Hastánc estet lestem kedden,
Máskor is lesz hozzá kedvem.
Nem marad ott férfi méla,
Oly fülledt az atmoszféra.

Lenge a keleti jelmez,
Melyet a táncosnő felvesz.
Csak annyit mutat és sejtet,
Ami az egekbe kerget.

Csípője ring lágy zenére,
Ráhangol a szenvedélyre.
Lángra is lobbanok végleg,
Mikor a szemébe nézek.

Reám néz, s nem pillant széjjel,
Derekán villan az ékszer.
Érzem, hogy magával ragad,
Lelkem a mennyekben halad.

Amikor gyorsul a zene,
Elkezdek szállani vele.
Sugároz női szépséget,
Mindent, mit ád a természet.

Fekete haja lebben a fényben,,
Csillag gyúl sötét szemében.
Szép, karcsú dereka ingó,
Csípője tengerként ringó.

Ékszeres köldöke csillan,
Ritmusra drágakő villan.
Fátyola pihén leng ölén
Sejtetőn mint buja remény.

Mint Seherezádé ezeregy éje,
Elbűvölt engem kelet zenéje.
Haza még szédülve térek,
Pedig hát nem vagyok részeg.