HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmúlás
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2010-06-14

Búcsú testvéremtől

A móka - egy láncvers címét olvasom.
Jó a móka gyerekek, veletek vallom,
de nekem most nem jön be - mondhatom.
Jobb lenne nekem is tréfába fojtani bánatom,
talán jókedvre derülnék, ha most tehetném.

De nagy a bánatom, nem fér bele móka,
mert a testvérem, ki oly' közel állt hozzám,
most szenved a rideg kórházi ágyán,
azt sem tudom, talán a végóráját várja.
Imádkozom magamban, egyre rá gondolva.

Gondolatban látom gyermekkorunkat:
szerettük egymást, sokat játszottunk,
kirándultunk, később is sokszor osztoztunk
vele örömben-bánatban segítettük egymást,
amikor tehettük. Megjelennek előttem

a nehéz, kegyetetlen háborús napok:
1944. december - dúlt a háború, s a
falut, ahová menekültünk, elérte a front.
Orosz katonák rontottak a lakásba,
mindegyiknek vállán nehéz géppuskája.

Egyikük testvéremet látva, haraggal kiabálta:
"nyemecki-nyemecki!" - rá haraggal mutatva.
Szőke haja s kék szeme miatt azt gondolta
- aki akkor nem volt még tizenöt éves -,
hogy német katona a fiatal testvérem...

Azt hitte, tán' az ellenségüket bújtatjuk?
Ezért mi őt mind rémülten körbeálltuk,
míg anyuka ijedten neki magyarázott:
Ő az én fiam, még tanuló, szinte gyerek,
nem német, nem is katona, hanem magyar,

s arcképes igazolványát neki nyújtotta.
De az orosz kezéből kitépve, széttépte,
még lábával is eltiporta, s nem akarta
megérteni, pedig anyánk hozzá szlovákul
beszélt, s más katonák eddig megértették.

Látva a dühöngő embert toporzékolva,
testvérünket rémülten körbe fogtuk,
arra gondoltunk, képes lesz nyomban
félelmetes fegyvertét használva, megölni.
Sokáig tartott, míg a félelmünk elmúlt.

Higgadtabb társai látva a rémült családot,
próbálták megnyugtatni dühöngő társukat.
Bár nem látszott rajta, hogy dühe elmúlna,
közrefogták egymást, s elhagyták a lakást.
Bezárva az ajtót, mi hálaimát mondtunk!

S míg nehéz óráit éli most kedves testvérem,
tőle távol az együtt élt időkre emlékezem,
- s a jó Istenhez az Égbe száll imám:
adjon neki békét-nyugodalmat odafönn,
s várjon bennünket ő, ha eljő a mi óránk.

A vers készült: 2009. november 27.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2010-07-09 21:30:30

Kedves Zoli!
Megértő és vigasztaló szavaidat köszönöm. Jól esett olvasni.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2010-06-15 21:21:10

válasz B.Margó (2010-06-15 20:10:41) üzenetére
Kedves Margó!
Négyen voltunk testvérek, három fiú között nőttem föl. De mindig nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában, gyermekként, majd felnőttként is. Ezért nagyon hiányoznak, s most már magam maradtam...
Nagyon jól esnek vigasztaló szavaid. Köszönöm az együttérzést és a látogatásodat.
Szeretettel: Kata
Alkotó
B.Margó
Regisztrált:
2010-04-02
Összes értékelés:
311
Időpont: 2010-06-15 20:10:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
A családi szeretet mélységét, erejét érzem ki a versedből és borzasztó szomorúságot. Nagyon nehéz amikor szerettünk már csak a szívünkben, emlékeinkben él, de ameddig ott él, nem is halt meg igazán.
Szeretettel:Margó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2010-06-15 17:45:17

Kedves József!
Jól estek kedves szavaid. Három fiútestvérem közül már csak ő volt, s tőle is búcsúnom kellett. Nagyon fájt, s ezért nem is tudtam mindjárt föltenni a verset, amikor megírtam.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdvözlettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-16
Összes értékelés:
2325
Időpont: 2010-06-15 17:07:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Megkönnyeztem a versedet.
Most is látszik, hogy a testvéri szeretet, a család szeretete milyen erős.
Nagyon tetszett.
Üdv: József

Legutóbb történt

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)