HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 14 Tagok összesen: 1855 Írás összesen: 47754 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2010-06-14
Búcsú testvéremtőlA móka - egy láncvers címét olvasom.
Jó a móka gyerekek, veletek vallom, de nekem most nem jön be - mondhatom. Jobb lenne nekem is tréfába fojtani bánatom, talán jókedvre derülnék, ha most tehetném. De nagy a bánatom, nem fér bele móka, mert a testvérem, ki oly' közel állt hozzám, most szenved a rideg kórházi ágyán, azt sem tudom, talán a végóráját várja. Imádkozom magamban, egyre rá gondolva. Gondolatban látom gyermekkorunkat: szerettük egymást, sokat játszottunk, kirándultunk, később is sokszor osztoztunk vele örömben-bánatban segítettük egymást, amikor tehettük. Megjelennek előttem a nehéz, kegyetetlen háborús napok: 1944. december - dúlt a háború, s a falut, ahová menekültünk, elérte a front. Orosz katonák rontottak a lakásba, mindegyiknek vállán nehéz géppuskája. Egyikük testvéremet látva, haraggal kiabálta: "nyemecki-nyemecki!" - rá haraggal mutatva. Szőke haja s kék szeme miatt azt gondolta - aki akkor nem volt még tizenöt éves -, hogy német katona a fiatal testvérem... Azt hitte, tán' az ellenségüket bújtatjuk? Ezért mi őt mind rémülten körbeálltuk, míg anyuka ijedten neki magyarázott: Ő az én fiam, még tanuló, szinte gyerek, nem német, nem is katona, hanem magyar, s arcképes igazolványát neki nyújtotta. De az orosz kezéből kitépve, széttépte, még lábával is eltiporta, s nem akarta megérteni, pedig anyánk hozzá szlovákul beszélt, s más katonák eddig megértették. Látva a dühöngő embert toporzékolva, testvérünket rémülten körbe fogtuk, arra gondoltunk, képes lesz nyomban félelmetes fegyvertét használva, megölni. Sokáig tartott, míg a félelmünk elmúlt. Higgadtabb társai látva a rémült családot, próbálták megnyugtatni dühöngő társukat. Bár nem látszott rajta, hogy dühe elmúlna, közrefogták egymást, s elhagyták a lakást. Bezárva az ajtót, mi hálaimát mondtunk! S míg nehéz óráit éli most kedves testvérem, tőle távol az együtt élt időkre emlékezem, - s a jó Istenhez az Égbe száll imám: adjon neki békét-nyugodalmat odafönn, s várjon bennünket ő, ha eljő a mi óránk. A vers készült: 2009. november 27. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kikelet aroma címmel a várólistára Diamond alkotást töltött fel Nincs időm címmel a várólistára túlparti bejegyzést írt a(z) Porszívózásról, egyebekről című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 01 című alkotásho szilkati bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) 5. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítve című al Finta Kata bejegyzést írt a(z) 5. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítve című al majusfa alkotást töltött fel Szerelem címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 5. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítve című ermi-enigma alkotást töltött fel 318-as szoba címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 07. című alkot szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 06. című alkot Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 05. című alkot Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |