HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2011-01-02

Missy és az elvárások




Végigolvastam a Viskó című regényt, mert ismerőseim ajánlották. Egész röviden arról szól, hogy Mack hat és fél éves kislányát egy szünidei táborozás alkalmával elrabolják. A kislány (Missy) néhány percre egyedül marad a táborhelyen, s bár Mack ott van a közelben, nem tud segíteni. Mire a tótól, kétszáz lépésről visszaér a sátrakhoz, a kislánynak már hűlt helyét találja. Néhány évvel később, a Nagy Szomorúság idején levelet kap Istentől, "Papa" aláírással. Papa azt írja Macknek, hogy találkozni akar vele a viskóban, a tó mellett, ott, ahol a gyilkosság történt. A férfi néminemű vívódások után elmegy a megadott találkahelyre. A biztonság végett azért zsebre vágja a barátja felkínált pisztolyát, nem tudhatja, nem a gyilkos hívja-e őt ilyen fura módon? A viskóban azonban, bármi meglepő is, tényleg Isten vár rá, nem is egy, hanem mindjárt három, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, akik titokzatos módon mégis egy személyként viselkedek: egyformán gondolkodnak, beszélnek és cselekszenek.

A szentháromság rejtélyes tanának, misztériumának titkai tárulnak fel a regényben. Isten természete fokról fokra válik egyre világosabbá Mack előtt. Isten maga a szeretet. Azt akarja, hogy az emberek benne éljenek, és Ő az emberekben. Isten és gyermekei, a Föld lakói így együtt indulhatnak arra a kalandos, soha véget nem érő útra, amelyen a teremtett látható és láthatatlan világot, a csodák végtelenét felfedezhetik.
Papa, akinek szenvedélye a főzőcskézés, s ideje legnagyobb részét azzal tölti, hogy finom falatokat süt-főz a konyhában, azt mondja Macknek:
"Én (vagyok, aki vagyok!) nem rakok rád terheket, kötelezettségeket. Nem állítok fel szabályokat és korlátokat, nincsenek elvárásaim veled szemben. Én csak szeretlek, mint mindenkit a Földön. Szeretetem nem intézményeken keresztül működik, hanem a lelkeket hatja át. Jézuson, a fiamon keresztül vezet hozzám az út, az Ő hatalma, a szeretet hatalma az én hatalmam, és a hozzám vezető úton a Szentlélek az útimarsall. Szeretetemet úgy tudod a leginkább kimutatni és viszonozni, hogy ugyan úgy szereted embertársaidat, ahogy én szeretlek téged, feltételek, kötelezettségek, és elvárások nélkül. A kötelezettségek, elvárások korlátokat jelentenek, s korlátok között nem valósulhat meg, nem létezhet az én szabadságom. A kapcsolat a fontos, nem a rendszer, s a kapcsolat az Isten s az ember és az ember és az ember között megnyilvánuló szeretet. Ha Jézus benned van, s te Jézusban, akkor sutba vághatod régi gondolkodásmódodat az elvárásokról, intézményekről, korlátokról, kötelezettségekről, a Tízparancsolatot is beleértve."

Leegyszerűsítve ennyi a történet és a mondanivaló. Persze a poént nem lövöm el...
De, ami bennem felmerült, mint kérdés, ami miatt ezt az "eszmefuttatást" megírtam az a következő:
Létezhet-e köztünk, emberek között olyan szeretet, amiről a Papa beszélt Macknek, vagyis, hogy sutba vághatjuk-e egymással szembeni elvárásainkat? Például, ami a feleség részéről jelentkezik: ne csalj meg! Ami a férj részéről jelentkezik: légy hozzám hűséges! Ami a szülő részéről jelentkezik: tanulj jól, moss kezet, köszönj a szomszéd bácsinak! Ami a gyerek részéről jelentkezik: gondoskodj rólam, vigyázz rám! Ami a barát részéről jelentkezik: légy megbízható velem szemben, ne hazudj, ne űzz kétszínű játékot, tarts be ígéreteidet! Ne a pillanatnyi, önző érdekeid szerint cselekedj, de vedd figyelembe azt is, ami nekem jó!

És tovább: mi van akkor, ha mondjuk, például én szeretem fiamat, lányomat, feleségemet, nagypapámat, barátomat, (volt) barátnőmet és a szomszéd bácsit, de ő, önzése magányába burkolózva tudni se akar rólam?
Hogyan, miképpen valósul meg az esetben Isten szabad szeretete, ha az egyik fél szeretne szeretni, de falakba ütközik? Hogy működik a "kapcsolat" az emberek között, ha az egyik fél óhajtja a "kapcsolatot" de a másik elutasítja?!
Szabad-e, lehet-e szabadon (önzetlenül) szeretni, és vállalni az ezzel járó kiszolgáltatottságot?
Érdemes-e szeretni, ha az ember, viszonzásul nem szabad, önzetlen, szívből jövő szeretetet kap, hanem képmutatást, álnokságot, szólamokat?

Mondom, kételyeim vannak e dolgokban, de gondolkodom.

Egyébként, ha regényt írnék hasonló témában (nem fogok!) akkor azt a címet adnám neki "Kunyhó". A Kunyhóban az én Mackem nem Istennel, hanem Luciferrel találkozna, aki fellebbentené szeméről a fátylat, milyen veszélyes, síkos út is a "szeretet" ösvénye.

Ki látja-e gubancnak nyitját?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-03-01 08:30:22

válasz Kalina (2011-02-28 20:52:03) üzenetére
A hasonlat jó, tökéletesen érthető! Én is hasonlóan gondolom. Az elvárás és a szeretet nem függnek össze. Ha valakit igazán szeret az ember, szereti akkor is, ha a másik nem az ő "elvárásai" szerint cselekszik. Köszönöm, hogy leírtad gondolataidat erről a témáról! Szia: én
Szenior tag
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
585
Időpont: 2011-02-28 20:52:03

válasz Bödön (2011-02-17 09:38:21) üzenetére
Szerintem itt csupán arra gondolt az író, hogy Isten, aki mindent lát előre, nem tud csalódni, hiszen nem "vár" soha olyasmire, ami biztosan nem fog megtörténni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna célja, hogy az emberek egy adott módon éljenek - szeretetben, boldogságban; ez azonban nem kényszer jellegű elvárás, csupán egy - ha nevezhetem így - eredeti rendeltetése az embernek, ehhez jelzőtáblák a szabályok, és igenis fontosak. Én legalábbis ezt az elvárás nélküliséget nem egy törvények nélküli, "Istennek ugyan mindegy" felfogásként értelmeztem... Például, nem elvárás részemről, hogy a gyerekem egyen, de tudom, hogy ha nem eszik, meghal; parancsba adhatom, hogy egyen, de a falatot neki kell lenyelnie, nem kényszeríthetem - ha nem tartja be a "parancsot", attól még szeretem, és szörnyű tehetetlenséget érzek, de nem tudom megmenteni. Nem tudom, mennyire érthető a hasonlatom, szóban jobban ki tudnám fejteni... Annyit lehet ezen a témán agyalni:)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-02-17 09:38:21

válasz Kalina (2011-02-16 19:21:54) üzenetére
Szia Kalina! Igen, ördögről, pokolról nem beszél a "Papa" Macknek, de vannak utalások arra, hogy hogyan kell elképzelni a "poklot" Ha jól emlékszem a pokol nem más, mint az Isten hiánya. Az az ember, akinek nem kell a felkínált szabadság, nem kell Isten szeretete saját magát hozza ilyen "pokoli" helyzetbe. Lehet benne valami, hiszen mindannyian tapasztalhatjuk, hogyha gyűlölködve élünk légüres térbe kerülünk, ami nagyon rossz érzés, szinte fizikai fájdalom. Lucifer az Ember tragédiájából ugyanezt jelenti. A nagy kérdés a Viskó elolvasása után azonban az, vannak-e I. részéről "elvárások" velünk szemben, vagy inkább a "Papa" az igazi. Papunk azt mondja, kell a Tízparancsolat! Lehet, h ő nem olvasta a V.-ót! Szia: én
Szenior tag
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
585
Időpont: 2011-02-16 19:21:54

Szerintem emberek között nem létezik feltétel nélküli szeretet, de vannak igazségos feltételek (amiket le is írtál), és vannak túlzóak. A könyvet én is olvastam, sokat gondolkodtam is rajta. Luciferről szó sem esett, ez kicsit meglepett, de hát van nekünk magyaroknak egy Madáchunk, aki ezt a szálat már felfejtette:)
Üdv: Kalina
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-27 09:43:36

válasz T. Pandur Judit (2011-01-26 14:31:02) üzenetére
Sztem azért jó, nekem azért tetszett, mert egy olyan új (számomra új, de nem ismeretlen) istenképet tár elénk, amely jelentős mértékben eltér a templomokban hirdetett istenképtől. Miben? Hát elsősorban abban, hogy semmiféle feltételhez nem köti a szeretetét. Nem mondja azt, h csak akkor szeretlek, s csak akkor fogadlak be az én országomba, ha minden vasárnap ott ülsz a templomban, mert ez az én parancsom, stb, stb. Érdekes módon, én mindíg ilyennek gondoltam (ismertem) Istent. Ez egy "forradalmian" új kép, ha szabad ezt a régi f.-ból vett avitt kifejezést használnom. A szöveg, a stílus néhol tényleg döcög. De a mondanivaló!!!!! Köszönöm, h írtál!!!! Üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-27 09:37:12

válasz T. Pandur Judit (2011-01-26 14:31:02) üzenetére
Kedves Judit! Bocs, csak most vettem észre, h írtál, pedig, amiket írtál az nagyon fontos. Látod, egy van-e I. vagy nincs vita lett a cikk kaocsán, pedig én a cikket azért írtam, mert kiváncsi voltam arra, mil a szeretet, ki egy kapcsolat lényege. Te erre válaszoltál, nagyon meggyőzően. Azt mondtad: ahhoz, h az ember szeretni tudjon valakit, kapcsolatban kell lennie vele. Kapcsolat nélkül nem létezik szeretet, erre legfeljebb I. képe, hogy csak úgy, általánosságban szeressen. (Ő sem "általánosságban szeret, hiszen a könyv szerint személyes szoros kapcsolatban van minden emberrel) De amit írsz, azt gondolom, az utolsó betűig igaz. És fontos mondanivaló! A másik felvetésed, jó-e vagy sem a könyv. (folyt)
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2011-01-26 14:31:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
/Folyt./Ami a jegyzeted illeti, az viszont jól sikerült. A könyvet ugyan érdekesebbnek mutatod be, mint amilyen valójában /számomra legalábbis/, de a kérdés amit felvetsz a könyv kapcsán az nagyon jó! Létezik-e határtalan szeretet?
A szeretetre minden embernek szüksége van, e nélkül kipusztulna az emberi faj. A szeretet csak kapcsolatokban tud érvényesülni. A kapcsolat lényege pedig a kölcsönösség. Nem tudok úgy szeretni valakit, hogy nincsen közöttünk semilyen kapcsolat. Ahhoz mindent elfogadó /és mindent megbocsátó/ szeretethez amiről a könyvben szó van valóban isteneknek kellene lennünk, nem pedig embereknek. Mi emberek azokat a személyeket és dolgokat tudjuk szeretni, akik és amik nekünk jók, kellemesek. Lehet erőltetni az ellenkezőjét is, de nem hiszem, hogy abból szeretet fog kialakulni. Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2011-01-26 14:14:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Amikor feltetted ezt a cikket, már ott várakozott a könyvespolcomon elolvasásra a Viskó c. könyv. Előbb elolvastam a könyvet, csak azután tértem vissza elolvasni a jegyzetedet róla. A könyvről csak annyit, hogy a beharangozásokhoz és a sikerlistákhoz képest nekem nagy csalódás volt. A könyv olyan, mint egy XXI. századi Jób történet. Még az elején adtam neki esélyt, amikor Istent nőnek, feketének ábrázolta, amikor a vallás intézményeinek a természetéről beszélt, de aztán... Puff! Számomra kipukkant a lufi, Mintha az író most hallott volna először ilyeneket, és gyorsan meg akarja osztani mindenkivel: "Ha megdobnak kővel dobj vissza kenyérrel!" "Isten útjai kifürkészhetetlenek." "Bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Stb. /folyt./
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-07 09:31:17

válasz szusi (2011-01-06 20:11:19) üzenetére
Nagyon jól látod! Ezt alaposan kiveséztük! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-06 20:11:19

válasz Bödön (2011-01-06 17:53:43) üzenetére
Az egyháztól való "elfordulás" folyamatos. Aki vakon hisz, arról még mindig úgy gondolom, hogy egy regény nem tántorítja el. Az egyház szerepe és hatalma a középkorban nagyságrendekkel nagyobb volt, mint ma. Akkor az egyház volt maga a hatalom.
Szerintem az írónak volt valamiféle elképzelése Istenről és gondolta ír egy könyvet, mint ahogy ennek hatására benned is felmerült egy Lucuferes. Aztán kitalált egy történetet és ebbe beleszőtte a is elképzeléseit. Egy kis krimi, egy kis hatásvadászat, egy kis elképzelés foszlány és már is készen van egy érdekes könyv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2011-01-06 18:37:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Haász Irén (2011-01-06 16:56:47) üzenetére
Inkább úgy fogalmaznék, hogy a természet ereje hatalmas. Mivel az egyes ember része a természetnek, így nem lehet ijesztő, ha azzal harmóniában él. Azért nem érzem magam porszemnek, mert magamban sok mindent elrendeztem. Úgy gondolom, egyes kérdésekben többet tudok másoknál, de ettől nem érzem magam különbnek embertársaimtól.
A könyvet, amiről ez a cikk szól, nem olvastam, de a cikket többször is. Jó, mert sok olyan témát érint, ami foglalkoztatja a legtöbb gondolkodó embert. Számomra ez a cikk arról is szól, az embernek fontos, hogy legyen valamilyen hite. Nem arra gondolok, hogy választania kell egy vallást. A hit ennél sokkal több. Nagyon szoros kapcsolatban van a feltétel nélküli szeretettel.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-06 17:53:43

válasz szusi (2011-01-05 21:24:43) üzenetére
Bár igazad lenne. De azt hiszem ez nem ilyen egyszerű. Nagyon sokan fordulnak el manaoság az egyháztól, a vallástól. Jó lenne tudni, vajon az író honnan vette a könyvbe felvázolt istenképet? Tudtommal a középkor elején voltak ilyen irányú isten-magyarázatok, a "kisegyházak" idején egyes közösségekben (mint elrettentő, vagy mint követendő) azt hirdették: J.ban egyek vagyunk testvérek, szeressük hát egymást -úgy is! Mármint abban az értelemben is. (Rózsa neve, Eco) A többségét megégették, attól függött kit igen, kit nem, ha az egyházi-világi politika éppen ki ellen, s milyen követ fújt!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-06 17:44:45

válasz Haász Irén (2011-01-06 16:50:21) üzenetére
Kedves Irén! Köszönöm a lehetőséget. megpróbálok válaszolni minden kérdésedre -én hogy látom. De, ha nem haragszol, nem itt, a "vélemények" között, mert itt kevés az engedélyezett karakter. Ha nincs ellene kifogásod, akkor egy cikk keretében, melynek az lesz a címe: "Miért vannak rosszak?" A kérdések különben nagyon jók, pengásek!!! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3248
Időpont: 2011-01-06 16:56:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Artúr,
azt hiszem, én hozzád képest nagyon sokszor érzem porszemnek magam. Jó Neked azért is, mert pontosan tudod, miben hiszel, míg másoknak ez sokkal megfoghatatlanabb, misztikusabb és ahogy említettem, a természet ijesztő erőitől való félelem is belejátszik.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3248
Időpont: 2011-01-06 16:50:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Miért vannak jók és rosszak?
Miért bűn, hogy megszületünk? (eredendő)
Miért halnak meg ártatlanok?
Miért kedvesebb a megtért bűnös?
A szülők bűneiért hogy felelhet a gyermek?
Egy gyermeknek mi és mekkora bűne lehet, amiért elveszi az életét?
Hogyan társalognak papok Istennel?
Ha Isten mindenben ott van, mindent lát, és teremt a maga képére, akkor a gonosz is benne van?
Miért gyűjtött vagyont az egyház, ha szegénységet prédikált?
És így tovább...
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-05 21:24:43

válasz Bödön (2011-01-05 18:19:51) üzenetére
Nem hiszem, hogy ilyen veszély fenyeget. Egy igazán hívő egy regény hatására nem hiszem, hogy változtatna. A pap mondhatja azt is, hogy Ő mondja a tutit, ez meg csak egy kitalált történet, a Bilblia meg igaz. Máris nincs vész.
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-05 21:19:52

válasz Haász Irén (2011-01-05 16:55:19) üzenetére
Irén, üdv. a klubban! Persze, hogy senki nem tud válaszolni a felmerült kérdésekre. Honnan tudna? Ez a könyv is egy regény. Az író elképzelései szerint íródott. Próbált itt-ott magyarázatot adni erre-arra a saját elgondolása szerint, amire nem tudott azt meg elegánsan átugrotta. Egy-két ellentmondást is felfedeztem benne, írtam is róla. Gyanítom az író sokszor nem tudta követni saját magát. Állítani valamit sokkal egyszerűbb, mint kérdésekre válaszolni, főleg, ha azok konkrétak.Ebből a szempontból könnyű dolga volt az írónak, hiszen ha Isten kinyilatkoztathat, vitázni nem nagyon illik vele. Mack sem nagyon verte az asztalt. Mindezek ellenére az egyik legérdekesebb könyv, amit az utóbbi időben olvastam.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-05 19:22:43

válasz Haász Irén (2011-01-05 18:36:20) üzenetére
Furcsa, h egy pap nem tudott válaszolni! Kíváncsi lennék ezekre a kérdésekre, ha megtisztelnél velük, én ugyan nagyon messze állok attól, h pap legyek, de sokat foglalkoztam a témával. így megpróbálnék valami elfogadható választ kicsiholni?!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2011-01-05 18:42:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Haász Irén (2011-01-05 18:30:21) üzenetére
Értelek. Azért írtam, hogy nem azonosulok a "fenn" kezdetű szavakkal, mert például, ha elhagyjuk a Földet, akkor a fent és lent kifejezés értelmét veszíti. Így az sem igaz, hogy felnézek az égre, amikor ilyesmikről gondolkodom. Kinézek az univerzumba. Kinézek magamból. Nem érzem magam porszemnek sem, hanem egy kisebb részecskének a nagy egészből. Tulajdonképpen, tisztában vagyok vele, hogy miben hiszek, csak nevén nem tudom nevezni, mert bárhogyan fogalmaznék, az a másik ember számára nem jelenti ugyanazt. Ezért is írok. Hosszú sorokat. Így van némi esélyem arra, hogy körül tudom írni.
Visszatérve az előző hozzászólásodra, azt sem írtam, hogy jóindulatú. Ez és az ehhez hasonló a szavak nekem teljesen mást jelentenek. A hittel, a hitemmel kapcsolatban fel sem merülnek bennem.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3248
Időpont: 2011-01-05 18:36:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tavaly előtt úgy adódott, hogy órákig egy asztalnál ültünk egy papnövendékkel. Kihasználva az alkalmat, kérdezgetni kezdtük, hasonló kérdéseket feltéve, mint amit a könyv boncolgat(?) Sajnos mindenre csak kitérő, mismás válaszokat adott, és amikor megkérdeztük, -hogyan, hát ezekről nem beszélnek a szemináriumon? azt válaszolta, ott a bibliát magyarázzák, és a biblia eseményeit tanulják.
Kísértetiesen megismétlődött az eset tavaly...mással, egy pappal.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3248
Időpont: 2011-01-05 18:30:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Artúr (2011-01-05 17:51:11) üzenetére
Kedves Artúr,
csak én mondom fennköltnek és fenségesnek, mert tapasztalataim szerint többnyire ilyennek gondolja az, aki nem tudja, miben higgyen, csak abban bízik, hogy valami mégiscsak van...hogy minek hívjuk, mellékes...
A félelmet ne értsd szó szerint.... arra gondolok, mint amikor felnézünk az égre, és érezzük a magunk porszem voltát.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-05 18:28:44

válasz Haász Irén (2011-01-05 16:54:56) üzenetére
Irén, a kérdés az, (szusinak is ezt írtam) Istenről vitatkozunk-e a könyv kapcsán, vagy pdig a köny (fő) szereplőjeként megismert Papáról. Má a logikája ennek, és más a logikája a másiknak. Ha a könyvről veszélgetünk, akkor nem kell feltétlenül arról beszélnünk, h van-e Isten, vagy nincs. egy regény-szereplő ugye altalában kitalált személy, stb. Örülök, h Te is bekapcsolódtál! Üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-05 18:19:51

válasz szusi (2011-01-05 14:06:42) üzenetére
Értelek. mondjuk tényleg elég nagy gáz lenne, ha az emberek a könyv hatására azt mondanMk, mit nekem ezentúl a vallás, minek járjak ezentúl templomba, stb, ha anélkül is üdvözülök? A "Papa" istenkép miatt 1110-ban biztos megégették volna az írót. Én egyébként, ha pap lennék, úgy kommunikálnék, h az egyházra, a vallásra azért van szükség, mert ott találkozhat az ember azokkal a tantásokkal, amelyek segítségével J. K.-on keresztül eljuthat az Atyához. Persze kíváncsi lennék, mit szól ehhez egy pap?!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2011-01-05 17:51:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Haász Irén (2011-01-05 16:54:56) üzenetére
A fennkölt és a fenséges szavakat én nem használtam. Nem is azonosulok ezzel a két szóval. A dolog pedig a nevén lett nevezve. Leírtam. Életenergia, és mint tudjuk az energia nem vész el, csak átalakul. Hogy mivé? Nos, ez az, amit még a tudomány nem tud mérni, kimutatni. Az ismeretlentől pedig nem félek. Néhány ismerőstől azonban annál inkább.
:-)
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3248
Időpont: 2011-01-05 16:55:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folytatom:
Szusi, abban az isten által fenntartott mennyországban Mack apja is ott volt, aki ugye keményen verte a gyermekét. Mégsem pokolra került, és ezt a szeretettel magyarázza Papa.
Egyébként a könyv érdekes volt, elgondolkodtató, de nekem kissé hitmagyarázó felhangokkal, mert rendszeresen nem válaszol a kérdésre, hanem állít valamit, és azt magyarázza. A logikáját sem tudom elfogadni időnként, mert nekem nem az következik egy okból, amit ő okozatnak vél...
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3248
Időpont: 2011-01-05 16:54:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Artúr!
Te hiszel valami fennkölt, fenséges dologban, ami mindenek felett áll,és számunkra nem érzékelhető, jóindulatú valami. Ezt hívják a filozófusok az ismeretlentől való félelemnek, ezért találták ki ősi időkben az isteneket. Sokan hisznek ugyanígy, mert nem kapnak válaszokat. Mint ahogy ez a könyv sem ad igazán semmire választ.( Ma gyorsan elolvastam, hogy tudjam, miről van szó.)
Szusi, Bödön! Szerintem nem istennek, az egyháznak, a vallásnak vannak elvárásai irántunk, és amiért valóban megégetnék ezt az embert, ezt ő Papával ki is mondatja! nem is egyszer, élesen elválasztva istent a papságtól...
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-05 14:06:42

válasz Bödön (2011-01-05 11:35:16) üzenetére
Látod Bödön, azért jó, olyan igazán érdekes könyvet olvasni, mint a Viskó, mert számtalan gondolatunk keletkezik tőle és elkezdjük vizsgálgatni a kérdést.
Bennem is felmerült, hogy Istennek biztos fontos lehet, hogy mindannyiunkat "begyűjtse" valamilyen módon, ha valóban az Ő gyermekei vagyunk. Ideküldte Jézust, itt van az egyház is, csodákat is tesz olykor, na meg szól is hozzánk, ha van fülünk rá, miközben folyik a saját akaratú életünk. Én is csak gondolkodgatok.
Ami még megragadott az az, hogy Ő látja minden történésben az összefüggéseket, mi meg csak azt, ami velünk, körülöttünk történik és ezért nem mindig értünk mindent. Úgy képzelem el, mint aki egy terepasztal fölé hajol és igazgat, mi meg csak olykor csodálkozunk vagy szörnyülködünk. Odafönn minden összefügg mindennel, csak mi nem látjuk át.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-05 11:35:16

válasz szusi (2011-01-05 10:05:51) üzenetére
Háát akkor szép perspektívák vaárnak ránk a túlvilágon. Szepes Máriának (Vörös oroszlán, stb) van errő egy különbejáratú elmélete: az emeberek többsége valóban nem kerülhet be direkt úton a mennyországba, de Isten, mivel őket sem akarja elveszíteni (még a gyilkosokat se! lásd a regényt) kitalálta számukra a "purgatóriumot" a tsitítótüzet, melyet a delikvensek, különböző testekbe bújva, újabb és újabb földi életek során, egyre jobban megtisztulva a bszolválhatnak. Ez se rossz! Kölönben én el nem tudnám képzelni, h Isten, aki az embereket saját gyermekeinek vallja, bárkit is a pokolra küldene, de még azt se, h engedné, hogy valaki oda kerüljön. (De akkor meg minek van pokol, -ha van????!!!!)
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-05 10:05:51

válasz Bödön (2011-01-05 09:25:56) üzenetére
"Szeretetemet úgy tudod a leginkább kimutatni és viszonozni, hogy ugyan úgy szereted embertársaidat, ahogy én szeretlek téged, feltételek, kötelezettségek, és elvárások nélkül."

Idézem még egyszer "Papát".

Papa is fenntart egy mennyországot, Missy is ott van, meg még néhányan. Emlékszel?
Azok a lelkek valamiért odakerültek. Ha készpénznek vesszük papa fenti mondatát, akkor nyilván azért, mert megfeleltek ennek az útmutatásnak/elvárásnak/, mert egyébként mi végre kerültek volna oda? Papa sem azt mondja, hogy tök mindegy mit csinálsz idejutsz, csak azt, hogy bármit csinálsz Én szeretlek, ami nem ugyanaz, korántsem. Te is ezen a mondaton akadtál fenn és tettél fel kérdéseket. Majd megállapítottuk, hogy az emberek sosem fogják egymást így szeretni, ezért merész következtetésem, hogy minimálisan mennek a mennybe.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-05 09:38:59

válasz Artúr (2011-01-04 17:44:12) üzenetére
A matematikában is vannak olyan tételek, amelyeket normális, ép ésszel nehéz felfogni, pl. a párhuzamosok végtelenben történő találkozása, a tér "görbült" volta, a fény kettős természete, stb. Érdekes, elgondolkdtató tudomány. A könyvben a Papa (aki egyébként egy szinesbőrű nő!) elmondja Macknak, h ő bármilyen alakban képes megjelenni. Isten, ha létezik, feltétlenül gondolkodó lény kell, hogy legyen, másképpen logikailag nem áll össze a teremtésről, a bonyolult világról szóló kép. (Ez a fikozófiák logikája, hogy hihető, eladható legyen, muszáj neki konzekvensnek, átgondoltnak lennie) Mi is, Te én, stb. ha ilyen témákról gondolkodunk, megpróbálunk magunkban egy lyuakak nélküli képet összerakni. Aztán vagy sikerül, vagy nem! Jó ezekről beszélgetni!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-05 09:25:56

válasz szusi (2011-01-04 18:23:33) üzenetére
Ha nem a "Papáról" beszélünk, hanem a valóságos Istenről (akiről azért biztosan nem tudhatjuk létezik-e vagy sem) akkor felvetődhet bennünk, vannak-e elvárásai velünk szemben? Te azt állítod: vannak. A keresztény egyházak, vallások tanítása szerint is vannak. Én nem tudom, de szeretném, ha nem lennének, ha Isten olyan lenne, mint a könyv Papája. Különben az írót ezekért a nézetekért 1100 tájékán biztos megégették volna.
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-04 18:23:33

válasz Bödön (2011-01-04 17:11:04) üzenetére
Nincs szándékomban bármiről is meggyőzni téged Bödön, egyszerűen csak leírom, hogy én mit gondolok erről /amúgy én is élvezem!/ Nem mindig lát mindenki mindent egyformán, még a leírt szavakat is olykor máshogy értelmezzük, hisz ettől is vagyunk különbözőek.
Én úgy látom, Istennek van követelményrendszere felénk, meghagyva persze a szabad választást. Abból gondolom, hogy ezek elvárások, hisz ha nem teljesülnek, akkor nem jutunk el hozzá.
Egyszerű példával: Pistike, ha összeraktad a játékodat megnézheted az esti mesét. Pistike itt is választhat, de mégis....
Ami a mondásokat illeti a többségük hülyeség, vagy nagyon, vagy kicsit.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2011-01-04 17:48:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Artúr (2011-01-04 17:44:12) üzenetére
Istenre nem tudok úgy gondolni, mint egy "Papára", egy szakállas valakire ott fenn a magasban. Kell lennie mégis valami magasabb szintnek, valami többnek, ami mozgatja ezt az egész kócerájt. Egy energia, egy erő. Viszont abban bízom, hogy nem Darth Vader az apám. :-)
Viccet félretéve. Érdekelnek a dolgok. Kutatok, keresek, mint te is. Nem állítom ,hogy bármiben igazam van, de van véleményem. El tudom mondani, le tudom írni, hol tartok. És örülök, amikor valakivel együtt gondolkodhatok. Akkor is, ha nem egyezik a véleményünk. Sőt éppen azért. Ezért tetszik a cikked, és látod, ezért tudunk, már kit tudja hányadszor, oda-vissza egymáshoz írni.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2011-01-04 17:44:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2011-01-04 17:19:17) üzenetére
Materialista? Mivel a többi vallással nem azonosulok eléggé, vagy nem fogadnak be, ( bár sokukban találok hihető magyarázatokat ) mert sok a kérdésem, akkor igen. Az vagyok. Viszont, a tudomány felé is sok a kérdésem, ezért ott sem férek be a keretbe.
A szakmám eléggé gyakorlatias. A matematika az alapja, ami ugyebár nem csak a számokról szól, mint azt sokan hiszik. Hiszek a fejlődő tudományban, az emberekben, és a bennük rejlő titokban. Elfogadhatatlannak tartom a berögzült tudományos tételeket, a vallási fanatizmust, az ember ellen irányuló érzéseket. Szóval, nehéz meghatározni. A mindennapi élet produkál számomra olyan helyzeteket, ami miatt hiszek egy anyagi világ számára ma még láthatatlan, vagy kevésbé érzékelhető ... valamiben.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-04 17:19:17

válasz Artúr (2011-01-04 16:38:46) üzenetére
Ahogy elmondod, az nagyon érzékletes. Jól belegondolva tényleg így lehet. Kicsit csodálkoztam a lélekkel kapcsolatos álláspontod kifejtésén, mert én úgy tudtam, úgy érzékeltem egy korábbi véleménycserénk alkalmával, h Te materialista vagy?! Rosszul emlékeztem? Vagy változott valami?
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-04 17:14:31

válasz szusi (2011-01-04 12:59:39) üzenetére
Egyébként az ép testben ép lélek tényleg elég hülye egy mondás!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-04 17:11:04

válasz szusi (2011-01-04 12:59:39) üzenetére
szusi, ebben a vitában nem hiszem, h meg tudjuk győzni egymást (De nagyon élvezem!)
Én azt állítom, h a könyv "Papája" egy szerető, megbocsájtó "isten", aki nem kényszerít senkit semmire, csak megpróbál ész érvekkel meggyőzni. Te azt állítod: az is kényszerítés, ha rábeszél, mert a rábeszélés természetéből adódóan már követelmény-támasztás. Nem értek Veled ebben egyet. A rábeszélés nem befolyásolja a szabad döntés lehetőségét, de a követelmény támasztás, és az ezzel való zsarolás igen. Én a könyv alapján úgy érzékeltem, h "Papa" csak a rábeszélés, meggyőzés eszközével él, nem többel. De lehet a könyvnek más olvasata is. Mondhatja az olvasó: enegm ne akarjon a "Papa" rábeszélni semmire, majd én eldöntöm magam.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2011-01-04 16:38:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2011-01-04 10:13:33) üzenetére
Erre a kérdésre nem tudok egyértelműen igennel, vagy nemmel válaszolni, ha másnak válaszolok. Miért? Mert nem akarom meggyőzni a másikat, és nem is tudom bizonyítani az állításomat. Bármelyiket is válaszolnám. Ahogy az anyagi világ tudósai nem tudják megcáfolni a lélek létezését, úgy akik ebben hisznek, nem tudják bizonyítani azt. Magam számára a válaszom, igen. Mert így hiszem. Mások számára ez viszont nem elég magyarázat. Szerintem, létezik a lélek test nélkül. Azonban nem tud ebben a világban megnyilvánulni, mivel elveszíti kapcsolatát ezzel a világgal. Anyagtalan lévén nem tud az anyagi világgal kommunikálni. Akkor tud csak kommunikálni az anyagi világgal, ha maga is valamilyen formában megjelenik benne. Például megszületik, és így birtokba vesz egy testet.
Azt hiszem, az emberi test, az emberi agy a drót, ami összeköti a szellemi síkot az anyaggal. A látható univerzumot a láthatatlannal. Az érzékelhetőt a felfoghatatlannal.
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-04 12:59:39

válasz Bödön (2011-01-04 10:13:33) üzenetére
Isten viszont ígérhet tutira. Ugyebár azt mondja, ha követem őt/ itt van néhány követelmény, nem sorolom fel/mert van, ugye? Ha ezeket a neki tetsző dolgokat véghezviszem, akkor vele leszek, ha meg nem, akkor finoman szólva, nem lesz nekem jó.
"Szeretetemet úgy tudod a leginkább kimutatni és viszonozni, hogy ugyan úgy szereted embertársaidat, ahogy én szeretlek téged, feltételek, kötelezettségek, és elvárások nélkül."
Itt van ez a mondat. Idézet a könyvből. Mondhatjuk erre, hogy utat mutat, az szebben hangzik, de mondhatjuk azt is, hogy követelményeket támaszt, hisz ha nem ezt teszem, akkor nekem annyi. És ez biztos, hisz Ő mondja.
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-04 12:59:08

válasz Bödön (2011-01-04 10:13:33) üzenetére
Bödön, az ilyesfajta mondások, mint az ép testben ép lélek, nagyon jól hangzanak, de mindegyik sántít valahol, ezért nem is szeretem őket. Ez még ráadásul nem is igaz szerintem. Mért ne lehetne egy nem ép testben élő akárkinek ép lelke és fordítva? Szerintem lehet.
Nagyon szépen fogalmaztál azzal, hogy azt írtad, hogy nem kényszerít bennünket Isten, persze hogy nem, de presszionál. Mint ahogy te is presszionálnál engem a hegyre való menetelemkor, amikor azt állítanád, hogyha te vezetsz akkor gond és baj nélkül felérünk.
/Tekintsünk el attól, hogy ezt te tutira nem ígérheted meg, mert akkor megáll a munkakörében szándékosan elkövetett félrevezetés által okozott kár, ha mégis történne velem valami./
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-04 10:13:33

válasz Artúr (2011-01-03 20:38:15) üzenetére
A régi rómaiak, (vagy görögök?) mondták: ép testben ép lélek. Szerintük a test és a lélek összefüggő rendszert alkottak. Úgy érzékelem, Te is ezt az álláspontot képviseled Én is hajlok e felé. A kérdés viszont az, létezhet-e önmagában, test nélkül a lélek? Elképzelhető-e, amit a vallások tanítanak, h test halála után a lélek kiszáll "porhüvelyéből, s felmegy mondjuk, a mennyek országába? Az erre adott válasz azért érdekes, mert, ha azt mondod, igen, elképzelhető, akkor ezzel a válasszal belépsz egy homogén, koherens logikai rendszerbe, ami egyfajta megközelítését, leírását adja a látható és láthatatlan világnak, függetlenül attól, h úgy igaz-e igaz-e ahogy a "Rendszer" leírja.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-04 09:57:56

válasz szusi (2011-01-03 21:20:54) üzenetére
Hadd hozzak egy példát. Bírósághoz fordulsz, Te vagy a felperes. Azzal vádolod Bödönt, kényszerített, hogy vele menjél a Mount Everestet megmászni. Személyes szabadságodban korlátozott, fenyegetett. A bíró azt kérdezi: hogyan valósult meg mindez? Azt feleled: Bödön azt mondta, ha vele megyek gond és baj nélkül felérünk, mert ő a legjobb hegyivezető. Ha viszont egyedül indulok útnak, azt mondta, akkor lezuhanok és meghalok. Mit gondolsz, mit mond erre a bíró? Sztem azt fogja mondani: asszonyom, hol itt a szabad akarta megnyirbálása. Hol itt a kényszer. Bödön csak felvázolt egy alternatívát, s őn szabad akarata szerint döntött arról, hogy vele megy. Üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-04 09:50:19

válasz szusi (2011-01-03 21:20:54) üzenetére
Azt hiszem kicsit elbeszélünk egymás mellett, amiben én vagyok a hibás. Nem vagyok eléggé egyértelmű. Ugye, nem Isten természetéről beszélgetünk?! Nem lenne épületes vita, hiszen Őt nem ismer(het) jük. Én arról az istenképről beszéltem eddig, amit a könyvből ismertem meg. nekem úgy jött át, h a "Papa" egy konzekvens logika mentén felépített istenképet mutat. Nem vár el semmit, nem kényszerít, nem fenyegetőzik. Azt mondja: döntsd el szabad akaratodból, velem, vagy nélkülem. Ha velem, annak ilyen és ilyen előnyei vanna, ha ellenem, annak meg ilyen és ilyen hátrányai.
(Folytatom)
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-03 21:20:54

válasz Bödön (2011-01-03 19:43:44) üzenetére
Bödön, akkor Isten mégis csak feltételt szab. Ha nem felelek meg a kívánalmainak, akkor a pokol vár rám.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2011-01-03 20:38:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2011-01-03 19:43:44) üzenetére
Ha elfogadjuk, hogy az ember test is, és lélek is, akkor szerintem, nem olyan bonyolult a válasz. Legalábbis nekem nem, mert hiszek benne, de bizonyítani nem tudom. Fizikai testünknek nagyjából ismerjük az érzékszerveit és az általa közvetített érzetet. Ezeket tudja leghamarabb kimutatni a tudomány. Lelkünknek is megvannak a maga érzékszervei, de mivel nincsenek bizonyítva, lajstromozva, így nevükön sem tudom nevezni.
Ha elesünk, megütjük magunkat. Fáj. Mit értünk azonban akkor, amikor azt mondjuk, fáj a szomorúság? A lelkünk fáj? Vagy csak az egyik lelki érzékszervünk? Érdekes dolog, hogy az agyunk mindent érzékel, csak önmagát nem. Például, maga az agy nem fáj. Véleményem, hogy nem a gondolkodás emelte ki az embert az állatvilágból, hanem az a kis plusz. A lélek. A gondolkodás képessége, ennek a kis plusznak csupán következménye. Senkit nem akarok erről meggyőzni. Nem is tudnám, mert nem tudom bizonyítani. Csupán hiszek ebben. A lelkemmel.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-03 19:43:44

válasz Artúr (2011-01-03 17:59:20) üzenetére
Ez a kisugárzás dolog olyan metafizikus. De lehet benne valami. Sztem is létezik "kisugárzás", a kérdés csak az, hogy ez materiális-e, vagyis anyagi természetű, az agynak egy mérhető "részecske-kibocsátása", vagy pedig a nem anyagi világból származó léleknek a megnyilvánulása. Aki erre a kérdésre azt mondja, szerinte a második, annak szembe kell (nem kell, csak érdemes) néznie azzal, hogy továbbgondolja a dolgokat. Ha ugyanis azt gondolom, hogy lélek azért mégis csak van, akkor nem állíthatom, hogy márpedig más viszont (Isten) nincs. Az igazi vízválasztó kérdés az, az, én, mint anyagi kétű ember tudok e hinni egy olyan világ létezésében, mely nem anyagi, s így mérések, kutatások során nem megtapasztalható. Mondjuk, elég nehéz kérdés!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-03 19:33:29

válasz szusi (2011-01-03 18:22:39) üzenetére
A könyv különben tényleg nagyon jó! Van "menyország-" és "pokol-képe" is, ami számomra hitelesnek tűnik. Menyország: Istennel bekalandozni, megismerni a végtelenséget, ez vég nélküli program, s végtelenül érdekes. A pokol pedig: Isten hiánya. Egyedül vagy, magadban, nem látsz senkit, nem hallassz semmit, ki vagy taszítva....ha szabad akaratodból ezt a létezést választod, és nem az Istenben való létezést. (Ezt mondja az író, nem az én agyam sül ennyire)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-03 19:27:08

válasz szusi (2011-01-03 18:22:39) üzenetére
Bár sok mindent összeolvastam, nem állítom, h én értem a Szentháromságot. De a könyv elmond egy verziót, ami sztem közel áll a (katolikus) egyház tanításához. Ezekszerint Atya, Fiú és Szentlélek egy és ugyanaz az Isten, aki három személyben létezik. Ennek lehetetlen voltát nem kell nagyon feszegetnünk, hiszen pl a fényről is kiderült, bebizonyították, hogy egyszerre korpuszkuláris és hullámtermészető, annak ellenére, h valami vagy k,-is, vagy h.-természetű. Ez az Isten (három) képes arra, hogy általunk nem ismert tervei szerint egyszer Atyaként, egyszer Fiúként, egyszer meg Szentlélekként nyilvánuljon meg. Sztem nem Isten kampányol, hanem az Őt jól rosszul ismerő emberek. Isten bennünk él, de rajtunk kívül is, tudod, ez olyasmi, mint a fény, vagy a párhuzamosok találkozása. Üdv, örülö, h beszélgetünk!
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-03 18:22:39

válasz Bödön (2011-01-03 17:16:15) üzenetére
Hát.. nem tom bödön. nekem az akarja és a szeretné az két különböző műfaj és igazából mindkettőt elvárásnak tartom, legfeljebb nem valósul meg, de az, szerintem. De ez lényegtelen a mű szempontjából.
Amikor arra utal Isten, hogy Ő alapjában véve konkrétan tudja, hogy mi, mikor, mit és hogyan fogunk cselekedni, akkor azt nem értem, hogy minek "kampányol", hisz tudja, hogy ki fog megtérni hozzá és ki nem, mindentől függetlenül. Nekem az is ellentmondás, hogy ugyan mindenkit egyformán szeret, mégis van menny meg pokol, nem beszélve arról, hogy Jézus már amúgy is magára vette az összes bűneinket.
A szentlélek szerepét bevallom "nőiesen" végképp nem értem.
A könyv ettől függetlenül az egyik legérdekesebb könyv ami mostanában a kezem ügyébe került.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2011-01-03 17:59:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2011-01-03 09:33:21) üzenetére
Szerintem, az embernek van valamilyen kisugárzása, és minden embernek van érzékszerve is ahhoz, hogy vegye az adást. Milyen érzékszerv? A tudomány még nem találta meg. A kisugárzás és az érzékszerv is emberenként különböző erősségű, illetve érzékenységű. Körülbelül úgy, mint a hang és a fül. Nincs két egyforma.
Azt hiszem, most sokan legyintenek erre, én mégis úgy gondolom, ez létezik. Korábban is volt már úgy a tudomány, hogy tagadott valamit, azután mégis be kellett vallania, hogy nem volt igaza. Az a tudós, aki kijelenti, hogy nincs tovább, az a tudomány ellensége. Mindig van tovább. Emlékszünk? "Az atom tovább már nem bontható!" Hol járunk már ettől az elavult felfogástól?
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-03 17:27:49

válasz szusi (2011-01-03 10:05:27) üzenetére
A másik ellentmondás, amit említesz ("ha tudja, miért hagyja") nagyon sok embert foglalkoztatott már. A könyv azt a választ adja, h bár tudja (ha akarja tudni)) nem vesz tudomást róla. hagyja, hadd éljenek az emberek kivívott függetlenségük buktatói közepette. Mondjuk logikailag követhetó: Ádám (az emberoség) elfordult I. -től, s egy tőle független "úton" jár. I. hagyja, azt mondja: edd meg amit főztél, de...de tudj róla, én, aki vagyok, itt vagyok, ha szükséged van rám, megtalálsz. És , bár nem akadályozom meg, hogy te ember arra menj, amerre akarsz (te akartad) -kónyyebbé teszem a dolgodat. Nem akadályozom meg a sorscspásokat (zsarnok bosszúját, gőgös ember döyfjét,... s a hivatalnak packázásait, stb) de veled leszek és te énvelem. Ha jól értelmezem...?!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-03 17:16:15

válasz szusi (2011-01-03 10:05:27) üzenetére
Szusi, félreérted a cikk egyik mondatát. Ha valaki valamit akar (szeretné h egy a bizonyos dolog így, vagy úgy menjen végbe pl.) az mondattani, de logikai értelemben sem jelenti azt, hogy el is várja. Pl. a másik féltől, h az, az ő akarata szerint cselekedjen. Pl. szeretném (óhajtom, akarom) h hogy köszönj vissza, ha találkozunk az utcán, de nem várom el, mert tudom, hogy okkal haragszol rám. (Lehet, h van jobb példa is!) Az "akarja" szó bizonyos értelemben az "óhajtja", "szeretné" helyettesítésére is használatos, pl valaki nagyon szeretne valamit, amit azért mégse követel ki. (Szerény gyerek a játékot pl.) Huh, ezt kiveséztük!. de lehet, h tényleg félreérthető a szóhasználatom!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-03 16:59:05

válasz Rozán Eszter (2011-01-03 11:19:29) üzenetére
Szia Eszti! Hááát igen...nem mindegy, h milyen elvárásokat támasztunk. Dőreség lenne pl azt mondani egy jóbarátnak: hívjál meg minden nap moziba, különben nem leszek a barátod.De pl. ha valakit igazi, szívből való jóbarátodnak (barátnődnek) tartasz, attól gondolom "elvárod", hogy ő is akarjon találkozni veled időnként, hogy egy jót dumcsizzatok, programot csináljatok. Ha rendre kibújik, s látod, h csak ürügyeket keres, azt fogod mondani: le vagy te ejtve, és nem foglalkozol vele többet. Vagy, ha valami miatt haragszik, s te megkérdezed: bocsáss meg Zsófikám, megbántottalak valamivel, akkor ne azt mondja: menj a fenébe, kopj le rólam, hanem azt,: igen, megbántottál, ezért vagy azért. A kapcsolatok nagyon törékeny, kétélű dolgok. Jobb talán nélkülük (???!!!) -én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2011-01-03 11:19:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!

Olyan kérdéseket vetettél fel, amiket több ezer oldalas tanulmányban sem lehetne kivesézni. Mindnyájan szeretünk valakit (valakiket), jobb esetben minket is szeretnek, erről ki is alakítjuk a magunk véleményét. Ha viszont feltételekhez kötjük, akkor az már nem igazi szeretet. Ha azt mondom, csak akkor szeretlek, ha ezt és ezt teszed, az önzésből fakad.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-03 10:05:27

válasz Bödön (2011-01-03 09:24:08) üzenetére
Látom, te sem tudod eldönteni, hogy elvárás-e Isten részéről vagy csak ajánlás. Egyik megszólalása elvárásnak tűnik, a másik meg csak ajánlásnak.
Mindenki szeretése vagy nem szeretése csak egy lehetőség mindenki számára, aztán az, hogy hogyan él vele, az a szabad akaratától függ. Isten is csak azt, mondja, hogy úgy könnyebb lenne eljutni az "országba", nem azt mondja, hogy máshogy nem lehetséges.
Én arra emlékszem élénken, hogy említi, hogy Ő pontosan tudja, hogy mi fog történni és, hogy mi, mit fogunk csinálni. Igazából ez is egy ellentmondás. Hisz, ha tudja.....
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-03 09:33:21

válasz Artúr (2011-01-02 19:31:30) üzenetére
A nem kívánatos fazonokat elég nehéz elkerülni -annyian vannak, de, amit ajánlasz, az tényleg jó módszer. Azon gondolkodom, h a szeretem-nem szeretem kérdésben valószínű döntő szerepe van a szimpátiának és az antipátiának. (Ha jól írom) Könnyebb megszeretni, pl barátságba keveredni egy szimpatikius valakivel, mint egy olyannak, aki az első pillanattól kezdve antipatikus, vagy, később jobban megismerve azzá válik. Nagy rejtély, h mi az a momentum, amitől valaki pl az első perctől fogva szimpatikus lesz. Létezhet valami "kisugárzás"? Vagy ez csak ilyen okkult izé? Üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-03 09:24:08

válasz szusi (2011-01-02 19:59:33) üzenetére
Szusi sztem pont azért nincs ellentmondás, mert I. nem várja el tőlünk (a könyv szerint!!!) h szeressük csak felkínálja ezt a lehetőséget, hogy szabad akaratunkból éljünk vele, ha akarunk. Ez tehát nem kényszer. Nincs mögötte fenyegetés: majd meglátod, mi lesz, ha visszautasítasz. A Papa azt mondja Macknek: engedd, h szeresselek, s viszonozd te is, mert így könnyebb és jobb úton juthatsz el majd az "Országba" (Kicsit átfogalmaztam, de ez nem átértékelés) Hogy Istennek probléma-e, hogy az emberek egy része nem szereti, nem ismeri, nem ismeri Őt el, azt persze tényleg nem lehet tudni. Ahogy mondani szoktuk: azt csak az isten tudja...
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-02 19:59:33

válasz Bödön (2011-01-02 19:04:59) üzenetére
Bödön, ellentmondást látok Isten "elvárása" és azon állítása között, hogy szabad akaratot adott nekünk. Ha szabad akaratot adott nekünk, akkor had szeressünk mindenkit úgy ahogy akarunk, vagy ahogy nem akarunk, beleértve Őt magát is.
Ha neked is "csak" ez az egy elvárásod lenne és megvalósulna, akkor eltűnne a szeretet probléma.
Isten is ugyanolyan gondokkal küzd, mint mi.Ő mindenkit szeret, Őt meg nem mindenki, dehát......szabad akaratot adott nekünk.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2011-01-02 19:31:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2011-01-02 19:15:28) üzenetére
Igen László! Őket is szeretni kell(ene) a tanítás szerint. Tudod, ha arcul ütnek tartsd oda...hát nem valószínű, hogy megtenném. Inkább visszakínálnám azzal, amivel ő is megkínált. Természetesen mindeközben határtalan, de legfőképp, önzetlen szeretetet éreznék iránta.
:-)
Mondjuk, nem árt előtte felmérni az erőviszonyokat. Talán az egyetlen lehetőség, ha kikerüli az ember az ilyen helyzeteket, ha lehet.
Az általad felsorolt típusokkal is lehet mit kezdeni. Főleg, ha időben felismered őket. Nincs rossz emberi tulajdonság, csak meg kell találni a lehetőséget, hogy levezethessék, gyakorolhassák azt.
baráti üdv.: Artúr
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-02 19:31:23

válasz szusi (2011-01-02 18:48:48) üzenetére
Ja, még valami. A "Papa" nem állítja, h ő elvárja a szeretetet. Sőt, azt mondja: ember, te választasz, szabadon dönthetsz. Ha engem választasz, könnyebb utad lesz hozzá. De, ha nem, akkor is hazatalálsz, mert J. az én fiam téged is, és mindenkit megváltott. Attól a perctől kezdve, h Ő meghalt a kereszten, nincs többé bűn. Érdekes gondolatok. Kíváncsi lennék hivatásos egyházi teológusok hogyan vlekednek?
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-02 19:23:17

válasz Haász Irén (2011-01-02 16:25:33) üzenetére
Ez így van Irén! Vannak birkák és vannak pásztorok. Az emberi természet talán nem változik meg soha. Mégis, egyes emberek, Te, meg én például lehetünk jobbak, ez csak rajtunk múlik. Bár ez se igaz teljes mértékben. A könyv: "kegyelemről" beszél, I. kegyelme kell ahhoz, h az ember megváltozzék. Ez persze újabb kérdéseket vet fel, milyen alapn válsztja ki I. egyik bűnös embert kegyelemre méltónak és hagyja a másikat, ott, ahol van. Erős kérdések ezek. Én nem tudom rájuk a választ! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-02 19:15:28

válasz Artúr (2011-01-02 17:05:51) üzenetére
Nem vagy tévedésben Artúr, sőt igazad van. Sztem sem kell feltétlenül kiabálva közölni pl. a barátoddal: olyan jó fej vagy Jóska, annyira szeretlek. Sőt, ha a Jóska Manci lenne, vele se muszáj. Persze nem is hiba, esete válogatja. Viszont az nagyon érdekes kérdés, h mit kell(ene) tennem azokkal az emberekkel, akik ellenszenvesek számomra. Azokat is szeretnem kellene. Meg kéne hívnom egy gyertyafényes vacsorára a nyaglét, a pimaszt, a hazudozót, a kellemetlenkedőt, a prosztót és társaikat? Szóóval nekem ez teljesen káosz. Kszönöm, h írtál. Baráti üdvözlettel: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-02 19:08:23

válasz dpanka (2011-01-02 17:21:37) üzenetére
Kedves Panka! Ezt a könyvet tényleg érdemes elolvasni, bár kissé nehézkesen indul. Az elején úgy tűnik a stílus se a legcsiszoltabb. De aztán később a mondanivaló elsöprő dinamizmusa feledteti a stílus zökkenőit. Feltétlenül olvasd el!

Sok szeretettel: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2011-01-02 19:04:59

válasz szusi (2011-01-02 18:48:48) üzenetére
A végénél kezdem. Elvárás, persze, hogy elvárás. DE! -ez az egyetlen elvárás! Nincs több. pl paráználkodhatok. Hurrá! Másrészt: abszolút igazad van abban, amit Isten és az emberek szeretetéről mondtál. Egy ember nem tud(hat)ja úgy szeretni emebertársait, mint az Isten. Mert akkor már többnek kellene lennie embernél. De J. mégis azt mondta: "úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket!" De mi van akkor, ha erre képtelenek vagyunk. Valaki mondta nekem egyszer: "mi emberek mindenkit máshogy szeretünk. Van akit jobban, van akit kevésbé" A csoda, aki érti+ Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-02 18:48:48

"Azt akarja, hogy az emberek benne éljenek, és Ő az emberekben. "
Ez, mintha egy elvárás lenne, vagy rosszul gondolom?
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2011-01-02 18:40:07

William Paul Young könyve szerintem is az utóbbi idők egyik legérdekesebb alkotása.
Érzékelteti, hogy minden történés minden történéssel összefügg, legfeljebb mi nem tudjuk/látjuk az összefüggéseket. Szabad akaratot kaptunk Istentől, ezt írja. Ez gondolom vonatkozik a szeretetre is. Ő azért szeret mindannyiunkat /érdekes!?/ egyformán, mert mindannyian az Ő gyermekei vagyunk. Mi meg azért nem szeretünk egyformán, mert nincs ilyen szoros kötődésünk minden embertársunk felé.
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5349
Időpont: 2011-01-02 17:21:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A szeretet egy olyan fogalom, mely számomra is megfejthetetlen. Egy biztos minden kapcsolat mozgató rugója. Ha van azért, ha nincs azért. Ezt a könyvet én is szívesen elolvasnám! Köszi az ajánlót!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2011-01-02 17:05:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Miért érzel kényszert arra, hogy tudasd a másikkal, szereted? Ennek olyan íze van, mintha rá akarnád kényszeríteni a szeretetedet.
Magadban, belül, ha eldöntötted, hogy szereted, hát szereted. Ennyi, és kész. Ha nyit feléd, tudni fogja. Ha nem, nem. A lényeg, hogy te tudod. Erről nekem ez a véleményem. Túl egyszerű? Lehet, én mégis így gondolom. Tévedésben vagyok? Lehet, de így jól érzem magam, és eszemben sincs mindenáron bizonygatni az embereknek, hogy szeretem őket. Létezik-e számomra ellenszenves ember? Igen. Ettől vagyok esendő ember, de igyekszem jobb lenni. Remek cikk, mert megdolgoztatja az ember elméjét. Eszembe jutott erről valami:
" Egy gentleman nem a társaságnak, hanem önmagának borotválkozik."
Idézet Rejtő Jenő - Az úr a pokolban is úr - című elbeszéléséből.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3248
Időpont: 2011-01-02 16:25:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Én nem látom a nyitját, kételyeim ugyanakkorák, mint a Tieid...
Mégis szeretném, ha nem így lenne.
De tudom, hogy sosem lesz másként, az ember természetéből fakadóan.
Megváltoztatta-e Jézus az emberi romlottságot a halálával?
Olvassuk a pápaság, a világi uralkodók, - magyar vagy más náció egyremegy - történetét...
Mióta világ a világ, vannak birkák és pásztorok...
Sajnos...

Legutóbb történt

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)