A mai rohanó világban (ez egy nagyon érdekes metafora, hiszen mi rohanunk csupán...) gyakran előfordul, hogy nincs időnk embertársainkra. Egy szó nélkül távozunk, faképnél hagyjuk őket. Máskor még a saját dolgunkat sem tudjuk befejezni, és csapot, papot otthagyunk, hogy már rohanjunk is tovább...

A faképnél hagy kifejezésnek két jelentése van:
a) ha valakit szó nélkül otthagyunk
b) vagy hűtlenül elhagyunk
Ahhoz, hogy a szólást értelmezni tudjuk, először tisztában kell lennünk a "fakép" szó jelentésével. Ebben segíthet az is, ha összehasonlítjuk a szólást más változataival: búcsút vesz a kapufától, félfától, kapubálványtól.

A fakép tehát azonosítható a kapufával és a kapubálvánnyal. A finn-ugor és török-mongol népeknél az ősi időkben a kapubálvány helyettesítette a kapufát. Ezeknek rendszerint ember alakja volt, és a frissen elhunyt tiszteletére állították, hogy a visszajáró szellem azt szállja meg. Az egyes népek másként álltak ezekhez a bábukhoz - egy részük azért állította, hogy megóvja családját a visszajáró szellemektől, mások pedig éppen azért, hogy a szellemek pártfogását élvezzék. Egy biztos: minden esetben nagy tiszteletnek örvendtek ezek a szellembábuk, és lényegében bálványként imádták őket. Ezeknek a fabábuknak rendszerint az arcát is elkészítették: szemeket festettek nekik, megmunkálták a szájat, és orr gyanánt egy vascsőt helyeztek el a fakép közepére (ide vezethető vissza a mesebeli vasorrú bába is...). Ilyen szellembábukat találtak a néprajzkutatók a 20. században a kirgiz, tunguz és mongol nomádoknál is.

Később ezt váltotta fel a kapufa, amely stilizált ember formájában vitte tovább a hiedelmet (a "nyaknál" keskenyebbre gyalulták, így őrizve meg a "fej" és "test" kompozícióját). Az erős kötődést későbbi, rárakódott szokások is jellemezték: aki hosszabb útra indult, az megcsókolta vagy megsimította a kapufát. Gömörben az is szokásban volt, hogy a halottat egy percre letették a kapufánál, hogy elbúcsúzzon az otthontól és szeretteitől.

Most már csak azt kell megmagyarázni, mit jelent a szólás egésze, és hogyan kapott két jelentést is. Az első jelentés esetében (szó nélkül, váratlanul távozik) egy ide kötődő szokást kell megemlítenünk, amely szerint a vendéget a kapuig szokás kikísérni. Ott még beszélgethetnek a háziak a távozóval, de ha amaz siet, akkor egyszerűen elbúcsúzik, és a faképnél, fakapunál hagyja a vendéglátókat.

A másik jelentésnél (hűtlenül elhagy) is hasonló a helyzet: a fiatal lány faluhelyen a kapufánál várta kedvesét. Ha a fiú hűtlen lett, el sem ment a találkára, és hagyta a lányt a faképnél, fakapunál várakozni. Innen ered a faképnél hagyja az oltár előtt kifejezés is, mely az eredeti jelentés alapján enyhén képzavaros: hiszen egyszerre két helyet jelöl meg, ráadásul egy keresztény és egy pogány rítust mos össze...

***

Otthagy csapot, papot. - félbehagyja a megkezdett munkáját, otthagy mindent felelőtlenül. Petőfi Sándor Csokonai c. verse a szólás forrása. Petőfi nagyon tisztelte költő elődjét, és az egyik róla szóló humoros anekdotát (Domby Márton feljegyzései alapján) dolgozta fel a versben:

Csokonai egyszer Hajdúböszörményben vendégeskedett barátjánál, Nagy István református lelkésznél. Este lementek a pincébe borért, de a csap beletört a hordóba, és a lelkész a tenyerével dugaszolta el a lyukat. Csokonait átszalasztotta a szomszédba, hogy hozzon új csapot. A szomszédban éppen akkor nagy mulatság volt, és a költő teljesen megfeletkezett a csapról és a papról is. Csatlakozott a mulatsághoz, és csak később jutott eszébe a feladat, amiért küldték tulajdonképpen...

A versben így szerepel:

"És ím az étel és a bor mellett
És a zenének hanginál
Csapot, papot mindent felejtett
Csokonai Vitéz Mihály."