Autók cikáztak az úton, s a gőzölgő aszfaltba ragadt
lábnyomok jelezték, megint forró a nyár.
Szellő lányok most nem táncolnak, remeg a levegő,
és izzadságcseppek marnak arcomra új barázdákat.
Délután van, az ég kékje vakit és a Nap sárgán izzó korongja
mintha közelebb lenne, mintha megérintene, úgy éget.
Az út szélén bandukoltam hazafelé, egy korsó hideg sör
gondolatával, mikor az üveg oldalán harmat gyöngyök gurulnak alá.
Nem siettem, léptem alig verte fel a cserepesre aszott földút porát.
Az út melletti tágas mezőn pipacs szirmok vetnek szőnyeget,
kókadt fejüket földre hajtják, elsárgult fűszálak simítják arcukat.
Arrább tehenek bújnak egy árva fa árnyékába, kérődzni egy kicsit,
és jóllakott bőgéssel nyugtázzák a lemenő Nap lankadó tüzét.