HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 24 Tagok összesen: 1888 Írás összesen: 49231 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: DanielFeltöltés dátuma: 2010-12-14
A hóesésben várvaLátom, havas úton, a tél színe felkél,
S a ködszürke tájon a múlt utolér. A mennyből üzenve aláhull köröttem Égi ukázkén sok millió hó szem. És mindahány eljön, mennyből a Földre, Emlékeztet most egy múlt szép emlékre. Míg tart ez a könnyes kis édesbús álom, Elmúlik mellettem, megtér a világom. És én csak így állok és várok örökre Egy tőlem eltávozott jég vízesésre. Csak ésszel nem foghatom fel soha többé, Hogy elment, elolvadt s átváltozott köddé. Mert csak egyszer volt, nincs több - így szólt az Isten, A hókristály olvad, belőle több nincsen. S ha vágyom is egyre, hogy hulljon ölembe, A nyár tesz keresztbe, de várok remegve, Hogy jöjjön az új tél, és tán majd ez egyszer A múlt visszatérhet, lesz boldogság vegyszer. De bármeddig várok, s az égbe kiáltok, Nem hullik elébem, már semmit nem látok. És főleg nem látom a szépségek szépét, A békebarátot, s az élet értelmét. Hát mindjárt a testem, mint hóember leáll, És lelkem a mennyből a pokolba leszáll Karácsony közelve, már lassan egy éve, Az úrtól érkezve ajándék jött élve. De mint az már sokszor, most újra megtörtént, Nem lett megbecsülve hát vissza is vették. És hullik helyette világ sok szépsége, De egy sincsen köztük, mi eggyel felérne. Mert a végtelen sem pótolja az egyet, Ha már végleg elolvadt az ős szeretet. Mert messze szaladt már, elvitte fakó ló, És bármit is mondok, az hiábavaló. És érzem a bűnöm, a súlya nyomasztó, Úgy, mint ez a közben fejemre lehullt hó. De jobb is lesz nékem, ha véget ér éltem, Mert boldog vagyok, hogy a szépet is értem. És majd ha elolvad a hó körülöttem, Jól látható lesz majd, hogy én könyörögtem. De nem volt ki hallja, s ki mégis bevallja, Bár nem tehet róla, csak árnyam kutatja. De félre ne értsen most senki sem engem, Most mindent, mit mondok, a légbe beszélem. A bánat szólt rólam, hogy én is itt voltam, Szerettem, szenvedtem, féltem és óvtam. És elmúlhat a múlt, elhagyhat a könnyem, Én már nem feledlek, s talán te sem könnyen. 2010 Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
sailor bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz Horvaja bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz túlparti alkotást töltött fel Karácsonyi mese – IV. rész címmel a várólistára Susanne bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Csak nyíltsággal... című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Mennynek angyala című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |