Az ebéd sopszka salátával indult, és nemcsak ez az ebéd, hanem kintlétünk alatt minden ebéd, leves helyett ez volt az előétel, nagyon egészséges és finom volt, nagyon szerettem, és nemcsak én. A salátát követte a sült sertésborda burgonyával, és a végén a desszert egy szelet torta volt. Ezt azért írom le ilyen részletesen, mert ez a normál ebéd itthon úgy félóra alatt kényelmesen elkölthető, nem úgy Bulgáriában, ott ez több mint két órán át tartott, közben kedélyes beszélgetéssel, és iszogatással töltve az időt, nem törődve azzal sem, hogy az étel elhűl. Ja, és ez minden nap így volt ebédnél, és vacsoránál egyaránt, ez a lassúság nekem nem nagyon tetszett, ez a vontatottság, ráérősség nemcsak az étkezésre volt jellemző, hanem a mindennapi munkára is.
Ebéd után városnézés volt a program. Kjusztendil szép kis város akkoriban negyvenötezer lakója volt, és az azonos nevű megye székhelye. Árnyas főtere nyugalmat, bensőséges hangulatot árasztott, a téren népművészeti faragásokat, színes szőtteseket, és fagylaltot árultak, apropó fagylalt. Így ezt a hideg csemegét sem azelőtt, sem azóta nem láttam árusítani, képzeljenek el egy közönséges faasztalt, rajta egy régi kétserpenyős konyhai mérleg, mellette egy fazékban a fagyi-tölcsérek, egy tüllkendővel letakarva. Az asztal mellett jegesdézsában egy zománcos fazék lefedve, benne a fagyi. Nos egy Leváért kértem fagyit, az eladó elővett egy tölcsért, majd a fazékból egy rövidnyelű fakanállal bizonyos mennyiségű fagyit a tölcsérbe tett, és gyors mozdulattal a mérlegre tette, de úgy, hogy közben el sem engedte, nem is engedhette, mert akkor kidőlt volna belőle a fagylalt, majd átadta.
A következő vásárló kedves kollégám Gera Sanyi volt, ő két Leváért kért, a procedúra az imént leírt, csak Sanyi barátom két Leváért is ugyanannyit kapott, mint én egyért, szóval a mérleg csak díszlet volt, a fagyi viszont annál finomabb, úgyhogy amikor csak tehettük mindig vettünk.
A belváros egyébiránt nekem leginkább Jászberényhez hasonlított, valahányszor ott jártam mindig eszembe jutott a bolgár kisváros, persze Kjusztendilt hegyek övezik, nem síkságon fekszik, azért mégis sok hasonlóságot véltem felfedezni közöttük. A városnézés után a cég központjába mentünk és meghallgattuk a vállalatról szóló ismertetőt. Meglepett, hogy vállalati önállóságot ők még hírből sem ismerik, úgyhogy holnap, az érdemi munka kezdetén a pártközpontból, és a külker minisztériumból is jönnek megnézni, hogy hogyan dolgozunk. Jött is a minisztériumból egy hölgy Ofélia, ő bólintott rá a kiválasztott áruk mennyiségére, és hogy egyáltalán kivihető-e, nagyon komolyan vette magát, mi kevésbé, persze rájött, és később nem is szólt bele semmibe, jól elvoltunk vele.
A cég raktáraiban történt első látogatásunk nagyon meglepő volt korábban említettem, hogy nem szakosodott nagykereskedelmi vállalat volt, de ilyen összevisszaságra azért nem számítottam. A raktárépület külsőleg leginkább egy nagyméretű parasztházra hasonlított, fehérre meszelt fal piros és szürke cseréppel, ez rendben is volna, de amikor beléptünk az épületbe, hogy is mondjam, igencsak megdöbbentő látvány tárult elénk. A raktár földes volt, szóval sem padló, sem parketta, sem járólap, egyszerűen föld, és az sem simára alakítva, csak úgy hepe-hupás, gidres-gödrös, felnézve pedig mivel padlás nem volt, az épület cserepeit láthattuk, de mivel azokból is egy-egy hiányzott a kéklő ég mosolygott le ránk. A lábunk alá, és fejünk fölé már néztünk, most oldalra pillantva az árukészlet megtekintése következett, mitmodjak az sem volt piskóta. Baloldalon lóvontatásra használatos ekék, ekekapák, vödrök, műanyag, és jutazsákok, stb. A jobboldalon ruházati termékek, öltönyök, kabátok sorakoztak állványokon, majd polcokon ingek, pulóverek, pólók, távolabb játékok. Az udvaron több ilyen raktár volt, és mindegyikben ilyen összevisszaság.
Láthatóan nem is törekedtek arra, hogy az egyik helyen a mezőgazdasági eszközöket a másikon a ruházatot, és így tovább, mutassák be. Nekünk ez is nagyon különös, és szokatlan volt, és nem is értettük, hogy miért így teszik, mondjuk nem is kellett ezt feltétlen értenünk, fontos, hogy ők kiismerték magukat, mindenesetre az itthoni viszonyokkal ez nem is volt összehasonlítható.

Folyt.köv.