Magyar imádság

Hiszek egy igazságos Istenben.
Hiszek benne, mert megteremtette a valamikor tejjel-mézzel folyó
gyönyörű szép Magyarországot;
hiszem, hogy ezt Ő nem felejti el!

Hiszek az egyetlen, bennünket befogadó Hazában, ahol fűzfák árnyékában patakok csordogálnak, vizüket nagy folyókba gyűjtve viszik tovább a tengerbe...
A zöldellő lankákon és erdőkben őzikék és nyuszik futkosnak, fák ágain
mókusok ugrándoznak, madarak dalolnak és fészkelnek, s költik ki fiókáikat...

Ahol a tavakban ficánkoló halak élnek, a réteken tarka virágok nyílnak,
a legelőkön hatalmasra nőtt, páratlan nagy, fehérszarvú magyar-marhacsordák legelésznek.
A Nagy-Magyar-Alföld hatalmas síkságain aranyló búzatáblák kalászait szellő lengeti, melengető napsugár érleli, s abból sütik a páratlanul finom kenyeret, amilyen sehol sincs a világon...

Nemzetünk hírneves tudósai világhírű találmányokkal ajándékozták meg az emberiséget.
Írók, kötők és művészek különleges alkotásaikkal elismerést szereztek a nagyvilágban.

Városokban és falvakban élő szegények-gazdagok, idősek és fiatalok valahányan áhítják a békességet, hogy munkájukat nyugalomban végezzék.

Ifjaink abban reménykednek, hogy tanulmányaikat befejezve, mindnyájan a haza javára fejthetik ki megszerzett ismereteiket.

Kisgyermekek a játszótereken vidáman kergetőznek, s mi higgyünk abban, hogy mire felnőnek, gyűlölködés helyett újra szeretet él minden ember szívében...

Hiszek Istenünk örök igazságosságában,
hiszem, hogy e sokat szenvedett nép sorsát jobbra fordítod
és bűnbánó nemzetünk keserveit eloszlatod.
Hiszem, hogy végre örömöt és békességet
hozol e sokat szenvedett embereknek.

Hiszek annak az országnak feltámadásában, amelynek áldott földje fölött még a szivárvány is piros-fehér-zöld színben pompázik!
Imára kulcsolva kezem, hiszem, hogy akik e gyönyörűséges országban élnek, örömben és bajokban is hozzá hűek maradnak, s a nehéz időkben elvándorolt népek újra hazatalálnak, és nyugalomban, egységben és szeretetben élnek e hazában.

Amen.