Másnap reggel korán bérkocsi ült és kiment a vonathoz. Még volt a felszállásig ideje, ezért a büféhez sétált egy kávét inni.

Ahogy végigvonult a férfiak tekintete rátapadt a melleire, szinte érezte azokat a vetkőztető pillantásokat.

Ahogy végignézett arcukon, az elismerés tükröződött, mely vagy a kebleinek vagy szépségének köszönhető, nem tudta eldönteni.

Megitta a kávét, és a hangos bemondta a vonat érkezését. Felszállt és az ablak mellé ült, hogy lássa az elsuhanó tájat. Közben gondolatai Péteren és a megszakadt kapcsolaton jártak. Ebből a kalauz hangja zökkentette ki. Kérte a jegyét és bemondta, hogy a következő állomás már az ő leszállóhelye lesz.

Mire kézbe fogta a csomagját és az ajtóig eljutott a vonat már meg is állt.

Kutatóan nézett körül a takaros kis állomáson, többen álltak ott és ekkor látta meg őt, aki kimagaslott a tömegből.

Magas szőke férfi, lebarnult testtel. Keresett valakit és igencsak nézte a vonatot.

Ő lesz az, gondolta Ilona és arra felé vette az irányt.
A férfi csodálattal felejtette rajta a szemét a csinos nőn és megkérdezte tőle, hogy ő jött-e Bojtár kertészethez.

-Igen, felelte Ilona és belenézett azokba a zöld szemekbe, majd bemutatkoztak egymásnak.

-Tófalvi Ilona

-Bojtár László

-Bocsásson meg, de azt hittem Bojtár Pál jön ki elém! S ajkán mosoly suhant át.

-Nem. -én az öccse vagyok, ő nem tudott jönni, de a kertészetben találkozni fognak.

A férfinak minden porcikája mosolygott, ahogy Ilonára nézett. Egy csöppet sem titkolta, hogy tetszik neki.

Ilona most örült az elismerésnek és a bókoknak, amit ez a mosolygó, zöldszemű férfi mondott neki.

Beszélgettek a munkáról és, hogy ő is a bátyja kertészetében dolgozik. Észre sem vették megérkeztek.
Amerre szem ellátott mindenhol szebbnél szebb virágok, rózsák pompáztak.

Gyorsan lepakolt, László által megmutatott lakásban, s megkérte előbb járják körbe a kertészetet.
Elámult, mennyi különleges virág volt itt. Az egyik üvegházból egy magas sudár, barna hajú férfi jött elő.

-Menjünk oda, -ott van a bátyám, szólt kísérője...

-Szia Bátyus!

-Bemutatom neked Tófalvi Ilonát ő jött a kertészetünkbe.

-Bojtár Pál- szólt a férfi és meleg barna szemei végigsimogatták a nő alakját.

Ilona arca lázba borult, mert most sok volt ennyi elismerés egy napra, és Pál szemei vonzották, mint a mágnes.

László meglepetten látta, hogy máskor olyan magányos bátyja szemében hogyan lobban a láng és valami ismeretlen rossz érzés kerítette hatalmába, hiszen neki is tetszik ez a nő.

Folyt. köv.