HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 9

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44607

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-07-04

HB új kalandjai: A Nap gyermeke




Az a nyár nem úgy kezdődött, mint a többi nyár, vagyishogy elkezd sütni a nap és megy az ember a Dunára evezni, hanem úgy kezdődött, hogy esni kezdett az eső. Esett egyvégtében május közepétől június végéig, sőt még azon is túl. A sok eső hatására a Duna megdagadt, piszkos sárga hullámai itt Pesten a rakpartokat ostromolták, a Római parton pedig elérték a Kossuth Lajos üdülőpart vonalát, a csónakházak szintjét.
Mit csináltam azokban a napokban? Bevallom, nem emlékszem rá. Olvastam, lézengtem, ténferegtem egyik szobából a másikba. Néha néhány haverral, züllött alakokkal kocsmázni mentem. Hívtam néha a Hámori Bandit is, de nem tudtam elérni. Megrohant egy baljós gondolat, hogy talán meghalt, mert az emberek meg szoktak halni, ha megöregszenek, de aztán elhessegettem e hintést. A Testvér, bár nagyon öreg már, huszonöt is elmúlt már, nem halhat meg ahogy más normális, hétköznapi emberek meghalnak nap, mint nap, nem!
Keresni kezdtem. Nem mondom most el, hogyan s miképp akadtam a nyomára, hosszú, unalmas és érdektelen mese lenne, lényeg a lényeg, egyszerre csak megvolt. Kaptam valakitől egy telefonszámot. "Ott megtalálod" -mondta az a valaki. "Biztos?" "Egészen biztos"
A szám, amit kaptam, a Rákospalotai Öregotthon központi száma volt. Felhívtam az Öregotthont és érdeklődtem a gondnoknál. "Hámori bácsi?" -kérdezett vissza a hang. "Várgyon csak, mingyárt megkérdezem. Eegen...ott van még a vonalba'? Van ám nálunk Hámori Bandi nevű bácsi, nagyon öreg és nagyon roskatag, tudja, nyolcvanöt is elmúlt már.
Ezt mondta a gondnok, aztán kattant a készülék, letette.
Elhatároztam, hogy kimegyek hozzá Rákospalotára és meglátogatom. Úgyse lehetett más egyéb dolgot csinálni, evezni, vagy teniszezni végképp nem lehetett. Másnap hosszú, kalandos utazást követően kikötöttem az Öregotthon cirádás, kovácsoltvas-kapuja előtt és nagy bátran benyitottam. Lesz, ami lesz, akármi lesz, vagy van, tudnom kell róla. Ömlött az eső. Átmentem a kis fahídon a szomorúfűzfa alatt. Őrjítően szomorú és kilátástalan volt az egész. Az előtérben néhány nyugdíjas lézengett, tőlük érdeklődtem.
"Hámori bácsit keresi? Hát nézze csak, ott jön éppen!" -kaptam meg a felvilágosítást egy kopasz hetvenestől, aki két agg nővel az újságos előtt téblábolt, és tényleg, a megadott irányba nézve észrevettem a Testvért. Járókeretre támaszkodva felém csoszogott, görnyedten, elnyűtten, majd' huszonöt évének minden terhével aszott vállain. Ő szólított meg engem, mert hiszen én szólni sem tudtam, belém szorult a szó.
-Testvér! -ezt mondta a Testvér, és olyan volt a hangja, mintha a sír mélyéről szűrődne fel a kinti világra.
Megölelt, karon fogott, elvezetett a szalonba. A járókeretet a másik hóna alatt hozta, aztán, amikor odaértünk az asztalokhoz, elengedett engem és rátámaszkodott újra a járókeretre. Leültünk, jött a felszolgáló. Rumot rendelt, kettőt magának, egyet nekem.
-Nekem már úgyis mindegy, -vonta meg a vállát, ki nem mondott kérdésemre reagálva.
Ittunk, beszélgettünk.
-Hogy kerülsz te ide? -estem neki kicsit később, a harmadik kör után. -Hisz' még huszonöt sem vagy?!
Rám nézett. Amíg élek, nem fogom elfelejteni azt a velőkig ható pillantást.
-Pénzzel mindent el lehet intézni Testvér! Tudod a nagyfater...
Ültünk a szalonban, ittuk a finom rumot. Odakinn esett az eső. Nem akárhogy, akármilyen módon esett, olyan eső volt az, amiről az ember azt mondja, "na ez soha nem fog elállni".
Fel akartam vidítani, ezért azt mondtam:
-Testvér, ne csináljunk valamit?
Kongott a hangja.
-Mit?!
-Hát például elmehetnénk sörözni.
-Sörözni?! Jaj Testvér!
-Vagy felszedhetnénk két jó nőt. Nem kellene már egy kicsit dugni?
Lassan, fáradtan felém fordult. Szánakozó hangon mondta.
-Dugni, Testvér? Dugni?! Jaj, hogy te milyen szerencsétlen tudsz lenni!


Szomorú szívvel búcsúztam el a Testvértől délidőben. A kijáratig kísért, átölelt, megcsókolt.
-Szeretlek Testvér! Vigyázz nagyon magadra! Az én időm lejárt. Nekem nincs már sok hátra!

Eltelt néhány őrjítően hosszú, és eseménytelen nap. Talán tíz is megvolt. És akkor hirtelen elállt az eső, kiderült az ég. Tisztán emlékszem mindenre. Álltam az ablaknál, lenéztem az utcára és egyszerre csak megpillantottam egy tócsa tükrében a nap villódzó sugarát. Mintha villám csapott volna belém. "Megyek evezni!"
Ugrottam, rohantam az előszobába. Leakasztottam a falitükör díszfogantyújáról a fürdőnadrágomat és a zsebembe gyűrtem. Eltettem a lakáskulcsot. Kész. Buszbérlet? Minek? Más? Mi kell még?
Égett a talaj a lábam alatt. Ott tartottam, hogy sehol nem tartok, és már csak egyetlenegy eszme foglalja el, tölti be központi idegrendszerem minden szenzorát és receptorát: evezni, evezni, evezni!
De valami mégis visszatartott attól, hogy egyenesen a Római partra siessek. Jóérzés? Emberi asszociáció? Valamiféle ostoba empátia? Nem tudom, nem tudom , annyit tudok csak, hogy Rákospalota felé vettem az irányt, hogy elbúcsúzzak a Hámori Banditól.

A pultnál kérdeztem, nem látták-e az öreget.
A recepciós gondolkodott, ráncolta erősen a homlokát, aztán felderült a képe.
-Hámori bácsi? Hát ott fut kinn a kertben. Már vagy egy órája rohangál fel és alá!
Kinéztem a nagy üvegtáblán, s tényleg, a murvával felszórt ösvényen egy futó alakot pillantottam meg. A délceg atléta félmeztelenül volt, dagadó izmai halványan fénylettek a napon. Teljes erőből vágtázott, fel-fel ugrott közben. Az út végére érve hasra vágta magát és lenyomott ötven fekvőtámaszt, aztán elrohant újra a túlsó kerítésig és ott is csinált ötvenet.
Kimentem a kertbe és elébe siettem. Észrevett, odarohant hozzám, átölelt mindkét karjával.
-Testvér, te itt?! És ilyen későn? Na kapd magad, megyünk a Rómaira. Először teniszezni fogunk Testvér, és én sz...szósszá verlek, aztán elmegyünk evezni. Felhúzunk Tahiig, az csak húsz kilométer, felszedünk a parton két nőt és megdugjuk őket! Na gyere, induljunk!

Később, a nap végén sört ittunk az üdülő kertjében Ilonka néni büféje előtt, odajött az öreg Deregh és érdeklődött, micsináltunk egész nap.. A Testvér nagy hangon mesélte a történéseket, miként vert engem sz...szósszá a teniszpályán, és hogy dugtuk meg a lányokat Tahi előtt a parton. A vén huszár lehajtott egy korsó sört, aztán lehajtott még egyet.
-Az mind semmi, -dünnyögte. -Ha láttátok volna hogyan rohantuk meg a muszkát Bugyonijnál tizenhatba'. Benn vótak a nyavalyások a kukoricásba. Azt hitték, ott elbújhatnak előlünk, de sisakjukon csillogott a fény és elárulta őket. Utánam, fiúk! -ordította a kapitány, s münk kivont karddal beleugrattunk a kukoricásba, aztán csihi-puhi!

Késő éjjel értünk haza, de másnap újra a Dunán voltunk, és ott voltunk egész nyáron, amíg sütött a Nap. Hámori Bandi csak az októberi esők idején tért vissza az Öregotthonba, hogy lelakja a számláját, amit a nagyfaterja előre kifizetett.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2010-07-09 20:08:41

válasz Rozán Eszter (2010-07-09 08:57:42) üzenetére
Köszönöm Eszti! Örülök, h elolvastad, és, h tetszett!

Sok szeretettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7439
Időpont: 2010-07-09 08:57:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon jó történet, tetszett.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2010-07-05 20:38:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2010-07-05 08:19:29) üzenetére
Nem adtam fel, csak igyekszem felnőni a feladathoz. Hamarosan elkészül.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2010-07-05 08:19:29

válasz Kuvik (2010-07-04 20:24:15) üzenetére
Köszönöm Tibor! Van egy "igaz" magva, egy általános emberi érzés: mindannyian jobban érezzük magunkat fizikailag is és lelkileg is, ha süt a Nap. Ezenkívül a részletekbe igyekeztem annyi valódi mozzanatot belegyömöszölni, amennyit csak tudtam. (Helyzetek, párbeszédek) A történet viszont így ebben a formában természetesen nem történt meg, és HB is csak a fantáziámban létezik! Üdvözlettel: én Apropos: mi van az angyal történeteddel? Remélem nem adtad fel?!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2010-07-04 20:24:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jól jött már ez az újabb HB sztori. Épp kezdtem hiányolni ezeket a történeteket.
Tetszik benne, hogy 100%-ig hihető.

- én

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Táborozás című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Akkor címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) kis pimasz című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Táborozás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Sarlai Mózes bejegyzést írt a(z) Nyolckezes (Szonett-csokor) című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gyóni Géza: Mementó / Memento címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Hajnali harmat címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel Odatúl 2/2 címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Veled megtalálom címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Titkot súgnak című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Simogató című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)