HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 53 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51259 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: JanóFeltöltés dátuma: 2010-09-20
Jóban, rosszbanA nő közelebb húzódott a férfihez. Egy kicsit beleborzongott ebbe a hajnali ébredésbe, nem aludta ki magát, és hűvös is volt az éjszaka. A múlt évben nem volt ennyi baja ilyenkor novemberben, még nem érkezett meg a hideg, és valahogy energikusabbnak is érezte magát. Álmos volt, és fáradt. A férfi érezte a változást, és átkarolta a nőt. Lassan kinyitotta a szemét.
- Tudod milyen nap van ma, kedvesem? - Tudom - mondta csendesen a nő. - Akkor ma ünnepelünk. - Csak módjával, szívem, tudod, milyen nehéz utána visszaállni a normál kerékvágásba? A cukrodra is ügyelni kell, meg aztán alkoholt sem szabad innod. - Egy cseppet sem, tudom. Hoztam pezsgőt - mondta a férfi, és szorosabbra fonta a karjait a nő dereka körül. - Bolond vagy, vénember. Honnan lenne pezsgőre pénzed? - Van, és kész. Erre az alkalomra vártam már egy ideje. Tudod, virágot nem vehetek, nem is tudnánk hová tenni - suttogta a férfi a nő fülébe, és elmosolyodott. - Na, igen. Azért elárulhatnád - kérlelte a nő a párját, de nem is nagyon várt választ a kérdésére. - Emlékszel? A huszadik, az gyönyörű volt. Akkor még otthon voltak a gyerekek is. Annyira jó volt látni, ahogy örülnek a mi kis évfordulónknak. - Persze, emlékszem. Húsz szál rózsát kaptam tőled. - És akkor is pezsgőt ittunk. - De akkor még bírtad - mondta a nő nevetve, és megpaskolta a férfi vállát. - Az a csepp nem fog megártani. Nem sok jut úgysem, csak egy kis üveggel vettem, éppen elég lesz ahhoz, hogy felidézzük a múltat. - Meghibbantál, öreg. Miféle múltat? Amikor a fiúnk elhagyott? Se szó, se beszéd, lelépett a megtakarított pénzünkkel? - Na jó, de voltak azért szép éveink. - Voltak, persze, hogy voltak. De hat évvel ezelőtt, amikor a lányunk állapotos lett, a fiú otthagyta őt a gyerekkel, és hazaköltözött, akkor nem voltál ennyire elnéző. - Nem, de azért mégis éveken át jól megvoltunk. Szinte sajátunkként neveltük az unokánkat. - Igaz, de aztán jöttek a gyámügytől, és elvitték a gyereket. Éváról meg az óta sem hallottunk. - Már másnap elment. Azt hiszem, sosem látta a fiát. Találkoztam Ferivel, ő mondta, hogy volt egy másik fiúja. Talán vele van még. - Nem. Ezt verd ki a fejedből öreg! Tudod, hogy Éva meghalt. Ausztráliából kaptuk a levelet. - De nem voltunk ott a temetésén, és nem volt pénzünk, hogy hazahozassuk. - Tudod, hogy ez nem változtat semmin. Miért hozod ezt fel megint? - Nem is tudom, talán, mert most ünnepeljük a harmincadikat, talán, azért jutnak eszembe ezek a dolgok. Bocsáss meg! - Te ne haragudj öreg, hogy rád ripakodtam! Régen volt. Felejtsük el! - Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni. Felneveltük őket, mindent megadtunk nekik, és most nincsenek sehol. Teljesen magunkra maradtunk. - Ne törd ezen magad, öregem, inkább vedd elő azt a pezsgőt, aztán koccintsunk! - De nincsenek poharaink. - Tudom, de legalább tegyünk úgy! - Jó. A férfi elővette az üveget, és odaadta a feleségének. Az nő az ajkához emelte, és ivott belőle egy kortyot, aztán egyik kezével megtörölte a száját, miközben átnyújtotta a palackot a férjének. Ő is ivott az üvegből, nagyokat kortyolva. - Ne olyan mohón, öreg! Tudod? - Tudom, van még időnk. Egészségedre! - Egy kicsit hűvösre fordult, meg kellene javítani a doboz oldalát, befúj a szél. - És a hó is esni fog, már nagyon szürke az ég. - Találtam valami drótot tegnap. Elég erősnek látszik. A nylon zsákot is odarögzíthetnéd, ha elkezd esni a hó, nem akarok elázni! - Tudod, hogy rám számíthatsz. Én mindenhez értek - mondta a férfi, és huncutul csillogott a szeme. - Várj már, öreg, várj legalább, amíg besötétedik, nem akarom, hogy meglássák a járókelők! - Jól van, no, várok én. Tudok én türelmesen várni. Átkarolta a nőt, és elégedetten nézett az asszonyra. A nő hálás mosollyal jutalmazta a gesztust, és megcsókolta az öreget. Valami meleget érzett a férfi arcán legördülni. Az öröm könnyei voltak. Harminc év mégiscsak harminc év, jóban, rosszban. 2009 november Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kétszemélyes című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hencegő autó című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi elégia című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Más vagyok című alkotáshoz manna alkotást töltött fel Levegőt címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Karácsonyi elégia című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Minden szépre című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |