HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-05-18

Az Artwarock-hause 3-

Harmadik rész


Nagyon fontos, nem hallgathatom el azt a tényt, hogy én jó matekos voltam. Szűk környezetem, szüleim, testvéreim, baráti köröm egyenesen matematika zseninek tartottak, mert, többek között másodpercek alatt össze tudtam szorozni fejben két, három, vagy akár négyjegyű számot. Zseni ugyan nem voltam de volt hozzá affinitásom, kétségkívül volt. Tanulmányaim során egyre inkább meggyőződésemmé kezdett válni, hogy a matematika olyan tudomány, aminek segítségével a világ minden jelensége leírható. Önteltségem és elbizakodottságom odáig ment, hogy azt kezdtem képzelni, képes leszek majd felírni a poetikának és a és a szerelemnek összes matematikai összefüggéseit, és ezzel valami egyedülállót, világraszólót alkotok! A számok birodalmában 17 éves koromra már elég jól eligazodtam, most rohamléptekkel igyekeztem pótolni a költészet tudományában mutatkozó hiányosságaimat. Erti nagy segítségemre volt. Kedvesen, tapintatosan irányította rá a figyelmemet arra, hogy milyen nagy jelentősége van a sorok, mondatok zenei áthallásának, a rímek összecsengésének, a ritmusnak. Elmondott egy-egy Keats, vagy Byron verset, és felszólított, elemezzem, mutassak rá a vers legfontosabb, legjellegzetesebb részére. Olyasmiket játszottunk, hogy elszavalt valamelyik nagy klasszikus költő verséből egy sort, s nekem mondanom kellett valaki mástól egy hasonló témájú, jellegű, tartalmú másik sort, ami ritmusát, zenei hangzását tekintve eltér az általa előadottól. Akkoriban már sokat voltunk együtt, mászkáltunk és beszélgettünk az átrium kerengőiben, vagy fenn a karzaton. Nem említettem neki, mire készülök, féltem kinevet nagyravágyó terveim miatt, de szobám magányában (amelyet mellesleg Zii Heledivel egy unalmas, falszürke alakkal és Mrátoí Suraawával az iskola első számú tornászbajnokával kellett megosztanom) képleteket írogattam egy füzetbe. Rájöttem, itt az összefüggések olyan hihetetlen nagy számával van dolgom, melynek kifejezésére egyedül a matrix alkalmas. Lázasan dolgoztam éjszakánként, fűtött a becsvágy, alkotni akartam valami lélegzet elállítóan nagyot, amellyel a világot, és Ertit elkápráztathatom. Azt terveztem, hogy először a költészettel bánok el, aztán pedig belevágom a fejszémet a legnagyobb fába, melyre Einstein óta ember a földön vállalkozott, megalkotom a szerelem relativisztikus összefüggéseinek matematikai leírását!
Teltek a hónapok. Tavasz lett, de erre itt benn csak a naptár figyelmeztetett. Az egyik hétvégén kimerészkedtünk a szabadba. Hozattam kocsit Knettből, az volt az a tengerparti városka, amit a történet elején említettem. Kikocsiztunk a Retereewnére, végighajtottunk a lapályon. Bántuk is mi, hogy lapos és unalmas a vidék. Mi nem voltunk azok. Annyit nevettünk, a könny is kiesett a szemünkből a nagy mulatságba. A fák, bokrok, már ahol voltak fák és bokrok, zöldbe borultak, csípős, friss szél fújt, kék volt az ég, és bárányfelhők úsztak rajta. A sofőrön kívül öten ültünk a kocsiban: Erti, én, Trod Ronwill, Srecc Aálett, és a kis gömböc bohóc Laurenhetti Muraka. Visszafelé Trod Ronwill felvetette, hogy nézzük meg a Boldwuukot. A társaság kitörő örömmel fogadta a javaslatot, mintha csak arról lett volna szó, hogy Napoliban járván, ne hagyjuk ki Capri szigetét és a kékbarlangot. Egyedül Erti tiltakozott, és tiltakozása olyan heves volt, hogy mindannyian megütődtünk rajta. Lau, így szólítottuk Laurenhetti Murakát a rövidítés okán, visongva követelte, hogy, de igenis menjünk oda, és igenis nézzük meg, és esküdözött égre-földre, hogy neki egy lány sose fogja megmondani, mit tegyen, mit ne tegyen. Trod Ronwill azonban úriember volt, elvágta a vitát: "ha Erti nem akar odamenni, akkor nem megyünk oda és kész!"
Én a magam részéről kicsit csalódott voltam, én szívesen megnéztem volna még egyszer azt a házat. Meglepett Erti ideges reakciója, és még aznap, vacsora után, amikor a hosszú, üvegezett folyosón visszafelé ballagtunk az étteremből a kollégium épületeihez, rákérdezetem, miért nem akart odamenni. Ideges és türelmetlen voltam én is.
Rosszkedvűen, röviden válaszolt: "mert nem volt kedvem, ennyi"
Furcsa érzéssel váltam el tőle a lányok szálláshelye előtt. Bennem is motozott valami gyenge hideglelős érzés, amióta az est sötétje megérkezett. "Hello" -mondtam, és néztem, ahogy fellép a lépcsőre. "Hello" -viszonozta. Sarkon fordult és elment.
"Meg se csókoltuk egymást", -jutott eszembe, amikor már becsukódott mögötte az üvegajtó.
Úgy szoktunk volt elválni egymástól, hogy arcon csókoltuk egymást. Az, hogy elment csók nélkül egy kurta köszönéssel, előrevetített valami ismeretlen, baljóslatú eseménysort.
Eljött a másnap, és másnapra minden megváltozott. Az Ertivel való barátságomnak vége lett. Hétfő volt és a hétfő átkozott egy nap! Legyen is átkozott a világ végezetéig!
Kerestem mindenütt, újra és újra végigloholtam az egész hatalmas átriumot. Átverekedtem magam a sétáló, csetlő, botló csoportokon az oszlopcsarnokok között, a kerengőkben és a labirintusokban. Nem leltem sem a hittudomány, sem a költészet, sem a történelem előadásokon. Arra gondoltam, azért nem jött le aznap, mert talán beteg. De csak ámítottam magam, éreztem, ha nem jött le, akkor az, nem amiatt történt, merthogy rosszul érzi magát, hanem miattam nem jön, nem akar velem találkozni, nem akar velem beszélni, nem akar látni. Rosszul aludtam hétfőről keddre virradóra. Fejfájósan, émelyegve ébredtem. Rettenetesen éhes voltam fél hétkor, lementem az étterembe és rendeltem egy roastbeafet. Az Artwarok házban a nap 24 órájában bármikor lehetett étkezni, megszokott dolog volt, ha valaki kora délután pirítós kenyeret evett vesevelővel, éjfél körül meg omlettet. A véres frissensült rendbe tette az emésztésemet, hah, a fiatal gyomor megteszi a magáét, s így valamivel jobb hangulatban mentem át az átriumba. Ahogy átértem, láss csodát, az első ember, akivel összefutottam Erti Lesse volt. Sietett, a csoportját kereste, vagyis azokat az évfolyamtársakat, akik aznap a költészet előadásra voltak kíváncsiak. Köszöntünk egymásnak, váltottunk néhány szót. Kedves volt, mosolygós, de én érzetem: ez már nem ugyanaz. És nem is volt, mert a nap végén, amikor odamentem hozzá és reménykedve, kétségek és félelmek között megkérdeztem: van-e kedve még egy kicsit beszélgetni, így válaszolt: ne haragudj, de nem, ma rengeteg dolgom van!
Az emberi elme gyöngeségére, a lélek tévelygő baklövéseire jellemző, hogy még ekkor sem fogtam fel, mi történik. Mentségeket kerestem Erti viselkedésére. "Bizonyára rossz passzban van", -mondtam magamban, "majd elmúlik, és akkor majd újra a régi Erti lesz, a
kedves, barátságos kislány, akit annyira szeretek!".
A következő napokban minden közeledési kísérletem kudarcba fulladt. Erti Lesse, láthatatlan, elérhetetlen lett számomra. Ha az előadáson a tekintetét kerestem, visszanézett rám, s tiszta volt a szeme, ha megszólítottam válaszolt. Udvarias volt, és kimért. Az elől, viszont, hogy kettesben legyünk, hogy beszélgessünk következetesen kitért.
Rengeteget gondolkoztam ezen a problémán. Éjszakákat virrasztottam végig. Kielemeztem minden szóba jöhető racionális okot, onnantól kezdve, hogy bizonyára rám unt, hogy túl erőszakos és rámenős voltam kapcsolatunk kiépítésében, egészen odáig, hogy mást szeret, és rám csak azért volt szüksége, hogy érzéseit leplezze.
Lázasan kutakodtam magamban, ki lehet az a személy?
Erti mindenkihez kedves volt, minden fiúval haverkodott. A fiúk "jó fejnek" tartották, mert ugyanúgy cigizett, káromkodott, és ivott, mint ők, s nem rezelt be a legrázósabb ugratásoktól se. Először Trod Ronwillre gondoltam. A hosszú fiú annyira elegáns, fensőbbséges, és jó modorú volt, mint egy angol peer. Figyeltem őket, de rá kellett jönnöm egy idő után, hogy bakot lőttem. Trod rengeteget élcelődött Ertivel, Erti vagányul viszonozta, néha jól hasba is bokszolta, de ennél több nem volt köztük. A többi fiú vonatkozásában ugyanerre az eredményre jutottam. Mivel nem értettem a dolgot visszakanyarodtam az első ötletemhez. Ertinek velem van baja. Ertinek az a baja, hogy a kirándulás napján este a kollégium bejárata
előtt túl rámenősen követeltem, hogy mondja el, miért nem akart elmenni a Boldwuuk házhoz!
Íme, így van ez. Ahol a racionalitás hajója megfeneklik, lábra kap és a partra gázol az irracionalitás. A ház gigászi rendezetlenségében, mint egy elméleti tétel, befészkelte magát gondolataim hézagába. Ott volt, keményen, masszívan és éreztem: még gondom lesz vele.




Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Anyegin második levele 2017 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Út a Paradicsomba 2/2 címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Veled álmodtam című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Nem adom... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Útikalauz című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Legyen hó! című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak MK IV/1. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fogadj örökbe címmel a várólistára

Németh István alkotást töltött fel Üzenet címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)