HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49220

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Zöld ZsázsaFeltöltés dátuma: 2006-09-05

Vadászat

Lapulok a fűben. Fölöttem a kék ég, s a forró szavannai napsütés. Mozdulatlan fekszem, sokáig szinte nem is lélegzem, szívem is alig dobban. Érzem, ahogy az akarat legyőzi a testet, vérem lassul, pedig majd szétvet belülről az izgalom. Vadászat.
Hosszú-hosszú idő óta végre megint. Szárazság volt és éhség, szomjúság. Ínséges napok jártak a szavannára. Napok, hetek, hónapok... Pusztultak az állatok, s nekünk nem volt mit ennünk; döghúsra csak a keselyűk járnak. De most, hogy ismét zöldell a fű, legelésznek a növényevők, a húsevőknek is juthat valami, s mi sem maradunk éhen.
Csak a legerősebbeknek volt annyi tartalék erejük, hogy kibírják a hosszú éhezést. A gyenge elhullott - de az erős is meggyengült. Bennem maradt még éppen annyi, hogy nekifogjak ennek a kockázatos vállalkozásnak, mely utolsó morzsáit is felőrli majd az erőmnek. Akár az életembe is kerülhet! De ha sikerül, megtölthetem korgó gyomrom, csillapíthatom ezt a mardosó, már-már elviselhetetlen fájdalmat. Vadászat! Eljött az én órám.
Ők még békésen legelésznek, talán válogatnak is - melyik fűszál a zöldebb? - most megtehetik. Figyelmük lankad, dúskálnak a jóban. De az enyém éber, várok és figyelek. Minden idegszálammal rájuk összpontosítok. Felfogok minden kis zajt vagy szagot, ami tőlük érkezik, minden foszlányt, ami róluk szól. Vadászat!
Ez az a perc! Egyetlen hajszállal feljebb emelkedem a talajtól, az izmaim megfeszülnek - lassan, végtelenül lassan közelebb és egyre közelebb araszolok hozzájuk. Már tudom, érzem, melyik lesz a zsákmányom. Magamban már megpecsételtem a sorsát. Vadászat!
Már csak rá figyelek, már csak egy ugrás választ el tőle - még nem vett észre, s mikor majd észrevesz, már túl késő lesz. Neki.
Elérkezett a megfelelő pillanat. Lábaim, mint a végsőkig feszített rugók, kilövik könnyű, áramvonalas testem. Repülök, felé, már nem állíthat meg semmi! De észrevett, s talán egy villanással korábban, mint kellett volna. Nekirugaszkodik, s erre mindenki futásnak ered. Vadászat!
Fekete-fehér örvény a szememben, egymásra tömörülnek, szétválnak, kavarognak a csíkok és sávok, alig tudom szem előtt tartani azt, amelyik az enyém.
A csorda patájának dobogása a fülemben, a futás hangja, a menekülés és az üldözés hangja - a vadászaté!
A vad szaga az orromban, az agyamban, a tömegé, s belőle kiválik az az egyetlen.
Vágtatnak. Az ő ritmusa a testemben, de az izmaimban nagyobb erő, nagyobb ugrás - bennük most mindennél jobban bízom. S a távolság minden ilyen ugrással egyre csökken köztem és közte.
A következő mozdulatsor kell az üldözés vége legyen! Ha sikerül, jóllakom. Ha elvétem, elszalasztom őt, és nincs több lehetőség.
Most kell: ez az a mozdulat, amin eldől a sorsom, az ő sorsa. Élet és halál függ most egy ugrás hajszálán a fejünk fölött. Egyikőnknek vesznie kell. Ez a kegyetlen szavanna törvénye; ez a vadászat.
Elrugaszkodom, végső erőfeszítéssel, most repülök, már érzem, ahogy a véknyába mélyednek hófehér, tűhegyes szemfogaim, s azután sorban a többi is, érzem a vér ízét a számban, s a húsét, igen, a húsét, amire olyan régen vágyom már!
Aztán lezuhanok, nekicsapódom a földnek, s lecsukódó szemem sarkából még látom, ahogy elvágtázik, s fekete-fehér csíkjai beleolvadnak a csorda forgatagába.


(2006. augusztus 13-14.)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-12-21 14:22:34

Elég gyorsan rájöttem miről van szó, de a végén jó volt a fordulat.:)
Alkotó
Zöld Zsázsa
Regisztrált:
2006-05-31
Összes értékelés:
493
Időpont: 2006-09-19 14:39:27

Köszi Kőszeg. Mindig örülök, ha megdicsérsz :)
A vége... hát igen, az mondhatni magától lett ilyen, mert amikor elkezdtem írni, még nem láttam át az egészet, csak kb az utolsó előtti mondatig. Az utolsó nekem mintegy "adta magát".

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Emlékszel? című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

történetmesélő alkotást töltött fel A hóember álma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Ennyi volt címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)