HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 100

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: De Profundis ClamaviFeltöltés dátuma: 2010-12-24

A kocsmában +18

Ballagtam az utcán, és olyan rohadt meleg volt, hogy az izzadság az orrom hegyéről sokadszorra is az ingemre csöppent. Ahogy csak tudtam, kinyújtottam a nyelvem, de a fejemet is hátra kellett szegnem, hogy elérjem a következő cseppet. Nem éreztem az ízét, annyira ki volt száradva a szám. Ha fontos dolgokról van szó, maximalista szoktam lenni, így egészen hátrahajtottam a fejem, amikor...

- Potyázz anyádnál! - visított rám egy ingerült női hang, majd mielőtt átéreztem volna, mi az a finom gömbölyűség, ami félig felemelt kezemhez nyomult, megvetően kilökött az útra.
Jó lett volna kielemezni az érzést, mert a nő meglehetős volt (öregecske, csinált szőke, viszont azok a didkók... ), de az ingerült dudaszóra tágra nyílt szemem egy felém robogó fullos Mercire esett, ahonnan egy kihízott romapofa tocsogósat köpött a pofámba.
- Mosd ki a csipád, te vaknyúl! - üvöltött idegesen, de a szeme már röhögött a jól sikerült poénon. Hál istennek hamar átválthatott besz.rásos állapotra, mert csak komoly billegéssel tudta elkerülni, hogy fel ne szecskázza a szembejövő Lada. Persze onnan is zengett némi istenáldása, amolyan nyóckeres módon.
Ez egy kicsit megvigasztalt, de aki le van köpve, az le van köpve. Szóval el lett b.szódva a napom.
Ballagtam tovább.

Kopottas ruhák, pergő vakolat, húgyszagú bejárók. A nyolcvanas évek Magyarországa. Cikázó tekintetű jasszok, strichelő k.rvák, sötétség az utcákon és a fejekben, ez meg a "nyócker". A melósok és kurvák hazája. Szexualista mennyország hazai ízekkel.
Vidéki gyerek vagyok, akkoriban csak két-három éve voltam Pesten, de nem volt már annyira idegen ez a világ. Egy huszonéves férfi bírja a változatosságot. A pesti ember ugyan zsiványabb, élelmesebb, mint a vidéki, de a melós az melós. A műhely szaga is olyan, legfeljebb még büdösebb, mint otthon volt. Igaz is, akkoriban már nekem volt büdös a meló, mert nem bírtam megmaradni egy helyen. Persze addig nem volt baj, amíg Anna várt otthon (eszembe sem jutott, hogy unalmas a munka), de akkoriban már nem tudtam megülni a seggemen. Próbálkoztam pár hellyel, de egy sem jött be. Ki is koptam a jó munkákból. Nem volt idegem az egészhez. Kinek, minek keljek föl hajnalban, gondoltam, ha elfogy a pénz, majd leakasztok valamit. Nagy ez a Pest, mindig összejön egy kis meló. Szóval lelakott egy pali voltam, vagy életművész, hobó, mert ugye mindez csak nézőpont kérdése. Akkorra már a helyére tettem Annát is az agyamban. Különb életre vágyott, nem akarta a melósasszonyok sorsát. Nagyon szerette a csillogást, én pedig nem kerestem annyit, hogy elég legyen neki, hiába túlóráztam orrba-szájba. Amikor összeállt azzal a nagymenő kigyúrt barommal és feljött Pestre, hát hagytam a csudába. Illetve dehogy hagytam, el akartam én kapni a hapsiját, de kifektetett az a vadmajom. Felálltam vagy ötször és nekimentem újra meg újra, vérzett is a pofája rendesen, aztán csak lent maradtam. Utólag aztán úgy gondoltam, hogy talán jobb is így. Legalább neki jól megy a sora. Párszor jól berúgtam, meg verekedtem mindenkivel, aztán ez is elmúlt, mint annyi minden más. Csak azokat a zöld szemeket volt nehéz elfelejteni, hogy az isten tegye akárhová. Azokat a mosolygósan ragyogó, tengerzöld szemeket.

Én is feljöttem Pestre, de nem utána.
Csak hát otthon már nem volt jó élni.
Fáradt voltam, emlékszem. Egész délelőtt egy nagyságánál ástam a kertet a tűző napon. Mindez nem lett volna vészes, nagyon vágtam akkortájt az aktív pihenést meló közben, de aznap az ásót rendesen bele kellett nyomnom a földbe, mert a nagysasszony - paraszt lehetett származásilag - nehezményezte, hogy csak a felszínt kapirgálom. Okfejtésemre, miszerint nem akarom szétszaggatni a talaj szállítószöveteit, lehülyézett, majd odatipegett csődörtoborzó pongyolájában és bemutatta, hogy is kellene. Nyugodt harmincas volt, de azért érdemes volt meglesni a tartozékait, amit nagy lelkesedésében feltárt. A cickókat fixálta a drága, a csúcsok rejtve maradtak, viszont egy gyönyörűen gömbölyödő női combocska - közvetlenül a minimál csipkével takart elágazásnál - az agyamba ette magát. Kibontakozó felállásomat is kibökhette - keményen hátra kellett hajolnom, nehogy orra essek -, mert nagyon vigyorgott. Folytatásos regény nem lett belőle, mert összébb rántotta a panorámát és visszavonaglott a luxusba. Gondolom, bejöhetett neki elismerő tekintetem, mert komoly ebédet dobott össze nekem a konyhában (még énekelgetett is közben). Tuti, hogy eszébe ötlött pár ifjonti viháncolása. Én meg ott álldogáltam kettesben a félszeművel, és kezem csak az ásót markolászhatta. Persze a földmunka, meg a nap elintézte a sorsát a magányos harcosnak. Nem is maradt meg más a délelőtt hangulatából, csak egy kis jóleső fáradtság, egy teli has és erős szomjúság, melyet oltani vágyván lepattantam a "hatosról", és beljebb merészkedtem a Rákóczi tér mellékutcáinak dzsumbujába.

Az a rohadt bőnyálú csávó levette kissé a hangulatomat, de el kellett ismernem a teljesítményt. Mozgó célpontra ilyen pontossággal, azért nem semmi. Mondjuk, javított volna némileg akkori hangulatomon, ha megcsókolják egymást azzal a Ladával, de hát nem sikerülhet minden. Pedig jó kis munkásmozi lehetett volna belőle. Ha kis szerencséje van a környéknek, még össze is ugranak a Ladással. Szép nagydarab melós ült benne, üthették volna egymást alkonyatig. Mi nézők pedig ellettünk volna egész délután, mert ugye este már nem volt gond. Jött a híradó, meg az esti film, ettől akkoriban kielégült mindenki. Szóval kutyagoltam, pállott a pofám egy jó kis korsós Kinizsi után, amikor megláttam azt a pincelejárót.
Dőlt ki belőle a melósparfüm, a sörrel tartósított hányás- és kanszag, no meg a barátságos anyázás.
Errefelé nem nagyon kavartam azelőtt, de vonzott a hangulat. Jó kis búfelejtőnek látszott. Tartottam ugyan kicsit a striciktől, de - bár nem vagyok egy szociális munkás - be tudom fogni a pofámat, tudok vigyorogni és meghallgatni mások bánatát. Egyszóval nem lógok ki a sorból. No meg egy csóró melósruhás pacákban, a menők sem láthattak valami hajde nagy üzletet. Senki voltam a javából, vagy inkább a java aljából.
Lementem és bátran törtettem a pult felé. Látni nem láttam ugyan, de ott kellett lennie a tömeg mögött, valahol a sötétben. Átkígyóztam az elégedett sörtulajdonosok között és rávetődtem a söntéspultra. Az első három korsót egy szuszra nyomtam le, majd egy háromcentes cseresznyével ébresztettem fel sörtől eltunyult érzékeimet. Azután újra sör, majd pálinka. A harmadik kanyar után előjött a fáradtság, szétnéztem, hol is tehetném le magam, és a sarokban, a budi mellett (a szagokból következtettem) láttam egy majdnem üres asztalt. Csak egy öreg szivar mélázott ott magában, kedélyesen hátradőlve félig takarva az asztaltól. Nyugodt öregúrnak látszott, a szeme is csukva volt, gondoltam, megférünk majd egymással. Lezöttyentem és féltő gonddal elhelyeztem söröcskéimet is az asztalon. A vén f.szit nem nagyon érdekeltem, el volt magának. Zihált egy kicsit, gondoltam asztmás lehet, de úgy kell neki, mi a bánatot jön le ide a büdösbe.
Éppen neki akartam huzakodni a folyékony kenyérkémnek, amikor..

- Aztán mif.szt keresel a helyemen, haverom? - kérdezte egy reszelős, sörben pácolt hang.
Kicsit megszeppentem, mert - bár nem voltam reszketős fajta - mégiscsak strigó terület volt ez, és hamar be lehetett nyelni egy bicskát, ha túlzottan királykodott az ember.
Felnéztem, de nem volt gond. Lehet hogy ez a f.szi volt valamikor a stricik királya, de ez nem tegnap volt és nem is a közelmúltban. Ez az ürge egyértelműen maradék volt az élet nagy vályújában. Savanyúan büdös, dögszagú maradék. Gondolom, ötven körül lehetett, bár hetvennek látszott, löttyedt kihízott teste, véreres arca se volt egy malborómené. Egyszóval nem kellett rinyálnom.

- Hagyd már! Igyál egy sört és legyünk haverok - nyomtam a barátságos dumát, mert mégis csak ő volt otthon.

- Van itt elég hely - mutattam az üres székre -, megférünk szépen, nem érdemes civódni.
- Az itóka maradhat, de te hamarost húzd el a beled, mert a csajom mindjárt megcsinálja az öreget, és kell neki a hely, hogy mutogassa magát - dörmögte barátságosan a kivénhedt strici, és az öreg csókára mutatott.
A vénség egy utolsó nagy hörrenéssel elcsitult, és az öléből fölemelkedett egy szétzilált női fej.
Végtelenül idegen, széthullott arc, egyedül a szeme volt ismerős.
Az a valamikor mosolygósan ragyogó, tengerzöld szem...

egyik korai novellám: 2009.09.18

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2011-01-05 21:49:20

Szia!
Köszönöm, hogy meglátogattál itt is.
Ez a második jó minőségű novellám, és az első amit kiadtak. Az Ígéretek 2-ben jelent meg. Szerettem írni. Könnyen született meg és szép sikereket hozott. Bárcsak minden írás ennyire könnyen születne.
Barátsággal Profundis
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-05 17:32:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Profundis imádom az írásaid! A novellában leírt világ ismerős számomra, mert az első szakmám pincér és vagy hat évet dolgoztam az éjszakában, de fiatalon, a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején. Abban időben ennyire nem volt még durva a világ, de ha utaztam és a Keletiben vártam a vonatra éjszaka, volt némi elképzelésem erről az életről. Jól szórakoztam! Jega Ibolya
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2010-12-27 23:07:49

Most vagyok benne egy hosszabb lélegzetű, még durvább novellában. Szinte keresem a határokat, meddig lehet elmenni, amíg még irodalom és nem öncélú horror. Feszültséget növelni, pörgősebbé tenni, nagyon lehet vele, de érdemes vigyázni. Ha átbillen az ember, az egész munkáját lealázza, elrontja. Szerintem! Ha valaki kiszolgáltatottságról, kínokról ír, csak mert attól élvez, azt utálom, és undorít. Ha ad vele valamit, amitől az írás elolvasása után több leszek, mélyebb gondolataim ébrednek, akkor jól csinálja. De nem egyszerű dolog. Jó lenne érteni hozzá! Aki igazán jól akar írni, annak ebben is pengének kell lennie. Legalábbis érdemes. :)
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2010-12-27 23:05:22

Aranyos ez a széplélek dolog. Előfordulhat, hogy igazad van, hogy legbelül az vagyok. Sok írásom van még, és valószínűleg még több lesz. Igyekszem sokféle oldalamról bemutatkozni. Félő olyan is lesz közte, ami nem igazán széplélekre vall. Ez itt egy valódi szépirodalmi oldal, átgondolva tettem fel ide a novelláimat.
Nos, most bemutatkozom egy másik oldalamról. perceken belül beküldök egy írást, címe: A csorda.
Kíváncsi vagyok, utána mi lesz a véleményed. :)
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2010-12-27 21:17:38

Nem öncélúan vagy durva, ha durva vagy prof. Akik úgy beszélnek, azok úgy beszélnek és nem úgy, mint az angol királynő. Én sem vagyok oda a csúnya beszédért, de ha a közeg olyan, nem lehet mást használni, mert hiteltelen. Akár, ha egy 5 éves szájába adnánk egy nyugdíjas elméleti matematikus szóhasználatát. A vicc az, hogy te melós vagy, de csak kívül, belül meg egy igazi széplélek.
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2010-12-27 20:54:06

Nem fogom átírni ezt a novit, illetve talán finomítok majd rajta, de nem ilyen szempontok szerint. A melós szóval kapcsolatban igazad van, majd jobban átnézem szóismétlések szempontjából (nmég választékosabb lesz).
Kösz, hogy szembesítettél vele, ha legközelebb írok erről a világról, emlékezni fogok rá (nem könnyű durvítani, hidd el).
Köszönöm az őszinte véleményt. Légyszi legközelebb se kímélj! :)
Nem tudod megtörni lelkem "hamvasságát", a helyén kezelem ezt az írást.
Van egy tervem a valamikori szülőfalum (bányásztelep) történek és az én gyerekkoromnak a megírására, annak lesz majd valami hasonló hangulata. Sok a tervem, de nem tudok még könnyedén papírra vetni mindent. Sor fog rá kerülni!
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2010-12-27 20:44:44

Szia szusi!
(Egész nap nem volt netkapcsolatom)
Igazad van annyiban, hogy írásom nem a nyóckerről szól, hanem egy vidéki melóssrácról. Kívülállóként csöppent bele ebbe a világba. Egyfajta kicsit naiv rácsodálkozással nézi a dolgokat. Szerintem helyre fog zökkenni az élete, nem kallódik el. Volt egy nagy csalódása, aminek feldolgozásához kell egy pár év, de nincs vele gond.
Akkortájt, amikor ezt a novellát írtam, elindultam a valódi melós szókincs papírravetésében. Csak hétköznapi, melós (ebben a közegben élek), nem is strici szófűzés, de nagyon komoly ellenállásba ütköztem. Az olvasók nem fogadták, nem hitték el, hogy valódi. Olyan véleményeket kaptam, hogy öncélúan vagyok durva. Nem egyszerű a való világ szókincsét idehozni. Főleg amiatt, hogy az irodalmi oldalak közönsége nem abban a miliőben él, odakint sem szembesül vele. Én melósokkal dolgozok, az ő szókincsüket (is) használom. Dolgozom a problémán, de nem oldottam még meg.
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2010-12-27 08:30:05

Prof, nekem ez túl steril volt a nyóckerhez képest. Tényleg ilyet szól egy strici, hogy itóka? Túl sokszor szerepel benne a meló szó, vagy így, vagy valamilyen összetételben, ami lássuk be nem a nyócker "központi" szava, mégis olyan hatást kelt. Mintha inkább egy elfajult csepeli munkásbulin lennénk, nem a nyóckerben. Kicsit sarkítottam. A történet maga érdekes és tanulságos. A visszaemlékezés részben is hiányoltam "régi" önmagadat. Egy hobó nem ilyen választékos. Az a néhány "csúnya" szó, nem ellensúlyozza a többi "irodalmiságát", inkább csak kiemeli.
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2010-12-26 17:24:54

Szia!
Kösz, hogy jöttél!
Igazságod van, férfivilág egy férfiírótól. Nem mondhatom, hogy szép, vagy vonzó, de sok férfi életének része volt. Emlékeink vannak róla. Szagok, hangok ízek. Bulik, röhögés és a másnap.
Nem csak a kocsma, de maga a hetvenes-nyolcvanas évek. Amikor a Lada volt az AUTÓ és Amo a SZAPPAN.
Ja, és akkor voltam fiatal!
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2718
Időpont: 2010-12-26 16:37:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szervusz!
Ami tetszik az írásodban, az, hogy életszagú, s talán éppen ez az ami miatt nem tetszik. No persze nem az írásban van a hiba, mert akkor nem adtam volna 5-öst. Egyszerűen a kocsma szaga, a régi melós bulihelyek világa, bennem nem ébreszt jó emlékeket. Az "itóka... a szétzilált női fejek..." sosem vonzottak a büdösbe. Többször is olvastam napok óta, talán azért, mert elérted a hatást amit akartál. Mindenkinél mást. Belőlem ezt hozta ki. Érdekes és stílusában, szóhasználatában köznapi történet. Mégis olvasom... hát erre varjál gombot! :) Persze én csak mint olvasó tudtam elmondani, rám hogyan hatott.
Megvettem!
Szeretettel: pipacs :)
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2010-12-25 19:58:11

Kedves Irén!
Köszönöm, hogy meglátogattál, köszönöm az ötöst!
Én magam is abból a közegből jöttem, vidéki melós srác voltam Pesten, nem volt nehéz felidézni a kort. Mindenhol jó fiatalnak lenni. Akkor se volt rossz.
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2010-12-25 19:54:25

Kedves Rozália!
Köszönöm látogatásod!
Igen, volt annak a kornak is egy hangulata és nem is csak negatív. Másféle világ volt, de lakható. Vagy akkor voltam fiatal?
Meglehet.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3351
Időpont: 2010-12-25 19:06:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves László,
ismét egy jó kis írást hoztál. Remekül tudsz néhány szóval környezetet festeni. Kifejezéseid jól eltaláltak, helyzethez illők. A csavar is nagyon a helyén van... Melósparfüm... nem semmi.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2010-12-25 09:57:26

Szia!

Fantasztikusan jól megragadott hangulat illetve életkép! Visszatükröz egy kort a maga bájával és visszásságával.

Szeretettel: Rozália
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2010-12-24 19:37:01

válasz Artúr (2010-12-24 17:45:18) üzenetére
Köszönöm!
Ez a novella egy teljesen idealizált írói folyamat volt. Leültem, anélkül, hogy bármi elképzelésem lett volna, mit is akarok. Egy bizonytalan hangulat volt csupán. Közben jutott eszembe a csattanó, bármilyen görcs nélkül. Valahogy így kellene megszületnie minden írásnak. Akkor, néhány napig azt hittem, hogy sínen vagyok, ezentúl csettintek és kész a komoly novella. A következő elfogadható szintű írásom hónapokat váratott magára. Természetesen azóta sem sikerült megismételni, de az a hét, míg hittem a könnyű útban mámorító volt. Közel állt hozzám a figura, illetve ez a szlenges, melósfiú stílus az áldásom/átkom, nehéz kilépni belőle. Gondoljatok bele, amikor a középkori történeteimet írom és megpróbálom szlengesíteni. Nem egy egyszerű dolog.
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2010-12-24 18:13:15

válasz Zarzwieczky (2010-12-24 16:42:59) üzenetére
Szia!
Köszönöm a látogatásod!
Bevallom, hogy én csak egy évig laktam a Mária utcai volt kollégiumban és nem is ismerem igazán a nyóckert. Az ugyan igaz, hogy próbáltam egy csajtól árkedvezményt kérni, tekintettel tanulói státuszomra. Passzív szókincsem rendkívüli mód bővült a választól. Aktív kapcsolatom nem volt a kurvákkal. A tanítóképzős csajokhoz jártunk a dizsikbe, bár engem egy éven belül levadászott a feleségem. Ha nem is konkrétan a nyóckert, de valami hasonlót megéltem, mert egy bányásztelepről származom és a FOKA-nál dolgoztam. Igaz viszont, hogy ez a kettő sem tesz ki egy fél kidobóembert se. Nem semmi élményeid lehetnek!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2010-12-24 17:45:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kicsi a világ!
Ez volt az első gondolatom, amikor végére értem a történetnek. Végig benne volt, megbújt a sztoriban a viszontlátás érzete, bár nem voltak utalások a találkozásra. Mégis, mikor elolvastam a csattanót, hát pofán vágott, annyira jól volt előkészítve. Pontosan a kellő időben, mint egy jobb egyenes.
"Különb életre vágyott, nem akarta a melósasszonyok sorsát. Nagyon szerette a csillogást,"
Mindenki szereti a jót. Vágyunk rá, de vajon jó helyen keressük-e? És meglátjuk-e, ha ott van előttünk? Illetve, észrevesszük-e a tévutat? Lehet továbbgondolni a történetet. Befejezett mű? Az. Mégis van tovább, de bennünk. Akinek ismerős a hangulat az be tudja fejezni többféleképpen is. Akinek nem ismerős, annak ez is sok. Egy huszonéves bicskázással fejezné be. Egy koron túl azonban marad a sör leküldése, és egy másik ivó keresése, mintha nem látott volna semmit.
Gratulálok!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
970
Időpont: 2010-12-24 16:42:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Déja vu!Érdekes és szerintem életszerű. A nyolcvanas évek végén"teremfőnök" (pincér-pultos-kidobó) voltam a "kurvatanyának "titulált Kék Madár -ban.( a 9 ker és nyócker határán)Grt.Z

Legutóbb történt

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)