétszer, mielőtt férjhez mentem, átéltem ezt az érzést, most mesélek róla neked, hogy tudd mi vár rád.
Amikor már minden meg van tervezve, elrendezve és a meghívók kiküldve, akkor pár nappal az esküvő előtt az emberre rátör egy érzés, ami teljesen a hatalmába igyekszik keríteni.
Rendszerint úgy kezdődik, hogy a vőlegény mond valami kis apróságot, butaságot /bármivel kapcsolatban, nem feltétlenül az esküvővel, vagy veled kapcsolatban/, valami olyat, amit máskor fel sem vennél. De akkor benned valami olyan őrült reakciót vált ki, hogy egy óriási nagy veszekedést provokálsz ki. A másik hiába szabadkozik, hiába von vissza mindent, még azt is, amit nem mondott, de még csak nem is gondolt, nem tud az ember leállni. Addig mondja a magáét, amíg végül eljut oda, hogy nem is akarja az esküvőt, legyen vége ennek az egésznek, mondják le, és a másikat látni sem akarja soha az életben.
Ha sikerül ezt jól előadnia, és a másikat vérig sérteni, nagyon megbántani, akkor valóban elmarad az esküvő.
Ha sikerül kicsit visszafognia magát, akkor van egy nagyon vacak napjuk, aztán kibékülnek és összeházasodnak végül. Igyekeznek elfelejteni az egészet.
Néha filmekben látni, hogy a menyasszony bezárkózik valahová, és nem enged be senkit, őrületbe kergetve vele az összegyűlt násznépet. Na körülbelül ennyit szoktak ebből megmutatni, azt is vicces formában.
A valóságban azonban nem olyan vicces, mert az ember komolyan felkapja a vizet, komolyan sértegeti a másikat, és komolyan úgy érzi, hogy vele SEMMIKÉPPEN nem akar összeházasodni.
Mivel én mind a két esküvőm előtt átéltem ezt, úgy gondolom mások is átélik, csak nem publikus!
Másodszor azonban már rájöttem, hogy ja ez már volt, és jobban kezeltem a dolgot. Remélem a papád nem is emlékszik az egészre. Mikor a második esküvőm előtt is elkapott ez az érzés, igyekeztem visszafogni magam, és minél messzebbre menni tőle, mert már tapasztalatból tudtam, hogy el fog múlni ez az oktalan harag a másik iránt magától egy idő után, és kár megbántani vele.
Hogy mitől jön az emberre ez az esküvői pánik, azon lehet filozofálni. Például hogy fél attól, hogy hogyan tudnak majd együtt élni és elbizonytalanodik, hogy jó-e ez az egész.
Igazából nem tudom mi az oka, de az, hogy ezen túl kell esni, az biztos. A Laci nevű unokatestvéremnek tényleg elmaradt a hét világra szóló falusi lakodalma és az esküvője. Szerintem e miatt. Gondolom, jól felkapta a vizet, és amikor a jövendőbelije azt mondta, az esküvő előtt egy nappal, hogy nem akar esküvőt, akkor ő tényleg lefújta. Komolyan vette a menyasszonya esküvői pánikban mondott szavait, hogy nem akarja látni sem, és szakított vele.
Gondoltam megosztom veled ez irányú tapasztalataimat, hogy tudd, min kell majd átesned.
Ne gondold azt, amikor rádtör az esküvői pánik, hogy csak most, csak te érzel így! Minden menyasszony átesik ezen az esküvő előtt, csak nem beszélnek róla.