HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48282

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: leafFeltöltés dátuma: 2011-01-05

Délibáb

Szomorú volt, kiábrándult, feje zsongott a gondolatoktól, bent marcangolta valami fájdalom. Nincs már minek örülni, nincs már miben hinni. Üresnek érezte magát, az életét, nem tudott már minek örülni.

Maga sem tudta hogy ezen a nagyon hideg téli napon vajon miért húzott bakancsot és vett kabátot, és miért indult sétálni a kihalt szigetre. Talán a napsütés csalogatta ki, vagy a négy fal űzte a szabadba. Alvajáróként rótta a kilométereket, maga sem tudta már hanyadjára jár ugyanazon a helyen. Egyszer egy  gyerekét sétáltató fiatal lányra lett figyelmes. A rettenetes hidegben babakocsit tolt a ropogó havon. Vastag kabátban, bakancsban, de sapka nélkül, zilált haját néha magasra csapta a szél.

Sebesen haladt a kocsival, furcsának is találta - de nagyjából egyforma sebességgel haladtak, így akaratlanul is a nyomukba szegődött. A nyitott kocsiban alaposan felöltöztetett, egy év körülinek tűnő gyerek feküdt. Nyitott szemmel, valahová hátra felfelé nézve bámult. Rámosolygott a babára az anyuka válla mellett. És nézd, mintha oldalra billentené a fejét, észrevett! Mosolygott megint, ős is oldalra billentette a fejét. Ekkor mintha elbújt volna a mamája mögé. De egy bukkanó után, mikor nagyot ugrott a kocsi, mintha integetett volna a kocsiból kifelé-lefelé lógó kezével. Elfeledkezett mindenről, immár csak a kapcsolatot kereste a kocsi kis utasával. Újra billen a fej, néz... úristen, lehet hogy tényleg rám néz, de jó! Ragyogott a szíve, az jutott eszébe, hogy igen, valami értelme mégiscsak van. Talán pont ők lennének? És már szinte várta is, hogy hogyan folytatják az észrevétlen játékot - amit az anyuka egy válla fölött hátrapillantással mintha még nyugtázott is volna. És épp újabb mosollyal akart beköszönni az újdonsült ismerősnek, mikor az anyuka hirtelen összecsuklott.

Ijedten ugrott oda a földön heverő testhez, nem lélegzett. Egyik kezével mobilját kereste, a másikkal a hóba markolt, és mosni kezdte a lány rettentő sovány arcát. Nagyon fiatal volt, a szeme vörös, fekete karikás... Fél szemével látta babát, de mintha ő nem vett volna észre semmit, feküdt a kocsiban. A mentőknek diktálta a helyszínt, szinte könyörgött, hogy jöjjenek, vegyék le válláról a hatalmas terhet. Közben a nyaki ütőeret kereste, vajon dobog a szíve? Dobogott, igen... és... már mintha levegőt is vett volna, de nem tért eszméletére. Nagyon félt.

Szerencsére a mentő nagyon hamar megérkezett, szinte félreugrott, mikor az orvos odaért. - Mehetek... mehetek? - kérdezte zaklatottan. A mentősofőrhöz irányították, elkérte az adatait. Keze remegett, nem tudott parancsolni mozdulatainak, nem tudta elővenni az igazolványát, diktálta ami eszébe jutott. Nem tudta miért, de megkérdezte a sofőrt, hogy hová viszik őket. - Margit kórház- volt a válasz. - De most menjen, üljön be valahová, van itt egy kiskocsma, igyon valami meleget, meg valami szíverősítőt. Nagyon sápadt.

Elindult arrafelé, még teljes kábulatban, első tiszta percét a torkát kaparva égető pálinka hozta. - Nem tudják a Margit kórház telefonszámát? -kérdezte a pultost. Az csak megvonta a vállát. Még fél órát melegedett, aztán a HÉV felé vette az irányt, a kórházba indult. A portástól érdeklődött, de nem is tudta hogy találhatná meg a lányt meg egyéves játszópajtását. A babakocsi nyomra vezette, az intenzív felé irányították. -Rokon vagy barát?- kérdezték. - Hát... én hívtam hozzá a mentőket. Hogy van? Hogy vannak? - Túl fogja élni, de nagyon le van gyengülve, több napja nem evett, nem ivott. Még nem tért magához. -És... a baba? Ő hol van? Az ápolónő zavartan nézett hátra a kolléganőjére, szeme sarkában furcsán csillant a könny. Újra hátranézett, mintha kapaszkodót keresett volna a szavaihoz. -Tudja... a baba... legalább fél napja halott volt már.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
ilonka
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
10
Időpont: 2011-01-13 15:32:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez igazán jó.
Én azért egy kicsit hiányolok egy valóban utolsó mondatot, amely talán reflektálna arra, hogy miért nézte a mesélő a halott gyereket élőnek. Ez azért nem olyan megszokott, hogy szó nélkül napirendre térjünk fölötte. Engem igencsak megrendítene, ha ez velem történne meg.
p: ilonka
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-10 19:53:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Leaf jó történet, kicsit röviden megírva, de jól. Tetszett. Üdv Jega Ibolya
Szenior tag
Zsóka Eliza Wolfbetta
Regisztrált:
2010-07-26
Összes értékelés:
1890
Időpont: 2011-01-07 20:08:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Leaf!

Elképesztően élethű, ahogy a történetet megírtad. Teljesen magával ragadott, megérintett. Szomorú a tartalom, mégis némi pajkosságot csempésztél bele. Találtam kisebb helyesírási hibát: "hogy" előtt a vessző hiányzik. Ő is helyett ős is -elütés lehet.
Gratulálok írásodhoz!

Üdvözlettel: Zsóka

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2011-01-06 16:59:03

Már délelőtt elolvastam, de hagytam ülepedni kicsit, ezért van, hogy csak most írok hozzá:
Erős a történet! Jól felépítetted magát a vázat is, de csiszolhatnád még egy kicsit a sorokat, hogy tényleg üssön. Gyakoriak a szóismétlések és nekem hiányoztak az "irodalmiasabb" szerkezetek.
Ellenben jó darabig mozgolódott még bennem a sztori, és ez úgy gondolom, jó jel...
Szóval: tetszett...
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2720
Időpont: 2011-01-06 15:10:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Leaf!
Már az első szakasz is megérintett, éreztem már én is hasonlót, s mentem már úgy, hogy nem tudtam, miért és merre. A közepén csöppet felengedtem, tetszett ahogyan leírtad a mosolyokat, és pillantásokat is. A végén pedig teljesen átéreztem a szomorúságot. Úgy érzem élet írta történet. Szeretettel olvastalak!
pipacs :)

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Három lány 2. címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dal a háború végéről címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)