HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 4 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51224 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Poós GergelyFeltöltés dátuma: 2010-07-19
A császár palotájaHosszú sétájuk során maguk mögött hagyták a nyugati teraszokat, s a paradicsomi szépségű kertben hosszú napokat időztek, miközben pillangók és őzikék kergetőztek köröttük. Akár egy labirintus, olyan volt a palota, s kertje, a Sárga császár a költő így vezette, megmutatván annak minden részletét. A tükrök és a borókasövények sűrű hálózata a palota puszta számsorozata gyanússá tette a költőt, - ezernyi torony, szökőkút, pihenő - s eleinte örömmel, de később unt derűvel folytatták útjukat egyenesnek vélt, de a végső célt el nem erő, észrevehetetlen íves kanyarulatokon át. S az eltévelyedés érzésétől nem szabadulhattak meg, mindvégig elkísérte őket. Előcsarnokok, udvarok, könyvtárak során haladtak át, majd egy hatszögű termen, ahol vízben fürdő vízióra állt. Folyókon, s tengereken hajóztak, s egy nap kikötvén egy szigeten, az egyik alattvaló - ki nem tudván milyen - nem hódolt a Mennyek Fiának, Ezért lefejeztették. A császár a fekete táncokra és szempárokra, aranyozott álarcokra közönnyel tekintett. Valóság és álom összekeveredett, a valóság az álom egy része lett. Lehetetlenné látszott, hogy az egész föld ne merő kert, víz, építészeti csoda és lenyűgöző nagyság legyen, semmit sem tehettek ez ellen. Minden száz lépésre egy torony hasított az égbe, a szem mindegyiket egyforma színűnek látta de a hosszú úton a századik után úgy találta mégsem egyszínűek, az első sárga volt, a századik skarlátvörös, de a hosszú út, a fáradságos eszmélet szemüket is kikezdte, az árnyalatokat már nem figyelte. Az utolsó torony lábánál történt, a költő felolvasta a rövidke költeményt, halált s hallhatatlanságot vonva magára. A vers szövege elveszett. Volt aki arra emlékezett egyetlen mondat volt csupán, de volt, ki pusztán egyetlen szót hallott csak. A költemény - hihetetlen - magába foglalta minden részletében a roppant palotát, a porcelánokat és platánokat, árnyékokat, szökőkutakat, az összes filagórát, a hajnal és az alkony minden árnyalatát, az összes lassú, s futó időt, az eltelteket, boldog s boldogtalan perceket, a palota eddig élt összes halandóját, istenek és sárkányok dicsőséges dinasztiáját. "Elraboltad a palotámat" kiáltotta a császár, s hóhéra nem kegyelmezett, a költő feje a porba esett. Mondják, a költő szavaira a palotának el kellett enyésznie így mesélik, s misztikusok szerint ez elég is, hisz a világban nem létezhet két azonos dolog. Utódai ma is váltig keresik, de ó, hiába keresik azt a Szót, a Kezdetet, s a Véget, mely magába foglalja a mindenséget. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A gyermekirodalomban mindent szabad? című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nem történt semmi ...? - életkép című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Macska-mese című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |