HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47769

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Geisz LászlóFeltöltés dátuma: 2010-06-01

Mester és tanítványa

Bugac Feri, a mester, befalta pacalpörköltjét, a maradék zaftot kitunkolta egy serclidarabbal, kézfejével megtörölte zsírtól csöpögő bajuszát, majd az ablakhoz lépett.
Odakinn már égtek a budai kandeláberek, megvilágítva az éj sötét kalapját.
- Mennem kell! - mondta élete párjának, Emmának. Bugacné, született Mufurcz Emma (cz-vel) bólintott. Emma nem volt szép asszony, de az Úr végtelen nagy türelemmel áldotta meg. Erre szüksége is volt, Feri mester elviselhetőségét illetően. Megértette, hogy, a nyugalmazott vasutas párja önként lemond a vele töltendő buja éjszakákról, feláldozva ezeket a művészet oltárán. Emma beletörődött, hogy csak postai kézbesítésekkor kap némi kárpótlást.
Bugacné, született Mufurcz Emma, mint művészfeleség tetszeleg a környéken. Egyetlen bánata, hogy élete Bugacának nincsen cz-je. Ferit meg az zavarja, hogy MZ-je sincs, mióta motorját ellopták, kocsiról álmodik évek óta, de erre nem futja a vasutas nyugdíjból.
Feri az est leple alatt elindult otthonról, alkotás céljából.
Midőn az Alkotás utcában található azonos nevű maligánozó műintézményhez ért, belépett.
Mester, itt vagyok, kiáltás hallatán a vágható cigaretta füst is tömjénként hatott Ferire. A szeszelde résztvevői megemelték poharaikat, jelezvén, hogy köszönik, hogy a mester megtisztelte második otthonukat.
Feri üdvözölte tanítványát és festékhordozóját, majd átadta neki az alkotás kellékeit.
Béla, a tanítvány, mint ereklyéket vette át a felszerelést.
Feri a pacaltól még mindig zsíros bajusza és kecskeszakálla közé öntött némi kisüstit, fizetett, jobb kezét megemelve, mintegy áldást osztott a jelenlévő szeszelőkre, majd távoztak.

Az utcán sokáig lépdeltek egymás mellett, mester és tanítványa, mire Béla, bátorságát összegyűjtve megkérdezte:
- Mester, ma hol alkotunk?
Bár a kérdés többes száma kissé zavarta Feri szerény hiúságát, ezt leküzdve, atyai mivoltát mutatván, válaszra méltatta tudatlan tanítványát.
- A pályaudvarra ma reggel érkezett pár vadi új vasúti kocsi, mondta, sokat sejttető hangon.
Ezt a volt kollégáim árulták el nekem - mondta.
- Alkotótársaim felkínálták nékem, mesterüknek az első éjszaka jogát, ezért most magamévá teszem e élvezetet.
- Gondold el fiam! Vadi új, drága, szűz felület!
Béla bólintott.
- Míg én alkotok, te csak figyelj, a mai éjjelre nem terveztem foxi találkozót. Aztán, ha tiszta a levegő, gyere közelebb, hogy tanulj mesteredtől.
Szeretném, ha majd te is művész lennél, mint én!
- Remélem, hogy ma is művészit alkottam!- adta át ecseteit Feri mester Bélának, az alkotás befejeztével.
- Hogy művészi-e, azt ki dönti el, és mikor derül ki? - kérdezte Béla.
- Hogy művészi-e, az a holnap reggeli rácsodálkozástól függ. A rácsodálkozás ebben a szakmában az elismerést jelenti, az elismerés pedig azonos a művésszé avatással.

Egy közeli rokonuk halálát követően Bugacék egy nagyobb összeget örököltek.
De mire költsék az örökséget? Erről szólt a morfondír.
Feri kocsit akart, és eme áhítását Emma engedélyezte.

Miután a járgány megérkezett, beszólt Emmának, hogy jöjjön ki a szerkezet megcsodálása céljából. Az asszony kijött, körbe járta a csodajárgányt, majd elmosolyodott. Mivel Feri a Mururczék Emmáját még soha sem látta ilyen állapotban, ezért gyanakvóan megkérdezte:
- Hát te meg mit mosolyogsz, Emma?
- Csak azt Feri, hogy itt a kocsid orrán, egy kicsi légy nagy dolgára készül! - mondta az asszony a motorháztető közepére bökve.
És valóban! A mester is szemtanúja lett a légy vakmerőségének, ki addigra már a dolgát is elvégezte, ott hagyván alkotását Bugacék járgányán.
-Valamit ki kell találnom! -gondolta Feri - Holnap majd szerzek egy garázst, de addig is kell valaki, aki vigyáz a kocsira!
Ekkor ugrott be neki, hogy Béla, tanítványa és festékhordozója, mesélte, hogy elvégzett valami tanfolyást, minek segedelmével bakterolási jogot szerzett.
A telefon ment, Béla, a kiflicsősz jött.
Béci vén Zsigájával leállt a mester járgánya mögé, majd áhítattal hallgatta a parancskihirdetést.
- Aztán, ahogy tanítottalak! - úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére!- mondta a mester Bélának, majd elköszönt tőle.
Teltek múltak az órák.
Aki még nem bakterolt az éj leple alatt, annak gőze sincs, hogy ilyenkor milyen lassan múlik az idő. Béla memorizálta a mester igéit.
"Aztán ahogy tanítottalak!" Vajon miért mondta ezt a mester? - morfondírozott. A csőszködést nem tőle tanulta. Erről papírja van, meg kamarai tagság, ahogy illik.
Aztán a rácsodálkozás, mint a művésszéválás - mesteri tanok szerinti - feltétele motoszkált agyában. Béla nem volt egy észlény. IQ-ja alig haladta meg cipőméretét, de a szíve, az a helyén volt.
Eszébe jutott, hogy a mester megkérte pár dolog beszerzésére, és az összeírt cuccok, festék, ecset ott van a csomagtartójában, csak a létrát vette le a tetőcsomagtartóról, nehogy tűzoltónak nézzék.
Béla egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kipakolta Zsigájából a festékeket, ecseteket, majd alkotni kezdett. Már pirkadt, mire művét befejezte. A vadi új V-50, a felismerhetetlenségig tartó értéknövekedésre tett szert Béla ecsetvonásainak köszönhetően. A tanítvány büszkén járta körbe mestere járgányát.
- Ha ezt a mester meglátja nagyot fog csodálkozni!-gondolta.

Feri mester felkelt.
Magába tuszkolt némi kisüstit, csak úgy illendőségből, az új nap dicsőítésének céljából.
Élete párja, született Mufurcz Emma, (cz-vel), áhítattal nézte férje reggelipusztító tevékenységét.
Kikászálódott a házból, hogy megnézze, mi a harci csócsa, vagyis mi van a járgánnyal.
Az utcára kilépve rögtön meglátta tanítványát és festékhordozóját, akiről sugárzott a jól végzett munka büszkesége.
- Szereztem garázst, de hol van a kocsi?- kérdezte Bélától.
Béla, teátrális mozdulattal a V-50 földi maradványaira mutatott.
- Itt van, mester!- mondta.
A mester, mint aki lidércet lát, rácsodálkozott, mint jóllakott napközis a vasúti kocsi ajtajának nyitószerkezetére. Mozgott a szája, de hang nem jött ki a torkán.
Béla, kihasználva a csendet, kihúzta magát, majd büszkén megkérdezte:
- Ugye mester, most már én is művész vagyok?!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Geisz László
Regisztrált:
2010-05-11
Összes értékelés:
134
Időpont: 2010-06-05 14:01:28

Kedves Könyves!
Ez az írásom egy pályázatra készült, ahol a vasúti kocsis mondat felhasználása elvárás volt.

Üdv.: Laci
Alkotó
Geisz László
Regisztrált:
2010-05-11
Összes értékelés:
134
Időpont: 2010-06-05 13:58:31

Kedves Arany!
Köszönöm az építő kritikát. Látszik, hogy ritkán írok prózát.
Üdv.: Laci
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-06
Összes értékelés:
98
Időpont: 2010-06-04 09:38:39

A történet alapötlete jó. Számomra még jobb lenne, ha kiderülne mit is művészkedett a zsíros bajúszú Bugac Feri? Összefirkálta a vasúti kocsikat, vagy feltörte őket? Egyikhez sem kell sem ecset, sem festék. Összefirkálni festék szóró flakonnal szokták őket, feltörni meg nem tudom, hogy mivel, de biztosan nem ecsettel.
Talán ez egy varázsecset? Hiszen Bélának is csak ecsete volt, és mégis a vasúti kocsi nyitószerkezete került az autó helyére!

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Nyugodt vagyok... címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Élet írta lap (idősekről) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyhangú című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Közhelyek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ma már, s mégis... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nincs időm című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Randevúk (I.,II., III.) címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Éjjeli hangverseny című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)