HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44947

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-02-17

A Sors keze és Coelho



Aztat mondja Coelho, az élet szép, az élet jó, s boldogságod saját kezedben van. De nem így van. Mert elég egy hajszál, egy pillanat, s életnek, boldogságnak, álmoknak egyszeribe vége szakad.

Saját esetemmel magyarázom e tételt.

A vén sas újra repülni akart. Kibontva szárnyait szabadon hasítani az Úr 2010. évének elején megint a levegő óceánját.
Kedden történt. Autóba ültem, s felkocsikáztam a Normafához. Jeges, ónszürke idő volt, párák szálltak, szállongtak, ezek résein haloványan, fehér tetőkkel úszni látszott a város. Na, az első menet minden volt, csak repülés nem, szánalmasan bukdácsoltam a kemény buckákon. Messze volt az a menet a szárnyalástól! De mire visszamásztam a tetőre, lábamon a nehéz sícipő, vállamon a léc, bemelegedtem és elkezdtem olyan meneteket futni, hogy még magamnak is tetszett. Repült a vén sas! Átérezte ezredszerre a száguldás gyönyörét, a teljes szabadságot, ami az összes létező szabadság-érzet közül a legtökéletesebb. A hetedik vagy a nyolcadik menetnél tartottam, minden rendben volt, semmiféle baljós előjel nem utalt arra, mi jön majd. Elindultam, nagyot löktem a bottal, hogy jobban gyorsuljak. Előrenyomtam a térdemet az első, lapos ívű kanyarhoz, de a jobb léc nem akart kanyarodni, elakadt, azt gondoltam akkor, hogy egy hó alatt rejtőzködő alattomos kövön. Akkorát estem, fejjel előre, hogy beleremegett a hegy! Összekapartam magam, visszamásztam a starthelyre és újra nekifutottam. Most még nagyobb sebességgel vágtam neki, hogy a lendület átvigyen azon a helyen, bármi rejtőzködjék is a felszín alatt. Megint elestem! Ugyanott, ugyanazon a helyen! Bukfenceztem, hasamon csúsztam, s végül nagy porfelhő közepette megálltam. A lécem fent magasan a fejem felett csőrrel lefelé pihent, a sífék (brizda na lizse) tartotta, hogy le ne csússzon. Mellette öklömnyi szürke valami látszott, a kő, az alattomos kő! Talpra álltam nagy keservesen, s felmásztam a lécemhez. Nem kő volt ott mellette, hanem a sícipőm letört sarka! Ezért buktam itt fel! -jöttem rá egy szempillantás alatt. Szétesett a sícipőm, nem bírta a terhelést. Az ám! De...de hol is történt a dolog? Mikor is történt? Hát persze! Itt fenn, a lassú, nyílt szakaszon! A gondolatok most már száguldva követték egymást. Mi lett volna, ha az előző menetben törik le a cipőm sarka, lenn a gyors, meredek szakaszon, ahol már nagy a sebesség, és közel vannak a fák? Mi lett volna, ha az autó sebességénél nagyobb sebességgel bezuhanok a vastagtörzsű öreg fék közé? A kérdésre nincs épelméjű válasz. A mi lett volna ha... kezdetű kérdések nem értelmezhetőek. Minden esetre egy biztos. Élet és halál között nagyon keskeny a határ-mezsgye. Adott esetben néhány méter, egy-két perc. Ennyin múlik zabálsz-e több kását, vagy kinyújtóztatnak szépen.

De hol van akkor az életet uraló, a sorsot meglovagló erős akarat helye, szerepe, amiről Coelho mesél nekünk könyveiben? Bizony sehol. Ott, ahol erőfeszítéseink véget érnek, a Fátum szele söpör, és elfújja az álmokat.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-02-19 08:24:42

válasz Hópihe (2010-02-18 20:57:55) üzenetére
Kedves Hópihe!

Ott, az eset helyszínén fel se fogtam igazán, csak röhigcséltem rajta. Csak később jutottak eszembe ezek a gondolatok. Kisebb jelentőségű dolgokban is nagy szerepe van a vakvéletlennek. Egyszer pl randit beszéltem meg egy lánnyal. A Móricz Zsigmond körtéren találkoztunk volna. Ői is ott volt, én is ott voltam. Én a tér innenső oldalán, ő a túlsón. Fél órát várt rám és én is fél órát vártam őrá. Soha többet nem randiztunk.

Üdvözlettel: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-02-19 08:17:33

válasz Arthemis (2010-02-17 20:04:35) üzenetére
Köszönöm Arthemis! Akkor hát Te is ismered ezt az érzést. Hátborzongató, de izgalmas is egyszerre!! Szia: én
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
479
Időpont: 2010-02-18 20:57:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon elgondolkodtató amit írtál.
Bármennyire is próbáljuk kézben tartani a dolgokat, valami mindig közbejöhet és erre számítani kell. Egy hajszálon múlhat minden.
Örülök, hogy nem esett bajod, és vigyáztak rád az Égiek!

Üdv.: Hópihe!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1317
Időpont: 2010-02-17 20:04:35

Ismerem az érzést amiről írsz, kétszer is átéltem...amikor tényleg valami rajtad kívül álló dolog irányítja az életedet és másodperceken múlik minden, az egész élet.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-02-17 19:46:11

válasz Finta Kata (2010-02-17 17:22:05) üzenetére
Kedves Kata! Jól estek soraid, és az, h nem észrevételezted a hibákat. Átnéztem kétszer, mégis benne maradt. Ez is Fátum. Az őrangyalról Radnóti ugrik be. "Ahol azelőtt az angyal állt a karddal, talán most senki sincs" (Lehet, h nem pontos, meg kellett volna keresnem a R. kötetet) Sok szeretettel üdvözöllek én is! -én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-02-17 19:39:11

válasz Rozán Eszter (2010-02-17 16:01:57) üzenetére
Kedves Eszti! A szerencse, igen, és a balszerencse. Ez a kettő, ami írányítja életünket. Szerencsés vagy tétwlhúzásnál? Átmész, nincs gond. Belehúzol valamibe, amit nem tudsz? Karó jár érte, kivágnak. Lelépsz a járdáról? fejedre esik egy tégla. Lelépsz, egy másodperccel később, és nem esik a fejedre. Mi ez? Érthető ez? Örülök, h jobban vagy!!!! -én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2010-02-17 17:22:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hiába a nagy lendület egyszer, kétszer, háromszor. Nálad nem hiányzott.
S hányszor biztatjuk egymást, hogy csak bátran, nekivágni mindennek.
De ez a bátorítás nem mindig végződik jól.
Hála az Égnek, a Tiéd mégis csak jól sikerült, mert... csak a sícipőd vallotta kárát,
meg a száguldás elmaradt mámorító érzése.
Láod, van őrangyalod, aki vigyázott rád. Kívánom, hogy máskor is ott lebegjen fölötted.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2010-02-17 16:01:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Szerencsére az eset jól végződött, és még sokáig zabálhatod a kását. Tökéletesen igazad van, hiába minden akarat, ha a sors mást akar. Azért remélem, még jó darabig azt akarja, hogy felülről élvezhessük az ibolya édes illatát.:):):)

Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fecnikre dörzsöltem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Ki valakit címmel a várólistára

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Ha olvasod verseimet című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Vándorló világ2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Emlékvölgyem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hárman az asztalnál című alkotáshoz

Delory Nadin alkotást töltött fel Az írás nekem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)