HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1895

Írás összesen: 49460

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: aquariusFeltöltés dátuma: 2006-10-08

Már mosolyogni is tudok.

Már mosolyogni is tudok

Most itt ülök a nádasban. Ezer szúnyog húzza a fülembe. Így szokott lenni naplemente táján, előrajzanak, és jaj az ember fiának, akit itt találnak. De most ezzel nem törődöm, bennem más zajok dübörögnek. A szívem, az veri a ritmust, feszült izgalom a dobverője.
Agyamban éles emlékképek peregnek. Mintha most történne velem. Újra, meg újra. Hátamon fekszem, kezemben a véres kő, és rajtam...

Ott feküdt rajtam. Nem mozdult, nem lélegzett. Arcán végigfolyt a fejéből patakzó vér, torzzá fagyott rajta a kéj vigyora, kimeredt szeme engem bámult.
Elborzadva, utolsó erőmet összeszedve lelöktem magamról, és szédelegve felálltam. Rámeredtem kezemben a kőre. Lábam remegett, szoknyám felhúzva maradt, blúzom derékig letépve csüngött, combom között hideg-síkos nyirkosság. Előttem a földön a bugyim hevert, mint egy halott fehér madár. Ösztönösen, fél kézzel igazítottam vissza magamra a ruhámat, és kitámolyogtam a bozótosból. A kő, még mindég a kezemben volt, nem mertem letenni. Biztonságot adott, fogtam, mintha sohasem akarnék megválni tőle.
Szemben, alig száz méterre töltés takarta el a folyót. Elindultam felé. Letérdepeltem a parton, és láttam arcom a víztükörben - pocsolya színe volt. Kezemmel megérintettem, majd vadul csapkodni kezdtem, tűnjön el! Nem akarok többé tükörbe nézni!
Letisztogattam magam. Nem tudom, utána mennyi időt ültem a nádasban, zavarodottan, magam elé bámulva.

Nem terveztem el semmit - ami utána történt, magától jött, úgy követte a velem megesett borzalmat, mint ahogy testemet követi sötét árnyékom.
Egy hét sem telt el talán, amikor az a másik disznó mögém lopózott, miközben én vizet húztam a kútról.
Ahogy hozzám ért, végigszaladt testemen a jeges borzongás, elöntött a düh, és az undor. Megpördültem, és ami arcomon látszott, hátrataszította, tekintete rám-meredt. Én hirtelen ötlettel elmosolyodtam, és évődni kezdtem vele. Nem volt tervem, magam sem tudtam, hogyan, csak éreztem a kényszert, hogy valamit tennem kell. A nádashoz hívtam alkonyatra. Hamarabb kimentem. Senki sem járt arra, ezt a helyet csak én ismerem, kislánykorom óta ez a rejtekhelyem. A barna-szeplős kő még ott hevert a földön, ahová letettem. Zsombékot húztam rá, leültem, és mozdulatlanul vártam. Így érezheti magát a pók, amikor megszőtte hálóját, s már csak a légyre vár.
A szürkületben messziről láttam az alakját, ahogy közeledett a töltésen. Mikor odaért, kiléptem nádas sűrűjéből. Hagytam, hogy elkapja a derekamat, majd megfogtam a kezét, és behúztam magammal a rejtekembe. Pillantásom a követ rejtő kis kupacra esett, és biztonságos közelében hagytam, hogy a férfi azt tegyen velem amit akar. Eljött a pillanat. Letolt nadrággal feküdt rajtam, agyát már elborította a vágy. Lihegve tapadt meztelen mellemre, amikor a kőért tapogatózva kinyújtottam a kezem. Tompa reccsenést hallottam...

A kisvárosban pletykák keringtek két rejtélyes eltűnésről, csak én tudtam, igen, akkor már tudtam, lesz még több is. Fölém kerekedett, eluralkodott, kitöltött valami határozott szándék, és vele az izgalom, hogy bosszút állhatok. Vadászni kezdtem. Kerestem az alkalmat, hogy valami undorító férget elcsábítsak, és a nádashoz csaljam. Igen, undorító féregnek láttam mindet, és egy csöppnyi szánalmat sem éreztem.
A harmadik is simán ment, mint a karikacsapás. A negyediknél háttal a testnek éppen a folyóban tisztítottam magamról a rám fröccsent vért, amikor neszt hallottam. Mint akit kígyó csípett, felpattantam, és láttam, megmozdult. Felkaptam a követ, és veszett dühvel ütni kezdtem a fejét. Egyszer, kétszer, tízszer, és magam sem tudom, hányszor.
Már nem borzadok, nem undorodok a vértől. És erős is vagyok. Karomba gyűlt minden erő, amit húsz évem belém épített. Azért, hogy megvédjem magam, azért, hogy ne tudja bitorolni senki, azért, hogy azé legyen, akit én akarok. Így gondoltam, de már nem kell senki. Ha férfira nézek, akkor igen, akkor undorodom, és már nem akarom, hogy bárki is, valaha is birtokba vegyen. Ott, először, mikor az az állat letepert a földre, nem tudtam felülkerekedni, csak a végére jött meg a valahonnan mélyről, kétségbe esve, elborult dühvel az erőm. Most már itt van, készen arra, hogy cselekedjen, bármikor, és bárhol.
Az első test - azé, aki fölkeltette bennem a véres vadászt - még most is ott enyészik a parttól nem messze, a bozótosban. A másik három helyét keskeny csapás jelzi az elvadult, széles nádasban. Ha arra nézek, csak én veszem észre, hogy ott kicsit több légy kering a levegőben.

Most is itt ülök a nádasban, ezer szúnyog húzza a fülembe. Így szokott lenni naplemente táján, előrajzanak, és jaj az ember fiának, akit itt találnak. De most ezzel nem törődöm, bennem más zajok dübörögnek. A szívem, az veri a ritmust, feszült izgalom a dobverője.
Agyamban éles emlékképek peregnek. Mintha most történne velem. Újra, meg újra. S ahogy felnézek, a szürkületben egy alakot látok közeledni a töltésen. Az ötödik. Félre sem nézek, csak kinyújtom a kezem, és megnyugodva érzem a sötétbarna, rozsdás követ a zsombék alatt. Már mosolyogni is tudok.






Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
aquarius
Regisztrált:
2006-05-16
Összes értékelés:
266
Időpont: 2007-08-15 10:25:37

Köszönöm! :)
Alkotó
Regisztrált:
2006-03-28
Összes értékelés:
154
Időpont: 2007-07-28 04:46:33

Bizarr... és így nagyon jó
Borzongató, erőteljes..
És őőőrült.. :)
Nagyon tetszett, hogy keretbe foglaltad.Voltak döccenők, ahol annyira nem élveztem, de a befejezéssel nagyon a helyére tetted... ügyes
Alkotó
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-03-15 23:20:28

Iszonyatos! Csakugyan ilyen lehet, amikor megpattan az emberben valami, s ha az ezt kiváltó okhoz hasonló következne, szinte ösztönösen cselekszik. Az elme elborulása sok esetben ekkora volumenü külső hatás következménye lehet.
Mindezt kiválóan érzékeltetted. Gratulálok!
Alkotó
aquarius
Regisztrált:
2006-05-16
Összes értékelés:
266
Időpont: 2006-12-22 22:28:50

Köszönöm a figyelmeteket, és a szavaitokat! Barátsággal: aquarius
Alkotó
Zöld Zsázsa
Regisztrált:
2006-05-31
Összes értékelés:
493
Időpont: 2006-12-16 18:43:14

Nem semmi...! Tényleg borzasztó, elborzasztó, megborzongató... félelmetes, de valahol talán érthető is. Gondoljunk bele, mi mit tennénk a helyében? Kin lehetne bosszút állni egy ilyenért??? Pont ez ebben az írásban a nagyon jó, hogy teljesen igazat tudok adni neki, és mégis visszaborzaszt...

...Üdv
Zsázsa
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-10-18 19:17:46

Jól írtad meg, az őrületet az őrült rendszerint nem érzi rendellenesnek, sőt nem lát más utat.
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2006-10-15 19:54:02

Ez kegyetlen! Borsódzott a hátam, amíg olvastam. De végigolvastam!
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
513
Időpont: 2006-10-09 14:39:54

Ez aztán kemény, mint az a bizonyos kő. Nagyszerű írás.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Mással táncolsz című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kedvesemhez című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mással táncolsz című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kedvesemhez címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)