HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1895

Írás összesen: 49462

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MetatronFeltöltés dátuma: 2006-10-11

Ágyú a mélyben

A lusta szél lassan löki egymás felé a két hajót. Mindkettőt feszül csend és savanyú verejtékszag hatja át. Az egyiken fekete zászló leng közepén fehér koponya és az elmaradhatatlan lábszárcsontok. A másik az Egyesült Nemzetek Gárdájának jelvényét viseli. A kalózok harminc ágyús fregattja félárbocra eresztve várja a hatvan ágyús, mély merülésű Henrietta Királynét. A rettegett Joshua kapitány csak abban bízhat, hogy a szél kitart és sikerül úgy kormányoznia szeretett hajóját, hogy az minél kevesebb sérülést kapjon, viszont annál többet okozzon. A közeli Warenfok - sziget zátonyai habosra keverik a sós vizet, megannyi különleges élőlény, színpompás hal, keménypáncélos rák, és sok ragadozó élőhelye ez. Az égről szürke sirályok kíváncsi tekintete követi a lassan kibontakozó eseményeket, míg a tisztek távcsövükkel kémlelik az ellenség hajóját. A legénység az orrában érzi már az éget hús, és az édes vér szagát.
- Kapitány, az alsó ágyuk víz alatt vannak.
- Köszönöm hadnagy, tudok róla. Orrvitorlákat bevonni, mindenki az ágyukhoz!
- Igenis Kapitány! Orrvitorlákat bevonni, mindenki az ágyukhoz!
A matrózok fürgén ugranak. Az ügyesebbek a feszes vitorlát engedik le, a többiek az ágyuk mellet rendezik soraikat.
- Kilencven fokkal balra, jobb oldal teljes sortűz!
A hajó lustán fordulni kezd, majd tűz alá veszi a hátulról védtelen Csendes Boszorkányt. A láncos ágyúgolyók hatalmas darabokat szakítanak le a vitorlázatból, forgáccsá zúzzák a rudazatot.
- Találatot kaptunk Joshua kapitány.
- Látom eszementek, roncsokat a vízbe! Fordulás balra, tűz, és gyorsan, amíg nem töltenek újra!

Vészt jósló sötét árnyék kúszik végig a tenger fenekén. Az olykor vidám, játékos halak és más korall-akók riadtan menekülnek búvóhelyükre. A zátony rettegett vadásza elhagyta rejtekét, hogy csillapítsa kínzó éhségét. Csápjaival a víz minden rezdülését érzékeli. Ősei a mély tengerek felfedezetlen világát lakják. Az óvatlan kis élőlényeket úgy lapátolja magába, mint kisgyerek a cukrot. Egy hatalmas muréna lustán figyeli a polip mozgását. Vesztére. A nyolckarú szörnyeteg megcélozza az óriás halat, és sebes támadásba kezd.

A szedett-vedett társaság csak kapkodások, és felesleges ütközések árán tudja teljesíteni Joshua kapitány parancsait. A nyílt ütközetek eddig még sosem ígértek sok zsákmányt a kalózoknak. Jobban sze-retik az éjszaka leple alatt a part menti falvakat, vagy a lehorgonyzott hadihajókat megtámadni. Túl tiszta az idő, túl sok az ellenség ágyúja, sokkal több az esélyük. Persze meglóghattak volna a lassú és nehéz hajó elől, de későn vették észre, a sziget mögül felbukkan veszedelmet.
- Töltsétek újra az ágyukat! - a parancs elhangzásával egyidőben több találat is éri a Henrietta Királynét, de fele akkora kárt sem okoznak, mint amilyet az ő lövéseik. - Ha kész a töltés akkor tűz! - ordítja túl a csata zaját a kapitány. - sebesülteket a hajófenékre.
Mindenki tudja mi a dolga, mielőtt még elhangzana a parancs.
- Tűz!
Újabb találatok söpörnek végi a kalózhajó fedélzetén. Fájdalomüvöltések, és lőporszag terjeng mindenfelé. A gyávábbak a tengerbe ugrálnak és a part felé úsznak. Nem bíznak a kapitányukban, már előre látják, hogy a csata elveszett.
- Megcsáklyázzuk a hajót Kapitány?
- Ugyan, minek? Süllyesszük csak el, ezekre a patkányokra úgyis kivégzés várna, nekünk meg nincse-nek feleslegeink, hogy hazáig etessük őket. Aki eltalálja a lőpor készletüket, az dupla adag rumot kap, és tíz aranya üti a markát!
A bejelentést hatalmas ováció követi. A legénység erejét megduplázza az ígért nyeremény. Egymás után sülnek el az ágyuk, a Csendes Boszorkány szinte védtelen az újabb sortüzek ellen, a viszonzására pedig teljesen képtelen.
A zátony két ragadozója egymásnak esik. A tengerfenék puha iszapját felkavarják maguk körül, a víz teljesen elhomályosul miközben a két rivális ragadozó egymással küzd. A polip nyolc csápjával körül öleli a murénát, és szorításával próbálja az erős halat harcképtelenné tenni. A muréna mérgező, éles harapásaival támadja az oktopusz csápjait, csúszós angolnaszerű testét a polip csak nagy nehézségek árán tudja leszorítani, tapadókorongjait a pikkelyek nélküli bőrre tapasztja, elzárja a kopoltyúnyíláso-kat, és mintha ez nem is lenne elég, fekete tinta felhőt lövell ki magából, hogy a tájékozódását is telje-sen megbénítsa. A gigászok hosszú perceken átharcolnak egymással.

Rod Peterson aki tizenöt éves kora óta szolgál a flottánál matrózként, már sokszor kiérdemelte volna az előléptetést, csak hát a viselkedésében volt némi kivetni való. Társai szerették őt, annak ellenére, hogy ha ivott elég verekedős kedve támadt. Hallgattak rá. A tisztek ezért gyakran kérték az ő segítsé-gét, és néha a tanácsait is elfogadták. Talán emiatt, talán csak a szerencse, vagy a véletlen, de a Henrietta királynén sosem volt lázadás. Az ilyen hatvanágyús hajókon általában minden cső mellé négy em-ber jut. Kettő kell a töltéséhez, és három, vagy négy a célzáshoz, vagyis az ágyú megmozdításához. Rod a tapasztalatainak köszönhetően remekül célzott és ezt bizonyítandó a Csendes Boszorkányt hatalmas robbanás sorozat rázta meg. A fedélzete lángokban áll és a leszakadt fadarabokat a légnyomás még a Henrietta fedélzetére is áthajítja. A Rod körül állók hatalmas ujjongásban törnek ki. Tudják a nyereményből nekik is jut, és bár nem kimondottan ezért szolgálnak matrózként, nem vetik meg a jó rumot.
- Horgonyt le! - adjak ki a parancsot Frederik Willhelm Kapitány -A süllyedő hajók látványával csak a szárazdokkból kifutó hajók látványa vetekedhet.
- Egy újabb semmirekellőtől szabadítottuk meg népünket, Kapitány.
- Igen hadnagy, így van ez rendjén. Takaríttassa el a roncsokat a fedélzetről, aztán rendeljen el pihe-nőt, de ne felejtsen el őrséget állítani, még az a csürhe képes és éjszaka bosszút áll a vezérük halálán.
- Igenis Kapitány. Bár nem hiszem, hogy megmernék ezt kockáztatni, vezető nélkül, de biztos ami biztos felállítatom az őrséget.

Több csápját is elveszítette a nagy harcban, de győzött. Sebaj, majd nő helyette másik. Megérte a veszteséget. Egy riválissal kevesebb, és az éhségét is csillapította. Lassan úszik vissza rejtekhelye felé. A kisebb élősködők már ellepik a csata színhelyét, és a maradékok elpusztításába kezdenek, mire a zá-tonytól nem is olyan távoli, de annál régebbi hajóroncshoz, és annak kagylókkal és korallokkal ellepet sötéten ásítozó ágyújához ér. Születése óta használja ezt a remek búvóhelyet, bár lehet, hogy ideje lenne már egy nagyobbra cserélni. Pedig milyen jó, amikor a kíváncsiskodó kishalakat csak úgy, egy gyors mozdulattal beránthatja magához, és nem kell hajszolni őket, sem harcolni értük.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Más-kép(p) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Más-kép(p) című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Van mit /a dolgozónő dala/ című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Gyerekgyár című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Gyerekgyár című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) két út az elérhetőhöz című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) két út az elérhetőhöz című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Toth István: Este van már / Es ist schon Abend című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Toth István: Este van már / Es ist schon Abend című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Toth István: Este van már / Es ist schon Abend című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)