A víz

Ott feküdtek a parton. A barátok elmentek a büféhez. A barátnők ottmaradtak.
- Valami baj van?
- Miért lenne? - kérdezett vissza Rita.
- Mintha nem lenne minden rendben... tudod kivel.
Rita elgondolkodott.
- Csak volt egy... megérzésem.
- Mid?
- Megérzésem. Féltékeny voltam, ennyi az egész, de alaptalanul.
- Biztos?
A víz hullámzott. A víz mosta a partot.
Visszajöttek.

Az este

- Elmegyünk arra a csúcs helyre, amit láttunk?
Elmentek oda. Fények, zajok...
- És, ha igazad volt?
- Csak nem.
- Tudod, egyszer már én is azt hittem, csak...
Azt hitte.

Az éjjel

Az éjjel elmúlt.

Hazafelé

És elmúlt az út, az utazás. A lelkeket hívták az otthonok. Menni kellett, ahogyan elhagyni kellett előtte. Oda-vissza. A vonat cipelte keresztjét.
Szó nem hangzott el. A csend uralkodott. Négyen ültek. Négyen csendben.

Megálló, megint

A vonat megállt egy állomáson... de melyiken?
Ez az állomás nincs a térképen. Hárman aludtak. Rita ébren volt. Itt hosszabb várakozás, ismeretlen okból. De fülledt a levegő. Oxigént! Oxigént!
Rita leszállt.
- Nyugodtan sétáljon, ha van kedve, sokáig kell várnunk - szólt a kalauz - egy óra is lehet vagy több.
Több.
Séta. Rita sétált. Mi ez a hely? Az állomás szinte üres. A levegőt beszívni kényeztető. A szél muzsikál. Lépések előre. Itt lenni jó. Itt jó, a nevenincs faluban. A névtelen városban. Az ismeretlen országban.