Férfi szívem nagyot dobban,
nem doboghat ennél jobban,
Minden évben egyéb napon
ezt én büszkén felvállalom!

Ünneplőbe öltöztetem,
imádságos férfi lelkem.
Én jól tudom, örök párunk
a nő a mi vigaszágunk.

A kedvesség és a szépség
a tiétek, semmi kétség.
Kellem és báj a kincsetek,
nektek adták az istenek.

Ti vagytok a bűvös varázs,
tekintet, mely megbabonáz.
Gyámolítónk ha tespedünk,
a mi örök párunk nekünk.

Talán olykor az a látszat,
nincs meg bennünk az alázat.
Pedig belül szívünk mélyén,
a szerelmes szenvedély él!

Szenvedély hogy egyek legyünk,
ez a legfőbb célunk nekünk.
Hiszen félemberek vagyunk,
nélkületek magunk, magunk...

Ti adtátok az életünk,
amit nektek köszönhetünk.
gyarapodást, szeretetfényt,
gyermek szemében a reményt.

A nőnap a legcsodásabb,
átnyújtok egy rózsaszálat.
Bárcsak minden hétköznapon
teremhetne ily alkalom!