HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48394

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: princeFeltöltés dátuma: 2011-01-03

Egy asszony, akinek csak egyszer láttam a könnyeit


Már akkor, amikor én először beszélhettem vele, akkor is idős asszony volt. Nekünk, gyerekeknek mindig mesélt a múltról, az életéről. Volt miből meríteni az emlékezés kancsójával, hiszen nagyon régen született, 1900-ban a századforduló hajnalán. Felnőtt koromban is csodáltam szellemi frissességét, memóriáját. Ha előfordult - nagy ritkán -, hogy kétszer is elmesélte a történetét, mindig ugyanúgy mondta el, mint előzőleg. Mi csak önfeledten hallgattuk, és még kérdezni is elfelejtettünk, mert olyan átéléssel és ízességgel adta elő mondókáját. Ahogy teltek az évek, egyre többet tudtunk meg a régi korokról, a fiatalságáról, az örömeiről és a bánatairól. Érettebb fejjel még izgalmasabb volt hallgatni ezeket az elbeszéléseket, hiszen akkorra már meg is értettük a szavak, és a mondanivaló lényegét is. Sokat nevettünk amikor mesélt, de így utólag mégis az maradt meg bennem, hogy nagyon nehéz élete lehetett. Már nyolc évesen dolgozott, vizet hordott a munkásoknak. Tíz évesen forró téglákat pakolt a helyi téglagyárban, tizennégy évesen lovaskocsival szállította azokat a téglákat, amikkel ő maga pakolta tele a platót. De szerinte volt gyerekkora, és nem is akármilyen. Elképedtünk azon, hogy milyen egyszerű dolgokkal múlatták az időt az akkori gyerekek. Ám, akárhogy is gondolta, tudtam a saját hosszúra nyúlt gyerekkoromból, hogy az övé milyen rövid volt. Amikor mesélt, mindig az az érzésem támadt, hogy ezt az asszonyt semmi sem tudja megtörni. Mi, gyerekek, ahogy felcseperedtünk mellette, később értettük meg, hogy a gondoskodása, az áldozatkészsége mindig elég arra, hogy a mi saját problémáinkon átjussunk. Pedig, pedig...! Az ő életútjának keserve nem ért véget az ifjúságával. Húszévesen férjez ment. Az első két gyermekét eltemette. Az egyiket hat hónaposan, a másikat egyévesen. Akkor még a diftéria és a Tbc halálos kór volt. Másik két, később született gyermekével kárpótolta őt az élet. Átélte a Tanácsköztársaság ribillióját, a két világháború szörnyűségeit, a Román megszállás brutalitását, az Orosz megszállás fosztogatásait, és egy kaotikus Ötvenhatot. S még ki tudja mi mindenen ment át, amit a nagypolitika, és az évszázad szeszélyessége kavart élete során. S hogy még egy jó nagyot odasózzon a sors, negyven-egynéhány évesen eltemette a csapongó életű zenész párját. Férje halála óta férfiember nem ért hozzá, mint nőhöz. Végigaggódta fia ötvenhatos disszidálását. Majdnem beleőrült, amikor az a sapkája sildjét nyugat felé fordította, és addig követte azt, amíg Kanadába nem ért vele. De beletörődött, mert a hazaszivárgott hírekből azt hámozta ki, hogy ott sokkal jobban megy az imádott fia sora. Közben, míg a világ saját magával dacolt, ő csak dolgozott, és küzdött, és nevelt, és gondoskodott. Mindig másról. Mire én annyi idős lettem, hogy ebből bármit is felfoghattam volna, már hetvenen túl volt. Éltek még a régiek közül néhányan. Az ő korosztálya szinte mindenre emlékezett. Öreg barátnője mondta egyszer a távolba révedve:
- Érdekes, én még sosem láttam sírni a Linát! - és hümmögött egyet, majd egyre elhalkulóbb hangon - inkább csak úgy magának - motyogta: - De tényleg, még sosem láttam! - És mi tudtuk, hogy így volt. Mi sem láttuk sosem, hogy valaha is sírt volna. Mint akinek a sok megpróbáltatástól, fájdalomtól kiszáradtak volna a könnycsatornái. Pedig tudott szeretni és mindent megélt, ami ezzel együtt járt. Ő aztán igazán tudta, hogy miként kell szeretni, mert a tettei, a szíve mindig ezt igazolta felénk. Egyszerű asszony volt. Igaz, őszinte és hűséges. Láttam, amikor tehetetlen dühében tépte a haját, de könnyet nem ejtett. Láttam térden az Istenhez fohászkodni elkeseredésében, de könnyet akkor sem ejtett. Láttam betegen, sérülten, fáradtan, de könnyet soha, de soha sem ejtett. Egyszer sem!

Amikor a lánya is elhunyt, akkor nagyon összeroppant. Életében talán először zavarodottá lett. Őrjöngött volna, ha lett volna rá ereje. Az a tény, hogy mindenkit eltemetett maga körül, úgy sújtott le rá, ahogy a messzi tájak tornádói teszik a bádog-városokkal. Csendben, megtörten temette el az utolsó embert, aki a testéből szakadt ki. De szürke szemei szárazak maradtak. Örökös opál telepedett a fáradt tekintetre. A temetést követően átölelte unokáit, magához szorította mind a hármat. Azok meg csak zokogtak és zokogtak... Amikor mindegyikőjük elnyugodott, gondoskodó szelídséggel hazaterelte őket, és mint aki új célt tűzött ki maga elé, egy másik életbe kezdett, ami már csak az unokákról szólt.

Néha beszélt a fiáról, aki harminc éve elment szerencsét próbálni. Úgy mesélt a hallottakról, és a kapott levelek tartalmáról, mintha ő maga is átélte volna mindazt, ami rég nem látott fiával megtörtént. Ott valahol a nagyon távoli idegenben. Már nem is a leveleket várta, hanem, hogy mikor ül egy vadgalamb a kerítésre, vagy a kimerülő félben lévő sárgabarack fára, arra, amelyiket az ablakból is látni lehetett. Az ő babonája szerint, még azon a héten, de legkésőbb az arra következőn levelet kap Kanadából. És hihetetlen, de majdnem mindig így volt. Akkor kicsit boldog volt, de hamarosan elfoglalta magát a dolgaival és azzal, hogy lesse az újabb vadgerlét, amelyik után majd megjön a levél is.

Kitartása, reménykedése nem volt hiába. Egyszer csak megjött az a levél is, amit titkon mindig is olyannyira várt. Még emlékszem amikor felolvastam neki. (Azért nem ő, mert a téglahordás és a vonat tetején utazás mellett az írás-olvasás tudományának elsajátítása kimaradt az életéből.) Azt hittem, rosszul lesz a levél tartalmától, de ő tudott uralkodni magán. Ugyanaz a beszűkült, szürke szempár nézett rám, mint amilyen a lánya temetésén. Végighallgatta a levelet, s azt a részt, ahol a fia megírta, hogy hazajön, azt még egyszer felolvastatta velem. Majd felállt, és kiment a kertbe a rózsái közé, hogy azok leveleit bekenje dohánylével a levéltetvek ellen.

Az ócska fakerítés előtt állt meg a hatalmas, csillogó, bérelt nyugati autó. Jól öltözött fehér hajú ember szállt ki a volán mögül. Az autó másik oldalán egy csinos, a férfihoz öltözött, és korban is hozzáillő asszony alakja jelent meg. A fotókról felismerhető nő az idős asszony menye volt. Beléptek az elnyűtt kapun, és a téglákból kirakott keskeny járdán a bejárati ajtóhoz mentek. Mire kopogtattak volna az ajtón, az kitárult. Az ősz hajú asszony csak állt a jövevény előtt. Tekintetük olyan vadul kereste a másikét, mint ahogy villámok csapkodnak a viharos felhők mögül. Egy szó sem hangzott el. Én az asszony mögött álltam. Annyit láttam az egészből, hogy szemüvegét lassan leveszi, s lerakja az ajtó melletti kis asztalkára. Fehér, gyenge szálú haját két kezével hátra simítja, és az öreg hát elkezd rázkódni. Egy darabig alig láthatóan, de egy kis idő elteltével már erőteljesen. Egyértelmű volt, hogy zokog. Mögé kellett lépnem és vállánál fogva tartani. Oly erősen, oly fájdalmasan sírt, mintha az egész évszázadban átélt fájdalmak és borzalmak elfojtott könnyei most egyszerre akarnának kifakadni belőle. Fia odalépett hozzá és átölelte.
- Itt vagyok, édesanyám. No, ne sírdogáljon! Ugyan már, no! Most meg miért sír?
- Örömömben fiam, a boldogságtól - mondta halkan, és szép lassan megnyugodott a férfi karjaiban.

Életemben akkor láttam először, és utoljára sírni a világ legcsodálatosabb asszonyát, Echbauer Karolinát, a Nagyanyámat.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2016-05-24 17:18:22

Kedves dodesz!

Előszór is szíves elnézésedet kérem a megkésett válaszért. Gyakorlatilag azóta nem igazán voltam az oldalon, amióta kb. ez a hsz.-d keletkezett. De most, pótolom a választ.

A kritikáddal egyetértek. Egyáltalán nem szükséges ott a fokozás. Alkalmasint módosítom is.

A hsz.-d többi részére reagálva: Nagyon örülök, hogy megérintett az írás. Azt hiszem már írtam a hsz.-k egyikében, hogy ilyenkor mindig úgy érzem, hogy drága, jó Nagymamám emléke kommentjeitek által még tovább él.

Köszönöm kedves soraidat.

Baráti üdvözlettel: Zoli
Alkotó
dodesz
Regisztrált:
2007-04-04
Összes értékelés:
1107
Időpont: 2015-04-12 09:25:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoli!
Elég, ha annyit írok, hogy könnybe lábadt a szemem? Persze, most már második alkalommal! :)

Egyetlen egy dolog zökkentett ki olvasás közben nyelvtanilag: "- Érdekes, én még sosem láttam sírni a Linát! - és hümmögött egyet, majd egyre elhalkulóbb hangon - inkább csak úgy magának - motyogta: - "
Nekem valahogy túlzó fokozás az "egyre elhalkuló". Szerintem fölösleges a halkuló elé az igekötő.

Baráti tisztelettel: dodesz
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2015-03-16 17:24:00

válasz Kőműves Ida (2015-03-16 16:43:15) üzenetére
Kedves Ida!

Tökéletesen igazad van. Mi valamitől elnyűttebbek, és igen, sajnos gyengébbek is vagyunk. Hihetetlen erő jellemezte. Úgy lelkileg, mint fizikailag. Ma is, ahogyan korosodom, azon töröm a fejem, hogy mi volt a titkuk. Felfoghatatlan. Valóban nagyon szerettem, és ez is csak azért múltidő, mert már eltávozott, de igazából jelenidőben is megállná a helyét. Ő nevelt fel. Ki tudja merre fajult volna az életem, ha Ő nem csinál embert belőlünk, az unokáiból.

Ezt már többször leírtam, hogy azért örülök, ha olvassák ezt az írásomat, mert ilyenkor az a képzetem, hogy valamennyire átadhatom az örökkévalóságnak az emlékét. Ma már csak ennyit tehetek érte mindazért a sok jóért amelyet Ő adott nekem. Elolvasom az "Öreg fát ültetni"-t, mert érzem a kommentedből, hogy azonos síkon gondolkodunk ezekről a dolgokról.

Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel, és kedves szavaiddal.

Zoli
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5754
Időpont: 2015-03-16 16:43:15

folytatás:
az "Öreg fát átültetni" című írásomban.
A könnyekig meghatott, hogy 30 év után láthatta csak újra a fiát... mennyi veszteség, fájdalom érte, s ezt már nem tudta könnyek nélkül elviselni. Igazán megható.
Rendkívüli élmény volt számomra ez az írás. Köszönöm.

Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5754
Időpont: 2015-03-16 16:38:28

Kedves Zoli!
Én azt hittem, hogy új fiú vagy nálunk, most derült ki számomra, hogy régebben jöttél ide a portálra, mint én.:) Ezt nyilván azért nem olvastam, mert még itt sem voltam...:)
Milyen jó, hogy rábukkantam. Szeretek barangolni régi korokban, megismerni embereket, akiket csodálok, mert mintha a tisztesség minta példányai lettek volna (lehet, hogy csak a jókról írunk?). Hm, változnak az idők, az emberek, és nem is mindig előnyükre, sajnos.
Nagyon jó az írásod. Bizonyára szeretted a nagyanyádat, mert érezni, amint áthatja a szeretet. Mennyi borzalommal kellett megküzdenie, mennyi csapás érte, és mégis, megingathatatlan volt. Megrázta magát, és tette a dolgát tovább, ahol szükségét érezte. Becsülendő nagyon! Mindig szerettem volna olyan lenni, mint ők, régiek... de bennünket már elkapott a rohanó idő gépszíja... mi már gyengébbek vagyunk, sérülékenyebbek... persze, nem mentegetni akarom magam.:). Valami hasonló témával foglalkoztam magam is (folytatom...)
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-10-04 15:07:37

válasz Rudy (2011-10-04 14:24:16) üzenetére
Kedves Rezső (Rudy)!

Köszönöm, hogy elolvastad a novellámat, ezzel is maradandóbbá tetted Nagymamám emlékét. S annak is örülök, hogy nem csak érzéseket, hanem emlékeket is felszabadított benned az írásom.

Üdvözlettel

Herczeg Zoltán (prince)
Alkotó
Rudy
Regisztrált:
2011-07-13
Összes értékelés:
501
Időpont: 2011-10-04 14:24:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kétszeres köszönet! Az egyik amit nálam írtál. A másik, a fontosabb, hogy így lehetőségem adódott arra, hogy olvashattam ezt "életképet" ! Cirádás szavak helyett csak annyit szeretnék mondani, könnyeztetőt írtál, örökbecsű emléket állítva egy érzőszívű nagyszerű asszonynak. Nagymamádnak. Többször is el kellett olvasnom, így átérezve minden mondatát. ( ...az én nagymamám emléke is felidéződött bennem, és a háborúk szabdalta sorsok azonosságai...)
Üdvözlettel: Hétházy Rezső (Rudy)
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2011-02-11 23:03:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Scherika (2011-02-11 22:49:52) üzenetére

Jajj,de jó!!! Milyen jó felfedezni azt, ami csodálatos!:-)
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-02-11 23:00:10

Kedves Era!

Isten éltesse még sokáig jó erőben, egészségben a Nagyidat. Bizony-bizony olyan erősek, hogy mi azt csak csodálni tudjuk, utánozni semmiféleképp sem.

Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel és kedves kommentedet is.

Szeretettel

((Zoli
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-22
Összes értékelés:
695
Időpont: 2011-02-11 22:49:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jöttem utánatok, és gyöngyöt találtam. Nagyon szép történet. Talán sokunknak van ilyen, csak nem tudjuk ilyen szépen leírni. Az én nagyikám, idén lesz 90 éves. Bizony nekik még sokkal nehezebb volt. Mégis tetterős, friss. Vagy talán éppen azért. Mi már elkényelmesedtünk, világ vége, ha nics áram, vagy (esetleg) kézzel kell mosnunk. És mi vagyunk depressziósak, stresszesek. Túl sokat foglalkozunk magunkkal. Bennük pedig a szeretet lobog. Nagyon szép emléket állítottál. Szeretettel Era
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-02-11 22:39:36

kedves Marietta!

Elárulom, hogy vén, szőrös, öreg ördög létemre, ha olyan egy film..., na, de úgyis tudod. Köszönöm, hogy olvasásoddal is segítettél nagyanyámat a halhatatlanságba emelni.

Szeretettel

((Zoli
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2011-02-11 22:26:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia!

Azt nem tudom, miért nem olvastam ezt a novelládat... talán nem is számít. Csodálatos megemlékezés.Fátyolos a szemem.Tudod? Lehet magánjellegű amit írok,de ha egy olyan film megy a TV-ben,ami meghat, tudok sírni. A lányaim olyankor megbökik egymást... anya sír.
No, elkalandoztam,bocsánat- Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-14 17:00:21

Kedves Kata!

Igen, úgy gondolom, hogy itt jól fogom érezni magam. Jó a társaság és sok kiváló művel találkoztam már ilyen rövid idő alatt is.

Köszönöm, hogy olvastál és az értékelésed is.

Szeretettel

((Zoli
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12487
Időpont: 2011-01-13 23:48:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoltán!
Igazán szépen emlékzel meg nagymamádról. Mindig örülök, ha olyan újfiúk és újlányok jönnek hozzánk, akik szép magyarsággal, tisztán, érthetően, hiba nélkül írnak. S te hozzájuk tartozol.
Remélem, jól érzed magad körünkben. A rossz gépünk miatt csak rövid időkre ugrom be ide, de igérem, hogy a többi anyagodat is elolvasom, amint hozzá jutok.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-11 20:00:38

Kedves hova!

Nem akartalak megríkatni, de mivel írod, hogy hasonló emlékekkel bírsz, így legalább tudom, hogy mennyire azonosulni tudtál az írásommal. Te tiszteltél meg, hogy belepillantottál az emlékeimbe. Köszönöm Neked!

Szeretettel

((Zoli
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2011-01-11 19:40:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoltán!
Nagyon kedvesen, szelíd szeretettel megírt történet. Sírdogáltam kicsit mielőtt - e sorokat írom. Sajnos nekem is van hasonló történetem a saját nagyanyámról. Most eszembe jutott. Köszönöm, hogy betekintést engedtél életed belső zugába. A szeretet ott lakott veletek az biztos. A szeretet mindent kibír. A történet bebizonyította.Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-06 06:13:30

válasz Jega (2011-01-05 22:46:31) üzenetére
Kedves "Jega"!

(Én ugyanonnan jöttem, ahonnan Te is. Ismerjük is egymást, csak talán most nem ugrik be Neked)

Köszönöm, hogy a rengeteg remek írásból az egyik az enyém, melyet elolvasásra kiválasztottál.

Örülök, hogy tetszett és köszönöm kedves kommentedet. Nagyon jó esett!

Szeretettel

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-06 06:06:50

Kedves "ottaka"!

Nagyon erős asszonyok voltak nagyanyáink. Kommentedből kiderül, hogy a Te Nagymamád is hasonló megmagyarázhatatlan erővel rendelkezett. Olyan méltósággal viselték a tragédiáikat, hogy példa lehet bármilyen Őket követő nemzedék számára.

Köszönöm, hogy olvastál és kedves értékelésedet is.

Szeretettel

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-06 06:00:04

válasz pirospipacs (2011-01-03 23:59:50) üzenetére
Kedves Pipacs!

Olyan jó nekem, hogy vagy, hogy megtisztelsz az írásaim olvasásával. Köszönöm Neked.

(lelket vissza nem adok!)

Szeretettel

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-05 22:46:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Prince még könnyes szemmel írok, mert ezt a szívbe markoló történetet nem lehet megúszni könny nélkül. Most jöttem ide hozzátok, de már látom, hogy nem fogom megbánni. Nagyanyád most biztosan mosolyog, mert látja, hogy az elvetett mag szépen szárba szökkent. Gratulálok Jega
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-04 12:50:55

Szia Laci!

Köszönöm a segítséget. sok mindennel egyetértek. Próbálom korrigálni az említett részeket.

Üdv

Zoli
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2011-01-04 07:39:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gratulálok, nagyon sikeres novella. Kitűnő hangulat, nagyszerű csattanó. Jó a szerkezet, nincs túlírva, szerintem be fog kerülni a legolvasottabb írások közé. Apró hibák vannak benne, néhány szóismétlés, egy-két homályos félmondat, ezeket e-mailban elküldtem. Maximális, fenntartások nélküli öt csillag.
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2720
Időpont: 2011-01-03 23:59:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoli!
Tudod én nem szoktam keresni a szavakat, de nem tudok mit hozzátenni. Vitte a lelkemet az írásod... Majd holnap visszakérem!
Nincs ezen mit ragozni, így tökéletes számomra, ahogy van. Gratulálok!
Szeretettel: pipacs :)
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-03 19:47:28

válasz Kankalin (2011-01-03 19:15:30) üzenetére
Szia Kankalin!

Nagyon megtiszteltél Te is. Ráadásul tudnod kell, hogy tisztában vagyok a monitor előtti olvasás kényelmetlenségeivel. Ezért Neked is és mindenkinek nagyon köszönöm az itt létét. A sajátos hibáim meg, hát... Most mit mondjak?

Szeretettel

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-03 19:38:36

válasz Haász Irén (2011-01-03 19:05:20) üzenetére
Köszönöm kedves Irén! Nagyszerű, hogy ennyien megtiszteltek az írásom olvasásával és kommentjeitekkel. Tényleg úgy érzem, hogy elmúlhatatlan emléket sikerült állítani egy nagyszerű asszonynak.

Szeretettel

Zoli
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6537
Időpont: 2011-01-03 19:15:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia prince! :)
Megríkatsz rendesen!
Amit idefent leírtál, az maga a történelem, csak más szemszögből. A sok megpróbáltatás edzetté teszi az embert, viszont mindenki sír, de sokan csak befelé. Hidd el, ez tényleg így van. Csodálatos asszony volt a nagyanyád, nagyon szépen tártad elénk, magam is megszerettem. Azért is jó, hogy megosztottad az olvasókkal, mert példaértékű tanmese. Magam is átértékelek ilyenkor dolgokat. (Kit érdekel, hogy a pincében úszik a víz? Vannak annál súlyosabb dolgok is.)
A történet nagyon jó, stilisztikailag igényelne némi változtatást, gondolok az elhagyható kötőszavakra (és), vagy a mondatok tagolására. Vannak benne szavak, amelyeket nem kellene nagy kezdőbetűvel írni, de lehet, hogy nem véletlenül tetted...
Prince, mindezek ellenére lenyűgöző az olvasmány, írd csak azt könyvet, ez az asszony megérdemli, hogy szem ne maradjon érte szárazon! :)
Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2011-01-03 19:05:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyszerű emlékezés, könnyem csordul...
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-03 17:26:06

Kedves "szusi"! Ilyen volt Ő! Évekig nem tudtam írni róla, de tavaly megtört a jég és ez illetve még sok más novella született tiszteletreméltó életéről. Jelenleg ezen a könyvön dolgozom. Köszönöm, hogy ismét megtiszteltél figyelmeddel. Igazán hálás vagyok Neked ezért.

Barátsággal

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-03 17:21:36

Kedves Rita!

Nem akartalak megríkatni, de annak igazán örülök, hogy az írásom érzelmeket váltott ki belőled. Ilyenkor úgy érzem,hogy sikerült méltó emléket állítani Nagyanyámnak. Köszönöm, hogy olvasásoddal ehhez hozzájárultál.

Szeretettel

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2011-01-03 17:05:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Huhhhh prince. Nem vagyok egy sírdogálós típus, de könnybe lábadt az enyém is. Az utolsó két sort csak némi pislogás után tudtam elolvasni.

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Három lány 11. címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A pünkösdi rózsaszirom címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Segítségek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)