HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1893

Írás összesen: 49431

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JanóFeltöltés dátuma: 2010-09-20

Jóban, rosszban

A nő közelebb húzódott a férfihez. Egy kicsit beleborzongott ebbe a hajnali ébredésbe, nem aludta ki magát, és hűvös is volt az éjszaka. A múlt évben nem volt ennyi baja ilyenkor novemberben, még nem érkezett meg a hideg, és valahogy energikusabbnak is érezte magát. Álmos volt, és fáradt. A férfi érezte a változást, és átkarolta a nőt. Lassan kinyitotta a szemét.
- Tudod milyen nap van ma, kedvesem?
- Tudom - mondta csendesen a nő.
- Akkor ma ünnepelünk.
- Csak módjával, szívem, tudod, milyen nehéz utána visszaállni a normál kerékvágásba? A cukrodra is ügyelni kell, meg aztán alkoholt sem szabad innod.
- Egy cseppet sem, tudom. Hoztam pezsgőt - mondta a férfi, és szorosabbra fonta a karjait a nő dereka körül.
- Bolond vagy, vénember. Honnan lenne pezsgőre pénzed?
- Van, és kész. Erre az alkalomra vártam már egy ideje. Tudod, virágot nem vehetek, nem is tudnánk hová tenni - suttogta a férfi a nő fülébe, és elmosolyodott.
- Na, igen. Azért elárulhatnád - kérlelte a nő a párját, de nem is nagyon várt választ a kérdésére.
- Emlékszel? A huszadik, az gyönyörű volt. Akkor még otthon voltak a gyerekek is. Annyira jó volt látni, ahogy örülnek a mi kis évfordulónknak.
- Persze, emlékszem. Húsz szál rózsát kaptam tőled.
- És akkor is pezsgőt ittunk.
- De akkor még bírtad - mondta a nő nevetve, és megpaskolta a férfi vállát.
- Az a csepp nem fog megártani. Nem sok jut úgysem, csak egy kis üveggel vettem, éppen elég lesz ahhoz, hogy felidézzük a múltat.
- Meghibbantál, öreg. Miféle múltat? Amikor a fiúnk elhagyott? Se szó, se beszéd, lelépett a megtakarított pénzünkkel?
- Na jó, de voltak azért szép éveink.
- Voltak, persze, hogy voltak. De hat évvel ezelőtt, amikor a lányunk állapotos lett, a fiú otthagyta őt a gyerekkel, és hazaköltözött, akkor nem voltál ennyire elnéző.
- Nem, de azért mégis éveken át jól megvoltunk. Szinte sajátunkként neveltük az unokánkat.
- Igaz, de aztán jöttek a gyámügytől, és elvitték a gyereket. Éváról meg az óta sem hallottunk.
- Már másnap elment. Azt hiszem, sosem látta a fiát. Találkoztam Ferivel, ő mondta, hogy volt egy másik fiúja. Talán vele van még.
- Nem. Ezt verd ki a fejedből öreg! Tudod, hogy Éva meghalt. Ausztráliából kaptuk a levelet.
- De nem voltunk ott a temetésén, és nem volt pénzünk, hogy hazahozassuk.
- Tudod, hogy ez nem változtat semmin. Miért hozod ezt fel megint?
- Nem is tudom, talán, mert most ünnepeljük a harmincadikat, talán, azért jutnak eszembe ezek a dolgok. Bocsáss meg!
- Te ne haragudj öreg, hogy rád ripakodtam! Régen volt. Felejtsük el!
- Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni. Felneveltük őket, mindent megadtunk nekik, és most nincsenek sehol. Teljesen magunkra maradtunk.
- Ne törd ezen magad, öregem, inkább vedd elő azt a pezsgőt, aztán koccintsunk!
- De nincsenek poharaink.
- Tudom, de legalább tegyünk úgy!
- Jó.
A férfi elővette az üveget, és odaadta a feleségének. Az nő az ajkához emelte, és ivott belőle egy kortyot, aztán egyik kezével megtörölte a száját, miközben átnyújtotta a palackot a férjének. Ő is ivott az üvegből, nagyokat kortyolva.
- Ne olyan mohón, öreg! Tudod?
- Tudom, van még időnk. Egészségedre!
- Egy kicsit hűvösre fordult, meg kellene javítani a doboz oldalát, befúj a szél.
- És a hó is esni fog, már nagyon szürke az ég.
- Találtam valami drótot tegnap. Elég erősnek látszik. A nylon zsákot is odarögzíthetnéd, ha elkezd esni a hó, nem akarok elázni!
- Tudod, hogy rám számíthatsz. Én mindenhez értek - mondta a férfi, és huncutul csillogott a szeme.
- Várj már, öreg, várj legalább, amíg besötétedik, nem akarom, hogy meglássák a járókelők!
- Jól van, no, várok én. Tudok én türelmesen várni.
Átkarolta a nőt, és elégedetten nézett az asszonyra. A nő hálás mosollyal jutalmazta a gesztust, és megcsókolta az öreget. Valami meleget érzett a férfi arcán legördülni. Az öröm könnyei voltak. Harminc év mégiscsak harminc év, jóban, rosszban.

2009 november

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-06-25
Összes értékelés:
79
Időpont: 2010-10-01 16:08:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ahogy elnézem, nekik főleg rosszban volt részük, mint jóban...
Megható írás. Nagyon tetszett. Gratula hozzá!!

Legutóbb történt

bűvölet bejegyzést írt a(z) Érzelmi kavalkád című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Elmaradt utazás című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel csírájában elfojtva címmel a várólistára

Marcsy alkotást töltött fel Az nem lehet címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) A Zagyva partján című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A Zagyva partján című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)