HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51318

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / abszurd
Szerző: PhoenixFeltöltés dátuma: 2010-06-17

A bábu

Az üzletember lassan kinyitotta a szemét. Fogalma sem volt róla, hol van vagy, hogy mi történt vele. Arccal lefelé feküdt a fapadlón. Megpróbált megmozdulni, de nem sikerült. Nem fájt semmije, mégis érezte, hogy kitekeredett testtel fekszik. Bal lábát a hátán érezte, mintha kitörték és odatették volna. A jobb lába térdben behajlítva valószínűtlenül fonta körül a balt. Jobb karja a törzse mellett hevert, a szeme sarkából még látta is, ahogy oldalra pillantott. A könyöke ki volt csavarodva, csuklója, pedig a teste alá szorult. A férfi érezte, hogy a bal válla sincs a helyén. Mintha kihúzták volna a helyéről, és most valami zsineg vagy mi kapcsolná csak össze a testével. "Zsineg." Az ötlet olyan abszurdnak és mulatságosnak tűnt, ahogy elképzelte, hogy ott fekszik, kicsavarodott testtel és a végtagjait zsinegek tartják össze, akár a lányának azt a ronda, vörös hajú babáját, hogy akaratlanul is elmosolyodott.
Fejét, amit homloka tartott a padlón, megpróbálta elfordítani, de nem ment. "Mintha tömör ólomból lenne." Megint elmosolyodott. "Ólom fejű." Újra megpróbálta. Mintha rozsdás zsaluk lennének a nyakcsigolyái helyén, valami reszelősen megnyikordult. A férfi megijedt, de csak egy pillanatra. Végre a jobb arcán feküdt. Még mindig furcsának találta, hogy itt fekszik kicsavarodott testtel, a végtagjaira, mintha görcsöt kötöttek volna, alig tud megmozdulni, mégsem fáj semmije. Körülpillantott. Már tisztábban látta a jobb karját, ahogy ott hevert mellette. Könyöke az égnek meredt, majd' átszúrta az öltönyét. "A legjobb öltönyöm, a rohadt életbe."
A feje fölött boltív magasodott. Fából volt az is, mint a padló, amin feküdt. Egyszerű, barnára festett boltív volt, semmi felesleges ciráda. A boltívről fehér madzagok lógtak alá, mint az indák az őserdőben. Most vette csak észre, hogy a madzagok mindent behálóznak, és tömegével kúsznak végig a fapadlón. Felé kúsztak, mint valami éhes kígyó horda. Egyik-másik a feje mellett tekergőzött, a többi a teste mellett kanyargott, hogy később eltűnhessen a lábainál.
Amennyire a nyakában lévő rozsdás zsaluk, és az ólom feje engedte, hátrapillantott a törzse mellett. Egy szobában volt. Egyszerű, fehérre meszelt falak. Semmi díszítés vagy tapéta, még képek sem voltak. Csak az üres falak. Csak a lényeg. A lényeg lényege. Épp, mint saját lelkének fehér üressége. Azaz üres kegyetlenség, ami a szeméből is árad, amikor az emberekkel beszél. Amikor a lányával beszél. Az a fajta fehér üresség és közöny, ami még a lányának nem engedi, hogy mélyen a szemébe nézzen, mert azonnal felperzselné. Porig égetné ez a fehér pokol. Ablakok nem voltak. Nem volt min beszűrődnie a kinti napfénynek. Csak a neon lámpák fénye nyaldosta a szoba belsejét ebben az elszigetelt világban. A szobában székek sorakoztak. Egyszerű fa székek, melyek a férfi szemében óriásinak tűntek. Hirtelen végtelenül aprónak és jelentéktelennek érezte magát. Ez megijesztette. A félelem szorosan körbe fonta a torkát. Az ablaktalan falak vak, fehér közönnyel bámultak rá. A boltív a feje fölött, mint időbe fagyott, zuhanó guillotin várta a soha el nem jövő következő pillanatot. A testét körülfonó fonalak pedig, mintha a bőrébe rágták volna magukat, kúsztak egyre beljebb, a húsáig.
Hangok szűrődtek a szobába. Gyerek hangok, lábdobogás. A férfi feszülten figyelt. Hallotta, hogy kinyílik egy ajtó, de nem látta, merről. A gyerekek köré sereglettek. Egyikük sem lehetett több hat évesnél. "Óriás gyerekek. Óriások, akár a székek a teremben." Mint valami élő, izgő-mozgó hús fal, tolongtak körülötte. Mindegyik őt akarta. A bábut. A zsinegeken lógó bábut, akit kedvére rángathat az ember. A férfit hirtelen felrántották furcsa testhelyzetéből és végre egyenes háttal és egyenes végtagokkal lógott a levegőben.
Furcsa mód egyáltalán nem ijesztette meg a tény, hogy bábuvá változott. Örült, hogy most végre beláthatja a termet. Egy fából készült kis bábszínház egyetlen szereplőjeként uralta a porondot. Ahogy ott lógott a levegőben, madzagjaival egy óriás kislány kezében, úgy érezte, a terem fölé tornyosul. Ő az, akire mindenki kíváncsi. "Az egyetlen." Akit mindenki látni akar. "Az egyetlen." "Akit mindenki..."rántás. Hirtelen akkorát rántottak rajta, hogy ismét a fapadlóra zuhant. Feje nagyot koppant a színpadon, bal szemének közepéből és a szája széléről lepattant a festék. Az óriás gyerekek mind egyszerre kaptak a bábu után. Mindenki a magáénak akarta. Egyszerre többen is megragadták a zsinórjait és újra felrántották a földről. Ekkor a fejét tartó zsineg hirtelen elszakadt és a férfi feje tehetetlenül bicsaklott előre. Úgy rángatták ide-oda a fabábut, akár veszett kutyák hada az áldozatuk lerágott csontvázát. A bábu állkapcsa a mellkasához verődött, majd hátra bicsaklott, aztán megint előre. A fejet tartó kis fémszegecsek rémült sikolyait elnyomta a gyerekek civakodása. A fa karok a levegőbe lendültek, egy pillanatra megálltak, majd a faragott testnek csapódtak. A könyököt tartó néhány apró szegecs meglazult, beleakadt a bábu öltönyébe és végighasította, feltárva a nyers, élettelen fatestet. Újabb rántás, újabb szakadás. "Az öltönyöm, ti kis férgek!" - ordították némán a mozdulatlan festett ajkak. Újabb zsinór pattant el. A bábut vadul a padlóhoz csapták. Arcok bámultak rá, kezek nyúltak felé. A férfi érezte a leheletüket. A zsibongás őrjítően kalapált a férfi fülében. Mintha nem is kívülről, hanem a zsigereiből kúszott volna felfelé a koponyájába. Nem értette, mit mondanak, csak a szájak mozgását látta. A zsivaj a szájak leheletének ragacsos szagán át kúszott a bábu arcának megmaradt festékje alá. Az arcok lassan színes örvénnyé álltak össze, a hangok kettérepesztették a nehéz levegőt. Újabb zsineg pattant el, majd még egy és még egy. A bábu jobb lába hirtelen kicsúszott a nadrágból és a földre zuhant. Bal karja, mintha csak meghívót kapott volna, sietve csusszant utána, hogy furcsa szerelmespárként olvadhassanak össze, bizarr kupacot formázva a színpad közepén.
A fej, melynek szépen festett arca ekkorra már csak önmaga torz árnyéka volt, hátrabicsaklott. A torkából kiálló piciny csapok most miniatűr fejekként kukkantottak ki a nyíláson. A fej egy utolsó, tehetetlen rándulással hajolt meg saját szereplése előtt, aztán a boltív alá zuhant. Úgy hevert alatta, mintha a boltív-guillotin végül mégis ellopta volna azt a bizonyos következő pillanatot, és bevégezte volna feladatát.
A gyerekzsivaj elhalkult. Egy pillanatra fehér csend préselte össze a levegőt. A bábu teste, mint valami groteszk, öltönyös, döglött pók feküdt a színpadon, saját hálójába csavarodva. A fej fátyolosan bámult az Enyészet torkába egyetlen szemének megmaradt festékével. Az orr letörött, talán az egyik szék alá gurult. A száj pirosa eresen vicsorgott a közönségre. A gyerekek azzal a néma áhítattal bámulták a bábu összetört testét, ahogy egy döglött kutya tetemét szokták egy gazos gödör partján. Megcsodálják, a bátrabbak egy bottal meg is bökdösik; egy-két napig még beszélnek róla, aztán elfelejtik. Tudják, nincs már szükség rá ebben a világban.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
491
Időpont: 2011-06-01 16:12:30

válasz Christopher (2011-06-01 10:15:39) üzenetére
Bevallom, valóban Kaffka, Átváltozás című műve ihlette ezt a novellámat. Nagy hatással volt rám, mikor először olvastam, és lenyűgözött az a részletesség, ahogy bemutatja a főhőst, és a mindennapjait bogárként. Különösen tetszett, hogy a főszereplő nem ilyed meg az átváltozástól, éli tovább az életét, felfedezi az új testét, a lehetőségeit és elfogadta azt, amivé lett. Ez annyira tetszett, hogy részben ezért nem ilyed meg az én hősöm sem az átváltozástól. Részn pedig azért nem, mert ezzel is szerettem volna érzékeltetni, hogy mennyire egy számító, rideg alakról van szó, aki mindenből csaka hasznot akarja látni.

Üdv.: Phoenix

Ui.: Igen, a fehéret és a feketét egyaránt... :)
Alkotó
Regisztrált:
2010-08-10
Összes értékelés:
47
Időpont: 2011-06-01 10:15:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Az első két bekezdést követően azonnal Kaffka Átváltozása jutott eszembe. Nagyon tetszett az egész környezet, és annak ellenére, hogy a marionett-motívumot már többen alkalmazták mind az irodalomban s a filmművészetben is, ez az írás újnak hatott! Nekem mindenképpen. (Mellesleg a dróton rángatottság, az összeszorítottság szimbólumai hozzám is közel álltak, s előszeretettel alkalmazom őket magam is).
A gyerekek már-már groteszkké nagyított alakja is nagyon magával ragadó hangulatot árasztott. Egyetlen dolgot sajnálok csupán: hogy kijelentetted ezt a mondatot: "Furcsa mód egyáltalán nem ijesztette meg a tény, hogy bábuvá változott." Ezért egy kicsit fáj a szívem, mert azt hiszem, azt adta (volna) meg az egész novella különleges ízét, hogyha a bábbá változás ténye kijelentés nélkül kicsit evidensebb marad. Illetve ennek a ténynek a hatása a főszereplőre.
De az összkép nagyon jó lett, gratulálok hozzá!

[Ui. Látom te is szereted a fehéret.:) ]
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7469
Időpont: 2010-07-26 16:59:10

Nagyon jó írás, tetszik.

Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
491
Időpont: 2010-06-26 11:48:20

Köszönöm. Ez jól esett :)

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
491
Időpont: 2010-06-21 10:11:10

válasz antonius (2010-06-18 06:09:32) üzenetére
Orvosoltam a problémát!

Üdv.: Phoenix
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2578
Időpont: 2010-06-18 06:09:32

"Ablakok nem voltak. Nem volt min beszűrődnie a kinti napfénynek."
Azért valami fényforrást bűvészkedjél bele, mert fény nélkül a látószervünk nem képes érzékelésre. Már pedig a bábud alaposan leírta, hogy mit látott.
Ja, és a zsalu helyett inkább zsanért írnék.

Grat. a.

Legutóbb történt

Bálint István bejegyzést írt a(z) Ablakom előtt című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Ablakom előtt című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ha majd a május... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Versike című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Versike című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mi a baj velem? című alkotáshoz

szhemi alkotást töltött fel Aranyat fút a szél (szeles alkonyat a tavon) címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Berci keresztelőjére címmel a várólistára

szhemi bejegyzést írt a(z) Árnyék című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Árnyék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) kéjes mosolyával a kín figyelt című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Versike címmel

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ha majd a május... című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

sailor alkotást töltött fel kéjes mosolyával a kín figyelt címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A legélőbb remény címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Mi a baj velem? címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi vihar című alkotáshoz

magam alkotást töltött fel Tavaszi vihar címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Profit címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A varázsseprű című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)