HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48386

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2010-11-09

Piezisa



Szerelem első látásra? Biztosan van ilyen is, de ez nem az volt. Először csak a hangját hallotta, a piros vezetékes telefonon. Kellemes hangja volt, abból a fajtából, amit bársonyosnak neveznek, és később megtudta, hogy a rádióban, a teleshoppingnak nevezett iszonyatban edzette ezt a hangot. Tetszik tudni, ahol bársonyos és ezüstös hangúak igyekeznek mindenkit rábeszélni, vegye meg háromszor annyiért a fogyi övet, a hollywoodi hintát, a felfújható gumimedencét, bármit, amire garantáltan nincs semmi szüksége. Egy idő után Galka is rájött, hogy ez nagy szívás; rendes ember a közelébe se megy olyan helyeknek, ahol a teleshopping az 1. számú marketing koncepció. Bizonyos szempontból már későn, mert a hangja megmaradt behízelgőnek és bársonyosnak, más szempontból viszont nagyon korán, mert nem jött össze a kéróra való - értsd ezalatt az új kérót, mert az előző kettőt megtartották a leamortizált feleségek.

Puppy csak jóval később értesült az exekről, az exek exeiről és a csatolt mellékleteikről, amikor már teljesen mindegy volt, mert örökre lenyűgözte a selymes hang - van ilyen? Ezentúl lesz. Vagy egy másik szóra vonatkozott a kérdés? Örökre, ez erős túlzás, de már eddig is összejött tíz év, és ez rengeteg.

Tíz éve ismerik egymást, amiből akár ugyanennyi házasság is kitelt volna, amennyiben nincs semmi megosztani való, se vagyon, se gyerek. És nincs, mert minek spórolni, ha állítólag csak egyszer élünk, Puppyt kirázza a hideg a csecsemőktől, és Galkának mindenre van ideje, csak a saját gyerekére nem. Az egyik feleség megajándékozta egy kislánnyal. Szép kis ajándék, gondolta Galka, nulla szabadidő, és a gyerekkel kapcsolatos kiadások exponenciálisan növekszenek. Hangosan csak ennyit mondott, milyen édes, aztán fölvette a szél formáját, köddé vált, nagy ívben kerülte a családi boldogságot.

Puppy egy ideig úgy tudta, hogy a "fiú" Veszprémben élt; aztán kiderült, hogy nem annyira fiú, és megesküdött mindenre, ami szent, hogy soha nem lakott Veszprémben. Később az élet úgy hozta, hogy Baglyasalja-Külsőről kellett megtalálni a nyílegyenes utat Veszprémbe, és Galka egy pillanatig sem volt bizonytalan. Most akkor mégis csak ismerős volt Gizella királynő városában? A szobor kőajkai nem nyílnak meg efféle jelentéktelen ügyek miatt, de több, mint valószínű.

Ha tagadja, akkor az úgy van, és miért van úgy? Mert tagadja.

De ennek a felismerésnek a színhelye már Kolozsvár volt, mert az élet útjai kifürkészhetetlenek. Rendes ember ki nem mondana, le nem írna egy ilyen mondatot, de azért igaz. Kifürkészhetetlenek, és miért? Mert az ember nem fürkészdarázs.

Sajnos.

A nagy felismeréseket nem adják ingyen. Találkozzunk a ló farkánál - a ló természetesen a lovas szobor, nem feltétlenül a főtéren, mert ott, mondjuk, sárkányt ölnek, vagy messze van. Mitől van messze? A Piezisától. Na igen, a Piezisa a város közepe, lovas szobor nélkül is. Alig fél kilométer, de minden egyes kockakőért kár lenne, amit egy lovas szobor takar, még akkor is, ha olyan szép neve van, mint Gattamelata. Vagy Sus scrofa varietas domesticus.

Hegyvölgy, ez volt az utca régi magyar neve, és a "hegy" tetején van a Vikingek háza, itt volt a törzsasztaluk. Itt találkoztak hetente egyszer Törékeny Szív, Druida Papnő, Szép Nagyorr, Rozzant Tata, Csini Mama, Bohócgyerek - meg persze Galka és Puppy. Nem is igen voltak többen. A régi galeriből ennyi maradt. Néha megjelent Még Rozzantabb Tatább, vagy Monsieur Laposturbán, úgy is, mint ünnepi alkalom. Nagyon sok dolguk volt, és mindegyik fontosabb, mint a Vikingek.

Galkának már régen elment a kedve az egésztől, egy kicsit úgy volt vele, ez a kötelesség, együtt maradni a végsőkig, éleszteni a lángot. Ugyan miért? Elmúltak már azok az idők. Homályos képek tünedeztek fel a Kárpáci-füstben, a Prodvinalco vodkával, a Murfatlar konyakkal teli poharakban. Igen, nagyon szép volt, amikor még komolyan vettük egymást - és magunkat, ami a legnehezebb. Valamit elgondoltunk, és azt hittük, az lesz a jó, ha kitartunk, tűzön-vízen keresztül. Aztán az ideál összeütközött a realitással, nem véletlenül. Az ember sok mindenre képes, különösen, ha komoly ellenállást kell legyőznie. Egy idő után rájön, hogy már nincsenek is akadályok. A rendőrség megunta a rajtaütésszerű ellenőrzéseket, a törvények fellazultak, és berozsdáltak a fogaskerekek. A bátor kiállás nagyon szép, nagyon nemes. No de, ha nincs ki ellen? A hajdani ellenfelek arrafelé menekültek, ahol lenyugszik a nap. Nyugtával dicsérik a napot. És az egykori harcostársak szépen beálltak a sorba. Pettyeslile nem lát messzebb a felesége szoknyájánál, Soványka sok-sok pénzt keres a helsingőri vár lovagtermében - majdnem ott, a lovagterem közelében, de nincs az a zsé, amiért az illető elvegye őt feleségül, ő pedig senki máshoz - igen, már elmúlt negyven éves, és az illető az egész idő alatt az orránál fogva vezette. A szerelem azonban vak, és Soványka még mindig alszik, hiába a sok pénz, a penthouse, mert az illető még mindig nem döntötte el, és nem is fogja, minek, amikor így is tökéletesen jó neki.

Szétszóródtak, szétszóródtunk, a nagyokos telefonszakértő és a swinger kislány, a világ hetedhét országán keresztül hányódó jóga-tanár, a szerencsétlen postás, akinek nagyon furcsa betegsége van, minden, a közelébe kerülő nőt meg kell tapogatnia. Puppy eddig kimaradt, szegény Puppy, vele még a bolond sem próbálkozik.

Lassan le is szokik a szerelemről, az egész csak illúzió, rózsaszínű, fekete. A barátság sokkal értékesebb. Persze a barátságát is hiába kínálgatja Puppy, többnyire a legrosszabb helyen. Az egyetlen, a hasonlíthatatlan már régen halott. Minden nap gondol rá. Ezt vagy azt meg kellene mondanom neki. Mit szólna hozzá, ha elmondanám? Feltétlenül meg kell beszélnünk. Egy időben minden nap többször is végigmentünk ezen a kis utcán, görbe, mint egy többszörösen meghajlított kifli, és az emlékeim szerint szinte teljesen üres. Az elején egyetlen kis bolt, már ha úgy számítjuk, hogy az Anker-háztól indul. A kis boltban apró csecsebecséket, régi ékszereket árultak, és a kirakatban egy tábla hirdette a különleges szolgáltatást: Gyöngyfűzés. Az utca másik végében, már majdnem a térnél, a Kvint. Kocsma vagy étterem? Nem lehet tudni, mert a Kvint mindig zárva van. Aztán egy templom, benne az angyal, aki úgy tart a kezében egy koponyát, mintha Miron diszkoszvetője lenne. És a templommal szemben a pad, ahol olyan sokszor üldögéltünk, megváltottuk a világot - vagy mégsem, szerencsére mégsem, mert ezt a világot nem érdemes megváltani. Aztán meghalt, nem a szó szoros értelmében, mert hiszen él ma is, minden nap találkozunk, beszélgetünk. Bizonyos szempontból halt meg, mert nagyon csúnyán ért véget ez a barátság, Puppy a hetedik mennyországból esett a föld alá, de mégsem tört össze mindene, még mindig megmaradt a kapcsolat, a beszélgetés.

És itt van Galka ebben a viking-étteremben, amely körülbelül a leggyengébb az egész utcában, kívülről egy halom tégla, grafittik vakolat helyett. A kiszolgálás csapnivaló, és az összes pincér bokk legény, prostánac, motanul felix. Az ételről mi mást lehetne mondani? Ehetetlen. Milyen legyen a libamájpástétom zölddió befőttel és kelkáposzta habbal? A hab régimódi szódás palackban készül, dupla patronnal, és boros pohárban tálalják fel a végterméket - még szerencse, hogy nagyon kevés.

Galka itthon van itt is, Galka egyáltalán nem lakik sehol, csak létezik, és mindenütt otthon van. Csak rossz tulajdonságai vannak, ó igen, nagyon rosszak. A bársonyos hanghoz mangalica pofa társul, és mondjuk ki, mire jó a kertelés, Galka nagyon kövér. Nem, ez nem egyszerűen túlsúly, ez már mindennél több, rengeteg tál étel egyszerre, és mindig csak befelé, kifelé soha. Amellett Galka őrjítően, gyalázatosan pontatlan, élvezi, ha minél többen várják, és minél tovább. A ló farkánál ácsorognak, a Krajcár füstjében fuldokolnak, a Cápa teraszán izzadnak, és szagolják, mit is? Állítólag, valaha régen, a Hasdeu és a Clinicilor között volt itt egy patak, amelynek a nevét újabban nem illik leírni, súlyos rasszizmus még az is, ha valaki csupán emlékszik arra, mi volt a patak neve a Piezisán. Aztán lefedték, de még mindig érződik, vagy sosem volt itt patak, és nem fedték le, de megmaradt a szag. Ezért is nevezik az utcát Piezisának, miért, te mire gondoltál? Hogy ebben az utcában nagyon sok a kocsma, és az éttermekben rosszul főznek? Ezen az alapon az összes kolozsvári utcát, a világ összes városában az összes utcát - de mindegy. Vegyük úgy, hogy még mindig ott folyik a patak, a kimondhatatlan nevű patak. Nem látni belőle semmit, de a városnak sokba kerül.

És aztán, Galka pletykás, mint egy vénasszony, mindent tudni akar, ő maga ritkán terjeszt, de akkor a legzaftosabbakat.

Ha valami baj van, fölkapták a vizet, Galka gond nélkül letagadja: Nem mondtam, nem azt mondtam, nem úgy mondtam, nem mondtam semmit.

Titkos útjai vannak, nem lehet tudni, hogy egész nap mit csinál, mindig elfoglalt, és gyanús embereket ismer, mindegy, hogy a zöld Ursus, a Bucegi vagy a Timisoreana barátja éppen a sitten van, vagy már kiengedték, mert Galka nem ismer társadalmi megkülönböztetést, ha olyan kedve van.

Gyanús nőneműek settenkednek körülötte, csúfak és kövérek, a képük olyan, mint a palacsintasütő, de ez nem számít, bizonyára vannak belső értékeik.

Amikor nem titkolózik Galka, akkor hazudik, direkt és célirányosan. És teljesen mindegy, hogy mit csinál Galka, Puppy akkor is szereti, kíméletesen, kíméletlenül. Igen, szeretem, mondja dacosan, természetesen csak magában, mert a kutyát sem érdekli Puppy véleménye a világ dolgairól. Mindjárt hozzá is teszi, szeretem, de nem úgy, nehogy azt képzeld... Ő maga nem is képzel semmit, ha pedig valaki más képzelné, bá, animalule! Ne luám de cieuf... de nem folytatom, mert Puppy maga sem tudja, és senki mást nem érdekel.

Puppy fülig szerelmes, de egyelőre sikeresen hárít. Ugyan már, dehogy. Régen, amikor ez még sűrűbben előfordult, ilyen esetekben verseket írtam, nem túl jó verseket, nyálas, érzelgős verseket, mostanában meg egyet se írok, na ugye? Dehogy vagyok szerelmes. Csak szeretem, pontosabban kedvelem vagy lájkolom, illetve inkább becsülöm vagy értékelem, mert mindent tud, mindenhez ért, akár a villanyszereléshez is, és teljesen megbízom benne, úgy értem, ezer százalékban tudom, hogy minden problémát megold, ha akar. Hazudik, blöfföl, mondja erre Szép Nagyorr, aki maga pályázik a kitüntető 'mindentudó' címre, és tud is mindent, amennyi csak az orrába belefér; végtelenül okosnak tartja magát, pedig mindenki tudja, hogy nem az, egy olyan feleséget talált magának a halpiacon - barátnőt vagy feleséget, mindegy.

Törékeny Szív is szerette volna behálózni, de kit? Galkát, Szép Nagyorrot, akárkit, csak ne egyetlen neveletlen kutyával kelljen megosztania a magányát. Ha eddig nem sikerült, ezentúl se fog. Puppy azonban irigyli Törékeny Szívet, Őrmester nénit, a sokfürdőszobás lovagot, a krisnások közül is kirúgott pénzeszsákot, mindenkit irigyel, aki két szót vált Galkával, mert ezt a boldogságot is tőle rabolja el. Rá szeretne telepedni Galkára, kisajátítani, kiszívni a vérét, átformálni a saját képére és hasonlatosságára, ami senkinek sem lenne jó. Természetesen nem ismeri el, még akkor sem, amikor egyedül van otthon, kétszemközt önmagával, sőt szemek nélkül, mert a tükröket már régen kiutálta a lakásból. Eddig sem szaladgáltam a pasik után, ezután sem fogok. Nem szeretek vadászni, és nem vagyok préda. A világ nagyon jól megvan nélkülem, és én is jól megvagyok a világ nélkül.

Rozzant Tata lehet, hogy megért egyet-kettőt az ellentmondások közül, mert egy pokolian felesleges (sokadik) házasságban szenved, Csini Mama viszont senkit és semmit nem lát a Bohócgyereken kívül, mint akinek hozzánőtt a szemöldökéhez a rózsaszín szemüveg.

Galkáék a lehető legjobb helyen vannak a Vikingek házában, elvarázsolt emberek között, akik teljesen el vannak foglalva magukkal, az evolúciós és a fúziós konyha remekeivel. Miért is ne, egy ilyen helyen? A leves például részben az asztalnál készül. A pincér egy cukrozott, sült fokhagymát pottyant a tányérba, amihez öt kocka murok jár, nem több, nem kevesebb. Most egy darabka főtt marhahús következik, szigorúan csak az állat nyaka, erre jön egy kanál paprikapüré. Mindezt forró erőlevessel önti fel a pincér, és alig 30 lej az egész. A vikingeknek van pénzük, ki tudja, honnan, de van. I am viking, you are viking... Elismerően csettintenek. Ez igen, ez aztán leves. Még jobb mézes diókrémmel, potom 40 lejért.

Ezért 8 liter Zuzu tejet adnak, de kinek kell a Zuzu?

Radio Zu, Radio Zuzu.

Tulajdonképpen minek járunk ide, kérdezi Még Rozzantabb Tatább, miért nem oda megyünk, a Hogyishívjákba, az Izébe. Monsieur Laposturbán mosolyog vagy röhög, neki mindig jó kedve van. Amióta összecsavart rongyokat visel a fején, teljesen felülemelkedett az anyagi illúzión.

Puppy álmában sem gondolna arra, hogy ehhez a bandához csatlakozzon, de itt van Galka. Galka valamit lát ezek között, és akkor az ott is van, akkor is, ha nincs, mert Galka a főnök, és a főnöknek mindig igaza van.

Rossz belegondolni, hogy miről fecsegnek ezek az emberek, amikor egymás között vannak, amikor Puppy nincs ott. Ha csak annyit mondunk, hogy a nyelvüket köszörülik rajta, akkor még nem mondtunk semmit. Lehet, hogy titokban sajnálják is, mert Puppy nyolcvan éves, pontosan harminccal több, mint Galka. De még mindig nem úgy gondolkodik, ahogy illik. Puppy nyolcvan éves testében egy nagyon fiatal lélek lakik. Fiatal, és minek is mondják az ilyet? Buta, na persze, de azonfelül? Liliom, egy buta liliom.

Hát ezért nem akarja elismerni Puppy, hogy fülig szerelmes.

Piezisa egy utca neve Kolozsváron.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-11-26 08:37:58

válasz T. Pandur Judit (2010-11-24 18:50:21) üzenetére
hát, azt még én sem tudom, milyen a szerelem 80 évesen, de valahogy így képzelem el: rajongás + szigorú kritika, és mindenképpen titkolózás, mert ilyenkor már "illetlenség."
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2010-11-24 18:50:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Müszélia!

Hangulatos történet, jó kis csattanóval a végén! A szerelem nyolcvan évesen milyen lehet?
Ha megérem, megtudom! :D

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-11-12 06:42:21

Kedves Laci, regényben nem fogom megírni; hosszú szövegekhez lusta vagyok. Örülök, hogy tetszett.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8394
Időpont: 2010-11-11 09:53:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon érdekes történet. Regényszerű, vagy regény-részlet szerű. Megvan a maga íze, zamat, ami belőled jön, amit csak Te tudsz. Azt akarod írni, amit magadban látsz, s ez magas fokon sikerül Mit tehetnék hozzá? Nekem bejön! -én

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A rózsa szólt, te kis cseléd... címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A csavargó kismacska címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szeretem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Cseppjein a múltnak című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A nyárhoz című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy Sztár Áruház című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ó, apám! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nap-leány című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Nap-leány című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel W. Busch: Die Rose sprach / A rózsa szólt címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)