Koppan az eső,
csepeg, folyik.
Kicsorgó felhő
vicsorgó belső
sötét halmaza,
mit fel is halmoza
az egek kolhoza,
kazlakba odafenn
nagy bálákban pihen.
Szél uszályán úszván
lassan fölénk kúszván
kutyául megzúdul,
a szél is bevadul
őrjöng, cibál fákat,
tördeli az ágat.
Setét felhő-rojtok
már jeget is tojtok!
Tojásnyi jég esik
a vetést elverik.
Jaj most hagymánknak,
s kelkáposztájának.
Leverve a rózsa,
szirma földre szórva.
Alatta nagy sár van,
süllyedek a sárban.
De azért bemegyek,
egy szál rózsát neked
szakítani onnan,
hogy neked kihozzam.
Szerelmem viharos,
a vihar haragos.
Honnan van e rózsa,
emlékezz meg róla
majd ha kék lesz az ég,
és kellemes a lég.
Virágillat szárnyal,
hozzád szál a nyárral,
rózsalugas árnyal,
s színes lepke szárnyal.
Akkor nézd e rózsát,
sírva szól majd hozzád.
Elsírja szerelemem,
bánatos a lelkem...
Gyógyíts meg kötéssel,
szivárvány-öltéssel!
Fényes napsugárral,
szól hozzá madárdal.
Van nálam számos bók,
az ára édes csók!