Hozzád indultam ma este,
szerelmi vágytól repesve.
Kuvik rikolt, veszélyes éj,
de eljutok hozzád ne félj!

Megzörren a száraz avar,
lábam alatt ropog a gally.
Vonatfütty sír messzeségben,
lábam cuppan..., sárba léptem!

Kutya vonít messzi, távol,
elvakult a holdsugártól...
Párzó macskák nyávogása
lényem ronda útitársa.

Léptem már az úton tartom,
talpam csoszog az aszfalton.
Rám dudál egy sötét torzó,
tudom ez itt nem a korzó!

Mellettem húz el egy nagy busz,
titokzatos, mint egy krampusz.
Én vagyok most, nem a gólya
az országút csavargója!

Cserebogár zúg az éjben,
nagyot koppan és én érzem,
homlokom ki nem kerülte,
most itt fekszem elterülve...!