HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 50

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51266

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2021-03-02 19:59:26

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: KalinaFeltöltés dátuma: 2011-01-26

A doboz - III.

Tesztek

A flegmatikust arról vesszük észre, hogy először nem vesszük észre. Ennek oka az, hogy semmi kirívó nincs rajta. Megjelenése, tekintete, beszéde kifejezéstelen, jellegtelen, öltözéke visszafogott. Akárcsak a kolerikus, a flegmatikus sem egy érzelgős alkat. Érzelmei nagyon lassan alakulnak ki, és nem is igazán mélyek. A flegmatikusnak nincsenek erős kitörései sem negatív, sem pozitív irányban: ritkán esik kétségbe, de lelkesnek sem sűrűn látod. Legtöbbször egykedvű, higgadt, kiegyensúlyozott. A többi személyiségtípus szerint a flegmatikus túlságosan földhözragadt, visszafogott. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy - a melankolikushoz hasonlóan - képes külső megfigyelőként szemlélni a világ eseményeit. Míg azonban a melankolikust folytonosan aggasztja, amit lát, addig a flegmatikus nyugalmát nehezen lehet megzavarni. Kedvenc szavajárása: "hát..., talán..., nem is tudom..., nekem mindegy..."

Sosem értettem, hogy az emberek mit gondolnak: ugyan mi újat tudhatnak meg magukkal kapcsolatban a doboztól, amire nem jöttek rá már jó régen maguktól is, és amivel mások sem szembesítették még őket? Pár idétlen kérdés, legfeljebb négy-öt egymondatos válaszlehetőség, aztán kidob valamit: tessék, itt a diagnózis - ez vagy te; elkészült a személyre szabott skatulyád, a doboz bedobozolt. Ha nem akadok fenn a világhálón, sohasem jöttem volna rá például, hogy flegmatikus személyiség vagyok, akárcsak az édesanyám; és valószínűleg az sem tűnt volna fel senkinek, hogy az elmúlt száz év slágerei közül Császár Előd "Késő" című száma jellemez a legjobban, hogy a mitológiai lények közül leginkább az unikornisra hasonlítok, hogy a kémiai elemek közül az arzén az enyém (bájos...); és hogy a majdani férjem egy vízöntő lesz nyilas aszcendenssel, mellesleg hízásra hajlamos ingatlanügynök.

Szüleim baljós előérzetei és az összes záptojásból kikelt vészmadár károgása ellenére Ritát rögtön elsőre felvették az egyetemre biológia szakra; a ballagásra meg is kapta élete első laptopját, én pedig kisajátíthattam a régi gépet, amiből igazság szerint már csak a billentyűzet volt meg az egykori karácsonyról, a többi része folyamatosan haladt a korral. Azelőtt soha nem is tűnődtem rajta, de utólag visszagondolva már emlékeztem, hogy minden egyes kiegészítő és modernebb felszerelés is az angyalok szárnya alól pottyant az ölünkbe, mintha nem is minket, hanem a számítógépet akarná az ünnep alkalmából megajándékozni a kis Jézus, mi pedig csak afféle segítő személyzet lennénk, aki gondoskodik a masinéria felszereléséről, hogy minél többet, minél jobban tudjon mutatni magából.
Rita vigyorogva nézegette a zenélő, táncos maturáló figurákat felsorakozató képeslapot, amit a nagynéném küldött neki saját maga helyett, és miután kigyönyörködte magát benne - "Ez a nap örök emlék lesz Neked, drágám!" -, a kis nyilat a képernyőn egy lágy érintéssel odébb terelte: törölve.

- Na és te, Viki, tudod már, hogy mi lesz belőled, ha majd te is befejezted a gimnáziumot? - kérdezte a másik nagynéném, akinek kerek szemüvege mögül rám meredő pisla szemei világéletemben egy bagolyra emlékeztettek.
Hogyne tudtam volna! Jók a többi emberrel szembeni kommunikációs készségei? Pipa: Igen, ha nem tartózkodunk egy helyiségben. Milyen szerepben tudná leginkább elképzelni magát? Pipa: Az irányító (hadseregem már számtalanszor aratott győzelmet az orkok túlerejével szemben, csak három hónap és három doboz szemcsepp kellett hozzá - azóta szimpatizálok a hármas számmal). Naponta hány órát tölt el telefonálással? Pipa: Nem tudom, nincs időérzékem, amikor a telefonon csüngök (nem hármat). Minden kétséget kizáróan diszpécser leszek.
- Igazából még nem gondolkodtam rajta... Csak most fejezem be a kilencediket.
- Ó, úgy elszalad az az idő, hogy észre sem veszed! Nemsokára te és Rita is kirepültök! Nem igaz, Ágikám?

Ágikámnak azonban máshol jártak a gondolatai. Édesanyám, mióta hosszas könyörgését követően megtanítottuk a számítógép kezelésének alapjaira, rohamos fejlődésnek indult, egy szemfüles kollégája pedig azt is megmutatta neki, hogyan lehet az egyszerűbb jelszavakat feltörni, persze csak végszükség esetén. A szükség adott volt, és a vég is közeledett, mert édesapám üzenetei között akadtak olyanok is, amelyek nem igazán voltak az ő szemeinek valók, de ezek a ballagásra nem gyakoroltak semmilyen hatást. A flegmatikusnak nincsenek erős kitörései.

Chitty-chatty

E-móka: Gyűlölöm az életemet! Tegnap is gyűlöltem, holnap is gyűlölni fogom, és magamat is gyűlölöm, hogy nem tudok ez ellen tenni!
FlegmaTic3: Megint összevesztél édesanyáddal?
E-móka: Nekem csak keserűanyám van.
FlegmaTic3: Na!
E-móka: De tényleg, apám a megmondhatója, mindig azt hajtogatja: az anyád keservit!
Énmindenkitmegértek: Miért nem költözöl már el tőle? Nagyfiú vagy.
E-móka: Neked kuss, nem értesz te semmit, csak okoskodsz folyton!
Énmindenkitmegértek: Ne legyél undok, csak segíteni szeretnék.
E-móka: Úgy, hát akkor mondd meg nekem, miért bánik úgy velem az anyám, mint egy darab sz@rral?
Énmindenkitmegértek: ...
FlegmaTic3: Talán mert nyomnia kellett, hogy megszülethess. Semmi személyes.
Énmindenkitmegértek: Fúj! Ez nagyon ízléstelen!
E-móka: Szeretlek, FlegmaTic3... ;) Ma miattad nem kötöm fel magamat.

Egyedül

- Várj, Viki, ne rohanj már úgy, mint akit üldöznek! Este jössz buliba?
- Hát, ma nincs túl sok kedvem hozzá... Bocsi!
- De hát miért? Olyan régen nem láttunk már...
- Majd jövő héten a Lajhár bulijára elmegyek.
- Még jó! Biztos, hogy ma nem jössz? Istennyila akció lesz, meg kapsz valami sapkát is, ha ötöt rendelsz egyszerre.
- Nem, ma tényleg nem megy... De ti érezzétek jól magatokat!
- Na jó, akkor a jövő héten. Csá!
- Csá.

Eszem ágában sem volt elmenni. Én igazán nagyon igyekeztem, hogy ne lógjak ki a sorból, de őszintén: nagyon ki voltam már merülve idegileg. Az előző két hónapban minden héten elmentem, és bátran kijelenthetem, hogy a hajdani sejtésem meggyőződésé érett: nem az alkalmi depresszió tehet róla, a diszkók tényleg pocsék helyek. Minden héten ugyanazokat az átkozott számokat adják le, akár háromszor is egy este; a múlt héten is ez ment (és én egyáltalán nem érzem úgy, hogy olyan régen lett volna): ittam, ameddig tudtam, aztán ugráltam és ráztam, ameddig bennem volt a hatása, de hajnali kettőre sajnos sikerült az egészet kiizzadnom magamból, mint mindig, és akkor maradt a nagy magyar valóság: karikás szemű, csapzott és - kár tagadni - büdös emberek tömege, csupa idegen. A Lajhár ott smárolt a sarokban, Titi pedig a színpadon tette-vette magát - ahogy ő szokta mondani, rájött a "bolygó érzés": forgott a saját tengelye körül, de a Napja, akinek mindez szólt, egyszerűen képtelen volt őt észrevenni. Az órámra néztem: pontosan tizennyolc perc hiányzott ahhoz, hogy Titi abbahagyja a pörgést, és üveges szemmel meredjen maga elé, majd újabb tíz percen belül sírva fakadjon. Ekkor Zoli majd felajánlja, hogy hazakíséri, ő élénk fejrázások közepette hevesen ellenáll, majd szlalomban imbolyog ki az ajtón, Zoli pedig tapintatos öt méterrel lemaradva követi őt egészen a kollégiumig. Vigyáznunk kell egymásra.
Füst szállt fel a színpadon, valaki mellettem kiejtette a kezéből a poharát, ami éles csörömpöléssel tört darabjaira; egy másik fiú pedig ordítozni kezdett, mert az ő márkás cipőjére folyt a tartalma. Tíz perc...
DJ Akárki megjátszott vagánysággal jelentette be, hogy a következő szám alatt mindenki nyugodtan szétcsúszhat, és - tette hozzá nagyon viccesnek gondolva magát - néhány bugyi lecsúszhat; a Lajhár erre diadalmasan felüvöltött. Hét perc... A kidobó fiú közben szétválasztotta a lyukas markút meg a márkás cipőjűt, a ruhatárosokkal pedig egy állítólag leadott piros kabáton veszekedett egy szőke, feltűnően hosszú lábú lány, akit korábban a csocsóasztal mellett láttam, és a kabátját is, a radiátorra fektetve; szerintem azóta is ott hevert, és a ruhatárosoknak volt igazuk. Három perc...
- Még egy szülinaposunk van! - kiáltott harsányan a DJ, felolvasva az egyik ládába dobott cetlit - Török Gabriellának szóljon a következő szám, akit az ő Szamija szőröstől-bőröstül imád... Na, ez már igen, fiatalok! - következett az elmaradhatatlan kommentár - Gratulálunk Gabriellának és Szaminak, akik képesek feltétel és gyanta nélküli szeretni!
Három, kettő, egy... Titi zokogva csuklott össze a színpadon, Zoli már kocogott is érte. Furcsán éreztem magam, a levegő valahogy nem akart eljutni a tüdőmig. Kiszaladtam a vécébe, és bevágódtam az egyetlen szabad fülkébe. Lehajtottam a fedőt, majd leültem, és két kezemet a füleimre szorítottam. Nem fog sokáig tartani, tudtam. Mélyeket lélegeztem, és vártam, hogy jöjjön az a megkönnyebbült, zsibbadt érzés.
- Melyikben hánynak? - hallottam a kidobó dühös hangját a másik oldalról, a fiú szakasz felől; valószínűleg az ő fülét is megütötte az erőlködő, görcsös öklendezés. Nem hittem, hogy bárkitől is választ remélhet, a kagyló közelében mindig diszkrétek az emberek. Végre kaptam levegőt, és megelőzve a marasztalókórus protokoll nyaggatását ("jaj, ne menj még, olyan korán van, tök jó a buli!"), kikaptam a ruhatárból a kabátomat - mert az enyém tényleg ott volt -, és szépen hazabattyogtam.

Egyáltalán nem fűllött hát hozzá a fogam, hogy elmenjek. A nővérem viszont elment a barátaival, és az édesanyám sem volt otthon, mert talált egy klubot, amelynek a tagjai hetente kétszer jöttek össze teázni és megbeszélni, hogy hogyan is lehetnek büszke, erős és független nők. Vagyis hogy hogyan dolgozzák fel, hogy életük delelőjén magukra maradtak... Édesapám kirepült a családi fészekből, jóval előbb, mint Rita vagy én. A nagynénémnek igaza volt, az idő valóban sokkal gyorsabban repül, mint azt az ember gondolná, mert a boldogság nagyon hirtelen tud távolivá válni.

Egyedül voltam otthon, és nem tudtam aludni, ezért megindultam a jó öreg számítógép felé - ha már magamon nem tudtam kinyomni azt a tetű power gombot, akkor rajta nyomom be. "Vicces" - írtam be a keresőbe, és erre megjelent egy rakás mosolygó arc a "képek" fülnél, meg úgy nagyjából százezer videó. A legtöbbet ismertem már ezer éve, de azért újra megnézegettem őket; jólesett ismerős bájuk, a szereplők megszokott mozdulatai. Igaz, amikor először néztem meg őket, még fetrengtem a röhögéstől, most már csak a szájam széle rándult meg egy kicsit. Eszembe jutott, hogy még meg sem néztem a múlt heti bulin készült képeket, pedig mindig magunkhoz rángatjuk a fotóst, hogy legyen bizonyíték róla, hogy mi igenis nagyon jól érezzük magunkat, és hogy kitehessem a szobám falára, hogy én nem vagyok antiszociális: életvidám, bulizós fiatal lány vagyok, mint mindenki más. A képen egymást átkarolva, száz foggal vigyorogtunk valamennyien: Zoli, a Lajhár és bájos aznap esti barátnője (gőzöm sem volt, kicsoda), Titi és én. Remekül sikerült kép volt - csak éppen minden pixelében hazug. De ha ne adj Isten valami furcsa véletlen folytán az igazságot kapta volna le a fotós, akkor sem lett volna semmi probléma; vannak olyan programok, amelyek a piros szem effektust nyomtalanul eltüntetik; kivágják a képből a nem kívánt részeket; megduplázzák az alakokat, ha a szereplők esetleg ikertestvérre vágynak; bevágnak valakit, aki ott sem volt, nehogy úgy érezze, kimaradt valamiből; változtatnak az árnyalatokon - akár mosolyt is lehet velük varázsolni a túl őszinte arcokra, ha szükséges.

Szerettem volna online játszani; valami egyszerűt, ami nem igényel különösebb gondolkodást, és elég rövid ahhoz, hogy ha mégis úgy érzem, hogy el tudnék aludni, ne kelljen bevégezetlenül ott hagynom, mert azt utálom; úgyhogy beírtam a keresőbe a megfelelő kulcsszavakat. Sosem találnátok ki, mit találtam a nyolcadik megnyitott oldalon! A tündér és a törpe... Nem hittem volna, hogy ez a játék a kezdetleges grafikájával egyáltalán megvan még valakinek. Úgy döntöttem, tartozom annyival a törpének, hogy megmosolyogtatom, hadd öltse most ő a nyelvét a tündérre, és tartsa fel a hüvelykjét büszkén. Megdöbbentem, milyen hamar a pálya végére értem, sokkal hosszabbra emlékeztem, és nem is kellett úgy püfölni a billentyűket. A törpe diadalittasan húzta ki magát, a tündér csüggedten lógatta csillagos varázspálcáját. Megvolt az elégtétel, viszont nem volt karácsony, én nem voltam már gyerek; és anya, apa és Rita sem voltak sehol. Győzött a törpe, de sajnos már késő volt. Császár Előd szomorkás dalának akkordjai észrevétlenül úsztak be lassan álomba merülő tudatomba.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Kalina
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
586
Időpont: 2011-03-08 12:41:45

válasz T. Pandur Judit (2011-03-06 22:23:45) üzenetére
Kedves Judit!

Való igaz:) Azért szívből remélem, hogy egy nap majd doboz nélkül is olvashatsz! :D
Köszönöm a hozzászólásodat!
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5243
Időpont: 2011-03-06 22:23:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kalina!

Jó volt ez a rész is!
Miközben a valódi "játékokban" veszel rész, úgy érzed magad, mintha a pixelhősként kellene továbbjutni a következő világba! :D
Hja, az a doboz! Az a doboz! Jól megkavar bennünket! Doboz nélkül én sem olvashattam volna a gondolataidat a dobozról :D

Judit

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) A táncoló című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Bikavers címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) A táncoló című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Afanaszij Fet: Eljöttem köszöntésedre... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Nincs semmi baj velem című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (4/8) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

C E Shepherd alkotást töltött fel Té mint Tündér (tudományos cikk) címmel a várólistára

Madár bejegyzést írt a(z) Utolsó napokra című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Imádság (helyett) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (8/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Töredék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ábránd című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Čezare Paveze: Doći će smrt i imaće tvoje oči című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)