Buzgárok csiklandják vörös szörny derekát.
Felébred, körülnéz és megrázza magát.
Papírként repedez betongát kerete,
iszap sóvár szeme céloz a völgyre le.
Koszorú szétfeszül, megnyílik egy sarka,
börtönét rontó rém zúdul a falvakra.
Két méter magasan áradó rettenet
elsöpör, letarol házakat, kerteket,
nyomában pusztulás; elsodort tetemek,
megvakult állatok, elégett emberek.
S még nem elég, még tovább! Irgalom senkinek!
Húsodba mar bele, folyókat mérgez meg.
S vére ha elfolyik, sem csökken ártalma,
levegőben mérgez kiszáradó pora...
Ki szülte világra? Ki felel mindezért,
Hogy lét sokasága ily szörnyű véget ért,
Hogy földönfutó lett emberek tömege,
S holnapját, biztonságát, mindenét vesztette?
Harácsolás bűne, és nemtörődömség?
Cinikus félrenézés, felelőtlenség?
Természet... megkapta az újabb pofont,
Sebét nyalogatva vérkönnyeket ont...