HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48423

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2010-08-26

Externsteine



Misztikus helyek az egész világon mindenütt vannak, nemcsak a mesés Keleten. Még olyan prózainak látszó vidéken is, mint Alsó-Szászországban, Bad Meinberg közelében, amelyet sokféleképpen neveznek: Teutoburgi erdő, Borona-hegység, sőt "a német Stonehenge." Ez persze költői túlzás, mert Externsteine-t a természet maga építette, nem emberi kéz; nem ismerik olyan széles körben, megjelenésében sem hasonlít a wiltshire-i kőkörre, és a hasonlóság legföljebb annyi, hogy mindkettőt számos legenda és spekuláció veszi körül.

Nézzük először a száraz tényeket. Az Externsteine néhány szabálytalan formájú szikla egy máskülönben kőben inkább szegény vidéken. Az öt nagy kőtömb anyaga 120 millió éves, eróziónak jól ellenálló szürke homokkő, a legmagasabb 37,5 m. mintha egymás mellé tolnák a Prédikálószék Vadálló köveit, de van benne valami a szintén pilisi Zsiványbarlang hangulatából is. Ma közvetlenül a sziklák lábánál mesterséges tó van, és bizonyára félelmetes vagy rejtélyes, amint a tiszteletet parancsoló alakzatok a vízen tükröződnek, de ez nem tartozott hozzá az eredeti képhez. Csak a nagy sziklák, az egyik tetején (azóta rögzített) logan-kővel, évezredeken át felfedezetlenül, fenséges elvonultságban.

Vagy nem. Hiszen, a Vadálló kövektől eltérően, itt lépten-nyomon emberi tevékenység nyomait találjuk. Őseink barlangokat, járatokat, kőfülkéket vájtak; lyukakat fúrtak látszólag minden ok nélkül, lépcsőket véstek ki, amelyek közül néhány nem vezet sehová, teraszokat alakítottak ki, amelyeknek nincs semmi céljuk. A legmagasabban fekvő kamrát szentélynek vagy kápolnának nevezik, mert van itt eg szabályos kör alakú ablak, alatta egy lapos kőasztallal, amelyet kis jóindulattal oltárnak lehet tekinteni. Teteje nincs a "kápolnának," bár lehet, hogy volt egykor, és jelenleg egy ingatag pallóhídon lehet megközelíteni. Keresztény remeték vagy szerzetesek laktak itt talán már a 8. században, talán sokkal később. Mint mondtam, legendákban és spekulációkban nincs hiány, de a konszenzus még nem született meg.

Ezt a szép, misztikus helyet szinte arra teremtették, hogy kelta, vagy még régebbi pogány szertartások színtere legyen.

Erre már sokan gondoltak, de az archeológiai feltárás során nem került elő más, mint néhány kőszerszám a paleolitikumból és a neolitikumból.

És aztán a keresztény remeték vagy szerzetesek.

Úgy látszik.

Mi azonban nem nyugodhatunk bele abba, hogy 10-12,000 éven át semmi sem történt az Externsteine körül, és még egy vadász sem tévedt arra véletlenül. Hiszen ősi kereskedelmi út haladt el a közelben, amelyet ma természetesen ley-nek, szent vonalnak tekintenek. A néphagyomány szerint viszont egykor óriások éltek itt, ők építettek palotát maguknak. Az ördög nem tudta elviselni, hogy az óriásoknak nagyobb palotájuk legyen, mint neki, és egy sötét éjszakán felgyújtotta. Ő még nem tudta azt, amit mi, vagyis hogy a kő nagyon rosszul ég. Amikor látta, hogy a pokol tüze nem tett elég kárt, a saját kezével rombolta le a várat; innen a sziklák groteszk és viharvert formája. Az óriások elköltöztek erről a vidékről. Egyszer még felbukkantak a Közel-Keleten; a Biblia Rephaim néven említi őket, de aztán eltűntek nyomtalanul.

A történelem viharai sokáig elkerülték Externsteine-t. Julius Caesartól tudjuk (De bello gallico), hogy az időszámításunk kezdete körüli évszázadokban itt a cherusker törzsek éltek. Kr.e. 12-ben a rómaiak legyőzték a cheruskereket. Amikor aztán Róma tovább akart terjeszkedni, Hermann vagy Armin törzsi vezért visszavágott, Kr.u. 9-ben itt, a Teutoburgi erdőben győzte le Varus három légióját. A győzelem fellelkesítette a többi germán népet, megértették, hogy a hatalmas Róma sem legyőzhetetlen. Egyre-másra törtek ki a lázadások, talán a leghíresebb Kr.u. 69-70-ben, amikor Veleda jósnő vagy sámán vezette a bructereket. Tacitus írt Veledáról, aki egyesek szerint a felső szentélyben élt. azt is tudni vélik, hogy ide férfiak nem léphettek be, és Veleda a kerek ablakon át beszűrődő fény meg az árnyékok játékából jósolt. Esetleg Ostara/Eostra istennőt tisztelték ezen a helyen, és az ő egyik papnője lett volna Veleda. Sajnos erről a romantikus lehetőségről le kell mondanunk, mert a híres jósnő a mai Köln térségében vagy attól északra élt; a Köln-Xanten vonalon utazgatott.

Veleda azonban nem tudta megállítani a római terjeszkedést. A rómaiak először Mithrasz, Ízisz és Herkules kultuszaival jelentkeztek, de 375 körül Ulfilas megtérítette a gótokat, a 4. sz. után egész törzsek vették fel a keresztséget. 400 után a burgundok, 500 körül a frankok. Nem egészen önként. Közben a germánok kegyetlen harcokat vívtak Itáliában, bevették és kifosztották Rómát. Valószínűleg nem azért, hogy hamarabb részesüljenek a kereszténység áldásaiban. A római birodalom összeomlott, és Nagy Károly tűzzel-vassal irtotta a pogányságot, úgy is, mint frank király és római császár. Megtalálták a módszert, hogyan lehet a kereszténységet egészen biztosan ráerőltetni a világra. Szászországban pl. törvényt hoztak 785-ben: mindenkinek meg kell keresztelkednie, halálbüntetés terhe mellett.

Ma viszont senkinek nem tetszik, hogy egy másik vallás is ezzel a módszerrel próbálkozik. Az isteni igazságszolgáltatás működik, ha néha lassan is.

Az apák ették meg az egrest, és a fiak foga vásik bele?

A fiúk rovásán is van elég. Úgy látszik, a Vatikán is megsokallta az erőszakos térítéseket. Fennmaradt Nagy Gergely pápa egy levele 601-ből. Arra kéri Mellitest, hogy lehetőleg ne rombolja le az egész országot. Nem baj, ha megmaradnak a pogány szentélyek, sőt kívánatos, hogy azokat építsék át templomokká. Szászországban ezt úgy oldották meg, hogy a pogány oltárokat vagy szent köveket beépítették az új épület falaiba, persze előbb gondosan megfordították. Így maradt meg néhány régi kőlap, a kivájt lyukakkal, amelyekben egykor elhelyezték a felajánlásokat. A régi "bálványok" is jó szolgálatot tettek, ezentúl az új templomok boltíveit vagy a tetejét tarthatták, és mindenki láthatta, milyen alárendelt helyzetbe kerültek. Volt aztán Szászországban egy helyi specialitás, az Irminsul. Ezeket kidöntötték, vagy a hitük szolgálatába állították, mint Externsteine szerzetesei.

Az Irminsul a nagy oszlop vagy fa, amely fölér egészen az égig. Az Eddában Yggdrasil a neve, a tetején élnek az istenek, ágain az emberek, még lejjebb az állatok. Három gyökere van, az egyik alatt a bölcsesség vizének a forrása, a másik alatt kígyók élnek, a harmadik gyökeret állandóan rágja egy sárkány. Előbb-utóbb el fogja rágni, a fa elpusztul, és vele együtt az egész világ. Irminsul azonban csak egy van, állítólag Hildesheimben. Jelenleg láthatatlan, de a sárkánynak még akad rágni valója pár ezer évig.

Remélem. De a szászok számos Irminsult állítottak, ezek legegyszerűbb formája földbe leszúrt tölgyfa oszlop. Nagy Károly idejében mindenfelé voltak Irminsulok Szászországban. Az egyik természetesen az Externsteine-nél, a másik a közeli Eresburgban. Ezeket mind kivágták és elégették. A hildesheimi éppen nem láthatatlan; lámpaoszloppá alakították.

Akkor az nem is ugyanaz a fa.

Dehogynem. Irmin szász isten, vagy az északi mitológiában Jörmunr, illetve Ermanarik király és Yggr igazából nem külön személyiségek voltak, hanem Wotan-Odin nevei. És hogy a kapcsolat még biztosabb legyen, Hildesheim közelében van egy Irminseul nevű falu.

Furcsa hely ez a Hildesheim, ott van a halhatatlan rózsabokor, és még a világfa is. Sajnos én nagyon érzéketlen vagyok. Ott jártam a 80-as években, és egyik sem tett rám nagy benyomást. Az Externsteine-nél viszont nem voltam, és ezt a mulasztást már nem tudom bepótolni. Pedig milyen jól hangzik, Externsteine és egy valódi Irminsul együtt.

Nem valódi. Csak ábrázolták egy reliefen. És ez valahogy így történt: 1093-ban a paderborni Abdinghof szerzetesei megvásárolták a földet, amelyen az Externsteine sziklái állnak. Ezt mondja egy felirat. Ekkor vájták ki az első barlangokat és járatokat, amelyeket az egymásra következő nemzedékek mindig tovább építettek. A kisebb barlangokban laktak, a legnagyobban miséztek. Egy másik felirat szerint 1120-ban cisztercita szerzetesek faragtak kőbe egy jelenetet, Krisztus levételét a keresztfáról. Nikodémusz rálép az Irminsulra, hogy elérje a testét. A világfa igen szerény méretű, és előzékenyen kétrét hajlik. A relief tetején a síró napot és holdat látjuk, Jézus körül az anyját, számos tanítványt, alul egy kígyót. Ha minden igaz, Ádám és Éva a kígyó előtt térdelnek, Ádám meztelenül, Éva divatos középkori viseletben. A relief lényege persze ugyanaz, mint a templomfalakba beépített pogány oltárköveknek és bálványoknak: Irminsul behódolása. Valószínűleg sokkal nagyobb benyomást gyakorolt a középkori nézőkre, mint a mai, hitetlen turistanyájra.

Ha nem olvasták János evangéliumát. Ott ugyanis az áll, hogy a testet arimathiai József vette le a keresztről (19:38). Nikodémusz a mirrhát és aloét hozta, "mintegy száz fontot." A tanítványok vagy jelen voltak a keresztre feszítésnél, vagy nem. Márk és Máté szerint igen, de az asszonyok a távolból nézték. Lukács szerint nem, Péter meg is tagadta a mesterét. János a tanítványokról nem mondott semmit, viszont úgy tudja, hogy Jézus anyja, anyjának nővére, Kleofás felesége és Mária Magdaléna ott álltak a kereszt alatt.

Részletkérdés, már csak azért is, mert a művészettörténészek azt mondják, a relief egész biztosan nem a 11-12. századokból való. Román stílusú, de erősen befolyásolta a bizánci művészet. Mondják, 815-ben alapítottak itt egy kolostort, és a relief már a 9. század elején elkészülhetett. Mások szerint Nagy Károly személyesen döntötte ki az Externsteine Irminsult, 772-ben, és ennek az eseménynek az emlékére készült a relief.

Mit keresett itt Nagy Károly, egy ilyen világtól elzárt, kevéssé ismert helyen?

Mondják, hogy sokáig élt Padernbornban. A paderborni katedrális körül és alatt romok vannak, itt lett volna a palotája. És hogy miért éppen Paderbornban? Talán a szimbólumok miatt. Több, mint 200 forrás van a közelben, és bármelyik lehet a Pader forrása. Még misztikusabban: a Pader folyónak 200 forrása van. Az ilyesmi számít.

Lehet. Vagyis lehetetlen, ami ebben az esetben körülbelül mindegy.

Igen. A szerzetesek meghallgatták a keresztes hadjáratok történetét, és a Szentföldet, de legalább is Jeruzsálemet akarták itt újra megteremteni. Ezért fúrták keresztül-kasul a sziklákat. Ennek csak egy bizonyítéka van, ha ugyan ez a bizonyíték: egy komplett sírt vájtak ki a sziklából, megfelelő bemélyedéssel, ahol éppen elfér egy ember. ez nagyon kísérteties hely, állítólag a szent sír pontos másolata. Sosem használhatták temetkezési helyként, már csak azért sem, mert az egyik oldala teljesen nyitott. De talán érdekes, misztikus tapasztalatai lehettek annak, aki eltöltött egy éjszakát ezen a félelmetes és bizonyára nagyon hideg és kényelmetlen helyen.

Vezeklésül? Büntetésből?

A katolikus egyházban nincs olyan hagyomány, hogy a bűnösnek, mondjuk egy engedetlen szerzetesnek nyitott kőkoporsóban kellene eltöltenie egy éjszakát. Valahol azt olvastam, hogy itt végezték az avatási sertartásokat. Talán egyes szabadkőműves páholyokban voltak ilyen szimbolikus szertartások, de nem a 8-9. században. Szívesen eltöltenék ott egy éjszakát, ha lehetne.

Minek? Csak azt látnád, amit előre elképzeltél.

Vagyis biztosra veszed, hogy látnék valamit.

Biztosra. Az emberi elme mindenre képes. Különösen egy olyan helyen, ahol minden megtörténhet.

Egykor ott élt néhány szerzetes. Mi ebben a félelmetes?

Végül is, elég hihetetlen, hogy itt semmi sem történt, mielőtt néhány paderborni szerzetes úgy döntött, hogy a vadon erdőben elmélkedik.

Ugyanezt mondta Hermann Hamelmann (1526-1595) lutheránus teológus. Nagy pogány áldozatokat, termékenységi varázslásokat látott az Externsteine aljában, amelyek úgy merednek föl a magasba, mint phallikus jelképek. Rituális lakomákat és ivászatokat képzelt el, talán mert olvasta, hogy szent Kolumbán elborzadva nézte a Bodeni tó mellett söröző alemannokat. Ember- és lóáldozatokat álmodott ide, meg mindenfélét, amit a jámbor keresztények megtagadnak maguktól, de közben nagyon irigylik a pogányokat, akiknek ugye még mindent szabad volt.

Nem sok jó származik abból, ha válogatás nélkül, mindenkit aszkézisre kényszerítenek. Ez ugye inkább a kivétel, mint szabály. Az emberek nagyon kellemetlenek tudnak lenni, ha nem kapják meg azt, amit a jogos járandóságuknak tekintenek.

Valamint akkor is, ha megkapják. Nos, Hamelmann még óvatosan fogalmazott. A romantikus írók és művészek l'art pour l'art lelkesedtek - gondold el, viharvert sziklák, erdő, mohos barlang; ennél sokkal kevesebb is elég egy versciklushoz. De az ezoterikus szerzőkkel alaposan elszaladt a paripa. Most már "tudjuk," hogy Externsteine Németország szíve, ősidőktől fogva zarándokhely, hatalmas energiaközpont, avatási és tisztító szertartások helye már a kőkorszakban, ahol különféle dimenziók találkoznak. A felső szentély először naptemplom volt, aztán Mithrasz temploma, stb.

No igen. 1823-ban Otto von Bennigsen itt töltött egy-két éjszakát, megvárta a napfordulók vagy napéjegyenlőségek idején a nap és a hold fölkeltét. Mint azt már megszoktuk minden valamirevaló piramis vagy magányos menhir esetében, az Externsteine szentély is úgy működik, mint egy obszervatórium. Von Bennigsenre különösen két dolog gyakorolt nagy benyomást. Az egyik az, hogy "az erdő fölött 6,5 km távolságra háborítatlan kilátás nyílik az égi jelenségekre." A 6,5 km valóban imponálóan nagy szám, ha összehasonlítjuk az égitestek valódi távolságával. A másik az, hogy "Externsteine ugyanazon a tengerszint feletti magasságon van, mint Stonehenge, sőt ugyanabba az irányba tekint." Most nem sorolnám fel, hogy még hány szikla, tó, város vagy bármi létezik ugyanazon tengerszint feletti magasságon, mint Stonehenge, de azt már igenis megkérdezném von Bennigsen úrtól, ugyan milyen módon döntötte el, hogy egy szép, köralakú építmény melyik irányba tekint. És Externsteine? Úgy látszik, teljesen elbűvölte őt az 50 cm  ablak. Pedig legalább ilyen érdekes a nagy barlang bejárata, amely fölött mintha egy madár-istennőt ábrázoltak volna. Ez egy fordított relief, a madarat nem kivésték a sziklából, hanem belevájták, és az útikönyvekben sasnak nevezik.

Sasoknak való hely. Különben nekem mindig gondot okoznak ezek a régi, viharvert sziklaképek. Pl. a nagy relief alatti képen észre kellene vennem, hogy Ádámot és Évát egy sárkány szorongatja, aki félig kígyó és félig madár. Látnom kellene, hogy ez sokkal régebbi, mint a Krisztus levétele a keresztről, sőt a készítője nem is volt német.

Ezekben a kérdésekben a művészettörténészek sem értenek mindig egyet. Nem is lehet mindenkinek olyan nagy a fantáziája, mint William Teudt-nak, aki az 1920-as években vizsgálódott Externsteine körül, úgy is, mint amatőr csillagász és régész. Neki köszönhetjük a szenzációs felfedezést, hogy Externsteine egy ley vonalon található, és nem messze, Bad Meinberg határában van egy megalit kőkör, ugyanezen a ley vonalon. Az egykori kápolna fa tetőszerkezetének a nyomait is megtalálta; világosan látszik, hogy a szerzetesek szándékosan rombolták le. A szikla alatt talált egy nagy követ, hát nem ezt is a szerzetesek lökték le a kápolna oldalából? Merő véletlen, hogy 37,5 m-t zuhant, és meg sem karcolódott. A nagy barlang természetesen ugyanaz, mint szent Helénának, az első keresztény császár anyjának a kápolnája, aki nem más, mint Hel, az alvilág északi istennője, illetve a pokol, angolul hell, németül Hölle. Ezután már gyerekjáték volt rekonstruálni a régi pogány szertartásokat, a tölgyfa ligetektől a fehér lóig. Ezt már csak azért is könnyen megtehette, mert pap volt, mielőtt kinevezte magát régésznek és csillag-észnek.

És még sok egyébnek, de erről most ne beszéljünk. Könnyen félreérthető, és egyébként is... beszéljenek erről azok, akik még ma is az 1920-as évek eszmevilágában élnek.

Meg is teszik.

Mióta a szerzetesek elhagyták Externsteine-t, először egy grófi család szerezte meg. Nem igazán tudták, hogy mit kezdjenek vele. Megpróbálták kiépíteni erődnek, nyári palotának, sőt még börtönnek is. Különösnek hangzik, hogy öt sziklát helyre kell állítani, de az ember mindenre képes. A 19. század elején lebontották az oda nem tartozó építményeket, tóvá duzzasztották a patak vizét, és a mai látogató azt képzelheti, hogy ennek a látványos helynek a nyugalmát semmi sem zavarhatja meg. Lehet Németország szíve, energiaközpont, dimenziókapu vagy egyszerűen csak festői kilátóhely. És mindenki elképzelheti a legkülönfélébb ezoterikus szertartásokat, a vérmérséklete szerint. A kövek mindenkinek jó barátai. Erősek és nem feleselnek.

Nagyon sok hagyomány van, hogy a kövek megszólalnak. Externsteine pl. a nyári napéjegyenlőség éjszakáján. Persze nem úgy értem, hogy bölcs tanításokat közölnek, hanem azért mégis megszólalnak, csengenek-bonganak, vagy olyan hangot adnak, mint a kisebb harangok.

Van ennek valami természettudományos magyarázata?

Nem tudok róla. Ez is csak egy misztérium.

És ezt mindenki hallja?

Természetesen nem. Hová gondolsz? Csak a kiválasztottak.

Hát akkor, tudod... hiszi a piszi.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-08-27 07:24:35

Kedves Judit, örülök, hogy ennyire érdekel Externsteine. Kevéssé ismert helyszín. 5 évet éltem Németo-ban, nem túl messze Externsteine-től, és akkor nem hallottam róla, nem tudtam, hogy a világon van. Most a fiam él Németo-ban, még közelebb, de nem tudom föllelkesíteni annyira, hogy elmenjen, megnézze, szerezzen nekem képeket vagy prospektust - nem ér rá, mittomén, miért nem. én meg olyan szívesen ott töltenék egy éjszakát. persze ezt már nem engedik meg, mert talán mégis történik valami, és el kellene ismerni, hogy nem minden az anyag.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2010-08-26 23:33:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
/folyt./

Aki arra járt mindenki kicsit farigcsált rajta a saját izlése szerint. Mindig mosolyognom kell, amikor meg akarják fejteni, hogy miért pont úgy néz ki, ahogy ránk maradt. Nos képzeljük el az elképzelhetetlent, hogy fennmarad egy mostani graffiti maradványa kétezer évig. Kicsit még belefestegetnek ugyan addig is az alkotó kedvüek. Aztán azt is képzeljük el, hogy mi mindent fantáziálnának majd róla: mi volt ez, mit ábrázolt, ki csinálta, miért csinálta, kinek csinálta, stb. :)
Judit

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2010-08-26 23:30:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Müszélia! Már úgy hiányzott valami müszéliás írás nekem! De bevallom, hogy a leírás alapján képtelen voltam elképzelni, hogy hogyan is néz ki Externsteine, aztán megnéztem:
http://www.google.hu/images?q=externsteine&hl=hu&prmd=ivm&lr=lang_hu&um=1&ie=UTF-8&source=univ&ei=39R2TMmZIc6LswbxlfDdBQ&sa=X&oi=image_result_group&ct=title&resnum=4&ved=0CDYQsAQwAw&biw=1260&bih=613
Mit mondjak? Szédületes! / A szó szoros értelmében, mert tériszonyom van :)/ Hogy ki mire használat az idők folyamán? Nos valószínűleg mindenki mindenre. Az emberek amióta csak két lábra álltak /vagy már előtte is?/ nem bírták ki, hogy mindenen ott ne hagyják a kezük nyomát. A nagyrészét elfújták a viharok, elmosták a nagy esők, szétporladtak a fák, amiket megfaragtak, kifestettek. A kövek meg jobban bírták az időjárás változásokat, legfeljebb a földrengések alakították őket versenyt az emberekkel. :) /folyt./

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti régi lombok! címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Harmonika címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)