HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46825

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KedvesFeltöltés dátuma: 2010-12-10

Közelgő Ünnepek


Fényárban úszik a főváros, nagy a nyüzsgés. Siető emberek az utcán, kezükben csomagokkal vidáman csevegnek. Mindenki el van foglalva, senki sem ér rá a másikkal törődni. Egy asszony megy előttem, meglehetősen ráérősen. Nem kirakatot nézeget, kezében egy táska, nincs mellette senki sem. Hull a hó nagy pelyhekben, fehéredik az aszfalt. Mellé érek, lassan lépkedek. Kíváncsivá tesz, ki az aki csak megy céltalanul a világban. Rám emeli tekintetét, arca rezzenéstelen, de minden benne van a nézésében. Látom benne a magányt, a keserűséget, a félelmet, és a fájdalmat. Nem akarok tolakodó lenni ezért lassan elfordítom arcomat, és nagyon lassan elkerülöm. Közben arra várok, hogy megfogja a kezem, és kiöntse magából mindazt amit nem tudna elmondani senkinek. Bizonytalanul megyek előre meg megállok, hátha... de nem. Senki sem fogja meg a karom, senki sem akar megállítani, de érzem hogy figyel. Lépkedek tovább egyre lassabban, várom hogy utol érjen, és akkor valahogy csak megszólítom, ha ő nem mer közeledni. Ólom,lábakon vánszorognak a percek nekem legalább úgy tűnik, mikor végre megjelenik mellettem, most sem siet, csak néz maga elé meredten, üres tekintettel.
Még most sem látom cseppnyi jelét annak, hogy megnyíljon.
Mély levegőt veszek, felé fordulok, és megkérdem tőle nem tudna e nekem segíteni, hol találok egy cipészt,
Megrázza némán a fejét, de látom hogy szeméből könny csordogál. Szégyenli a könnyeit, ezért elfordul, s indulni akar tovább.
Ekkor megfogom a karját, s megkérdem tudok e valamiben segíteni?
Nem. Nem tud, de köszönöm. Mondja halkan, kezemet eltolja, s jelzi hogy nem kíván velem beszélni tovább.
Érzem hogy most hagynom kell, elengedem, bár szivem szerint magamhoz öleltem volna, hogy szeretetemmel átöleljem, és erőt adjak neki, hogy legyen, mert érzem hogy szüksége van rá. Tehetetlenül megyek tovább, mint aki nem végezte el a feladatát.
Este még sokat gondoltam rá, mielőtt elnyomott az álom.
Másnap munkából jövet megint csak találkoztam vele. Most már rámosolyogtam, és egy bágyadt mosollyal viszonozta is közeledésemet, Megint megpróbáltam, meghívtam egy kávéra, amit most is elhárított. Szemében még most is csak ugyanazt a bánatot véltem felfedezni mint tegnap. Na ma sem jutottam közelebb hozzá, de egy mosoly is előre lépés volt, Ezekkel a gondolatokkal hajtottam álomra a fejem, hogy talán majd holnap.

2010-12-09

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2010-12-11 12:01:12

válasz dpanka (2010-12-11 08:46:55) üzenetére
Kedves Dpanka. érzem az ölelésedet, és hálából egy mosoly neked. Öleld magadhoz az asszonyt, ki most is az utcán csatangol...
Szeretetölelésből sosem elég. Köszönöm. szeretettel ölellek
Anikó.
Még valami!

Sikerült végre befejeznem a verset, amit azért tettem fel láncversnek, mert elakadtam vele. De már fent van. Igaz picit megváltozott az arculata, de most egész lett..
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5354
Időpont: 2010-12-11 08:46:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Anikó!
Most legszívesebben én is magamhoz ölelnélek, mert itt amit leírtál abban annyi szeretet rejlik. Ritka az ilyen nagyon ritka. Úgy hogy most képzeletben a szívemhez szorítlak.
Barátsággal panka!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel A motorosbanda címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Daniel bejegyzést írt a(z) Hangya doktor című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A május megfogant című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örökre elfáradunk című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A nyár könnyei című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egyszerű mese című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)