Erőt merítek a homályból,
A világ múlt érzéseiből,
Fényből áradó szövedék
Pillanatok áradásaiból.

Személytelen erőt.
Tükörként fénylek, beszívom
A régvolt árnyakat,
Létem végtelenül szétterül
Az időtlenség tértelen síkjain.

A Világ tükre lettem,
Forrás, tó-tenger, folyó-patak,
Áradás.

Áldás a fény felé,
Homály fényű álmodás,
Harcom feladva, ember már
Nem vagyok,
Küzdöttek értem ördögök,
Küzdöttek értem angyalok.

A Világ tükre vagyok.

Átal estem éjjelen, túlragyogtam nappalon,
Megállt a pillanat,
A köddé vált idő, már nem szalad.

Az Út nyitva áll, nem választhatok,
Nincs mélység, nincs magasság,
A Világ tükre vagyok.