Oh! - siess hozzám, ragyogjon arcod,
mert ha rám nézel, oly' boldog vagyok,
Jó lenne mindenkor melletted lenni,
ölelő karjaidban megpihenni.

Múlik az idő, mindig téged várlak,
nézem az órát, az idő múlását...
Telihold kukucskál be az ablakon,
s abban reménykedem, te vagy ott.

Meleg tekinteted, ha rám emeled,
szemed bársonyát rajtam felejted,
ha kitárod két karod énfelém,
repülök hozzád úgy, mint akkor, rég'...

Azt a boldog órát sohasem feledem:
bársonyos alkonyon őszi falevelek
színes szőnyeget nekünk terítettek,
s forró csókjaidtól lángolt a szívünk.

Mert egymásnak fogadalmat tettünk:
jövőnket mi örökre összekötjük,
majd a tél multával, jön szép kikelet,
s frigyünket templomi esküvel szenteljük.

Úgy szeretném, ha drága orcádon
a boldogság sugarát mindig láthatnám,
a gondokat tőled távol tartanám,
s együtt haladnánk egy hosszú élet útján...