Egy baleset, élet-halál,
a hajnal vajon még itt talál?
Túléli e ezt a krízist,
minden rokon váltig bízik...!

Neki minden, neked semmi,
csupán egy hír, így kell venni.
Nem ismered, sosem láttad,
megdöbbentő a hírkínálat.

Neki életkérdés marad,
hogy a sorsa mit tartogat.
Felépül e véglegesen,
meggyógyul majd ténylegesen?

Te csak a híradóban láttad,
felhozta a hírkínálat.
Szegény pára, jól megjárta,
bár családja hazavárta...

Mégis-mégis együtt érzünk,
megdöbbenünk, szinte vérzünk.
Szinte vérzünk a lelkünkben,
sajog egy seb a szívünkben.

Mert valahol ő is olyan,
mint te, vagy én -, és oly sokan...
Történhetne mi velünk is,
lehet bajunk mi nekünk is!

Jöhet hír a nagyvilágból,
lehet tőlünk bármily távol.
Lelkünk érzi, tudja agyunk,
mi valahol egyek vagyunk.

Neki minden, neked semmi,
nem lehet ily könnyen venni!
Mert minden könny, kín és halál
a lelkünkön átrezonál...

Minden öröm és boldogság
hozzád fut az éteren át.
Lehetsz messze elköltözött,
s itt mindenhez lehet közöd.

Ilyen a föld, ez az élet,
egyre több hír ér el téged.
Tudod, hogy sok embertársad,
épp úgy érez, nincs nagy távlat.