HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44920

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-06-03

Leütöm az angyalt 111. (18+)



Orális szex

111 napja haldoklom. Onnan tudom, hogy ez a nap a 111-ik, mert az angyal azzal kezdte, amikor belépett nyomorúságos kis odúmba: "na, maga balfácán, ez ma már szimulálásának 111-ik napja!"
Nem, nem hiszek Angyal Dezsőnek! Képtelenség, amit mond! Nem létezhet, hogy ilyen régóta járok az élet és a halál mezsgyéjén, egyszerűen azért nem, mert majdnem három hónapot képtelenség élve kibírni, úgy élve, hogy az ember a plafont bámulja, nem eszik, nem iszik, és közben egyfolytában agonizál. Mindegy, mit bánom én hányadik nap. Egyszer úgy is vége lesz, az lesz a jó. Az angyal ül a háromlábú széken ócska vaságyam mellett, elégedett, dölyfös pofát vág és mesél, mesél be nem áll a szája.

Tudja maga, merre van Vinecitában a Szent Márk utca? Naná, hogy tudja, látom azon a svihák képén. Nos akkor azt is tudja, hogy Vinecitába a lányok kedvéért megy le az ember. Olyan romlott az a város! Feslettsége a bibliai Szodomához hasonlítható, már, ha egyáltalán igaz, hogy létezett egyszer valaha Szodoma. Egy a lényeg, ebben a városban nem kell magyarázni a fehérnépnek, merre, hány méter. Tudják ők azt maguktól! A férfi azért ment le délre, hogy betérjen ide. A kocsit a Szent Márk utca elején hagyta a Trogadesnél, onnan gyalog ment tovább. Nagy volt a hőség, senki nem járt a sikátor fényesre kopott macskakövén. Az ablakok zárt, törtfényű üvegtáblákkal néztek le az utcára, megdermedt tekintetük a kilátástalanságot és a nyomort tükrözte vissza, ismeri maga ezeket a sivár, unalmas kisvárosokat Dél-Itáliában. A férfi a napos oldalon ment, nyugodt határozott léptei kopogtak a kövön, feje felett rezzenetlenül függtek a rezzenetlen forró levegőben az erkélyek közzé kiaggatott fehér-neműk. Kerülgette a néptelen kávézók kötélkorláttal elkerített aprócska teraszait, -odabenn a söntéspultok mögött sem látszott életnek nyoma. Így ért le az utca végére. Ott hirtelen, mintegy varázsütésre elfogytak mellőle a házak, eltűnt talpa alól a síkos macskakő. Léptei innentől a tengerpart homokjába vesztek. A szélfútta, bodros-hátú dűnék tetején gyér, magasra nőtt fű lengedezett, arra vette az irányt. Átsétált közöttük és végre megpillantotta a tenger fehér tajtékokkal dobálózó felszínét.
Egyetlen egy élőlényt talált csak a parton, ez az élőlény egy lány volt. Hanyatt feküdt a homokban, két térdét felhúzta, nem volt rajta semmi. A férfi először azt hitte, halott a lány. Közelebb ment néhány méterrel, és akkor észrevette, hogy a lány nem a homokban fekszik, hanem egy apró, kék törülközőn. Nem volt halott csak aludt. Óvatosan lépdelt fel ne ébressze. Egészen közel merészkedett hozzá, megbámulta. Remek teste volt a lánynak, nyúlánk, karcsú, barna-fényű. A mellei a kis melleknél nagyobbak, a nagy melleknél kisebbek voltak és kerekek voltak. A mellek közepén álló rózsaszínű bimbók lüktetni látszottak, a bimbók udvara is rózsaszínű volt, és nem volt nagyobb az átlagosnál. A férfi kedvét lelve futatta végig a szemét a lány két izmos, vékony karján, ideges, eres kezein, elidőzött a kulcscsontok szende íveltségénél, megpihent a has lapos feszes tükrén, a csípő két kedves csontocskáján, sétált fel és alá a telt hosszú combokon, és a combok között dudorodó sima, szőrtelen szeméremdombon. Éppen végzett a szemlével, amikor a lány megmoccant és felült. Bon giorno, mondta a férfi. A lány nem válaszolt, felnézett, nézte a férfit és mosolygott. Egyik karjával a melleit takarta el, a másikkal a szemérmét, így ült a kis kék törülközőn.
Leülhetek kérdezte a férfi.
Le mondta a nő.
Hosszú ideig beszélgettek a homokban mindenféléről, ami egy északról jött férfinek és egy déli lánynak az eszébe jut.
Egyszer csak azt kérdezte a lány kis kaccantással a hangjában: maguk lengyelek mind így napoznak ruhástól?
Magyar vagyok mondta a férfi, s ez itt rajtam nem ruha, hanem szmoking.
Ó, mondta a lány elnyújtott csodálkozó "ó"-val. A magyarok mindannyian szmokingban napoznak és akkor se veszik le, ha egy lány arra kéri őket?
Eltelt egy idő, megint. Akkor azt mondta a férfi: ne haragudjon, szeretnék magával. Nem bánja?
Nem mondta a lány. Egyáltalán nem bánom. De mit szeretne?
Szexelni szeretnék, mondta a férfi.
A lány csodálkozott. Mi az a szexelés kérdezte.
Hát az olyasmi, amit a férfiak és a nők csinálnak, amikor arra vágynak, hogy történjen velük valami jó magyarázta a férfi.
A lány gondolkodott.
Nézze, én nem szexelhetek magával úgy, mint más lányok. Mást egyebet nem tudunk csinálni együtt?
Most a férfin volt a gondolkodás sora.
Dehogynem mondta. Játszhatunk orálisan.
A lány nevetett, feltérdelt és elkezdett öltözködni. Fekete bugyit vett fel, eltakarta vele a szemérmét, majd fekete melltartót, és elfedte a melleit.
Mi az a játék kérdezte. Az olyan, hogy a lányok a szájukba veszik a férfiak furulyáját?
Igen nevetett a férfi. A férfiak meg...a férfiak meg...
A lány majd megpukkadt nevettében.
Ne mondja! El tudom képzelni!
Táskája mellől hosszú fekete, földig érő ruhát vett elő és magára húzta. Fityulát tett a fejére. A férfi ekkor jött rá, hogy a lány Domokos-rendbéli apáca.
Nos mondta a lány, s már nem nevetett, még mindig kitart amellett, hogy akarja a játékot?
Kitartok mondta férfi. És maga kitart, hogy maga is akarja?
A lány arcán árnyék suhant végig.
Én nem mondtam, hogy én is akarom mondta. Nem tudom, hogy akarom-e, de...de mindenesetre köszönöm. Gracie signore.
Elindult a lány. Pár lépés után visszanézett, aztán nem nézett vissza többet.
A férfi hosszan bámult utána, figyelte, ahogy megy a lány, ringó csípővel, mezítláb, körgalléros apácaruhában, fityulával a fején, cipővel a kezében.
El tudja maga képzelni, jó haver, milyen lehetett ez? Ülsz a homokban tehetetlenül, s várod, hogy megforduljon és visszajöjjön? Dehogyis tudja! Hogy a fészkes fenébe tudná! Mit gondol, találkoztak még? Visszament a lány a férfihez? Na, mondjon már valamit azzal a nyamvadt vértelen ajkával! Vagy elpatkolt már?

Félig lehunyt szemeim résén át látom ágálni az angyalt. Elfog a tehetetlen düh! Hej, ha lenne erőm felkelni, ha lenne erőm odaugrani, hogy leüssem, megfojtsam, kibelezzem. Nem mozdulok. A Halál rám vigyorog a sarokból és közelebb lép. Érzem, életem utolsó perce következik. Mocskos falak vesznek körbe, pusztuló tengerparti kisváros. A sivár, szűk sikátor gyufaskatulya szerű házai között lepedők lengenek. Lent a parton zúg a szél, reng a tenger.
Elpusztulok, mint az állat. Jó lesz, már alig várom. Csak az angyal menjen ki végre, mert amíg idebenn van, meghalni sem tudok!


Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2016-06-20 08:03:11

válasz inyezsevokidli (2016-06-19 16:22:31) üzenetére
Szia Ildikó! Sztem Szellő kilépett, s ilyenkor a hozzászólás eltűnik, de a válasz marad! :) Szeretem az abszurdot, néha úgy érzem az élet is az. Ha valaki abszurdot ír, nagyjából az életről ír Örülök, h tetszett!!! Szeretettel üdvözöllek: én
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1261
Időpont: 2016-06-19 16:22:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2010-06-16 09:39:06) üzenetére
Kedves Bödön!
Hová lett a Szellő hozzászólása?
Azt is becsaliztad?
Biztos törölték, mint az enyémet, a Mi kommunista ifjak II/4.-nél.
Viccet félretéve, hisz most komoly dologról lesz szó, az abszurdról!
Az életnél mint olyannál, nem kell abszurdabb!
Úgyhogy, a saját tapasztalataimból ítélve, ez a történet abszurd, akarom mondani, abszolút életszerű.
Akkor nem lett volna az, ha a lány visszajött volna.
Szeretettel gratulálok! Csak így tovább!
Nálad, mindig tanulok valamit!
Köszönöm!
Ildikó
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-06-16 09:39:06

Kedves Szellő!

Az élet maga is abszurd, tele van érthetetlen dolgokkal, megmagyarázhatatlan történésekkel. Aki figyelve jár, kel, észreveszi ezeket. A kitalált, belülről jövő absturddal más a helyzet. A képtelenségeket a részletek hitelességével lehet elfogadhatóvá tenni, és ebben rejlik az abszurd érdekességének titka. Mint egy mérleg: egyik serpenyőben a helyzetek, a történet abszurditása, a másik serpenyőben pedig a részletekkidolgozottsága, hitelessége. Mi van akkor, ha az egyik kezem hiteles, a másik meg nem? Milyen vagyok én? Köszönöm, h elolvastad, örülök, h tetszett!!! -én

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karodba zárva... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Éjszaka címmel a várólistára

oroszlán alkotást töltött fel Tűnődöm címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)