HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49220

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-02-19

Egy kifli egy mosolyért?


Hónapokkal ezelőtt láttam először, amikor a szemetet vittem ki a konténerbe. Eleinte észre sem vettem, csak a motoszkálásra figyeltem fel. Azt hittem, egy macska. Még morgolódtam is, hogy majd szépen szétszedi a szemetet, én meg takaríthatok. De nem a szemét csalta oda. Még csak nem is az egyéb kidobott limlomok, holott lett volna mit találnia a konténerben. De őt nem érdekelte semmi. Ami őt vonzotta sokkal erősebb, sokkal makacsabb kísértés volt.
A szemben lévő pékség ablakán kisurranó édes illatok csábították minden reggel. Pontban hatkor, amikor a pék kinyitotta az üzlete ajtaját, a kovászolt kenyér savanykás illata árasztotta el a sötétségbe burkolódzó sikátor minden szegletét. Ezzel egy időben, a hajnali derengéssel érkezik meg ő is. Ütött-kopott ruhájában, fázósan sápadt arcával és kifürkészhetetlen titkokat rejtő szemével bújik meg a konténerek mögött. Nem csinál semmit, csak ücsörög a városi mocsokkal telítődött aszfalton, hátát az idő koptatta falnak támasztva, lehunyt szemmel élvezve az illatok kavalkádját.
Amikor először meglátott elfutott. Bárhogy igyekeztem a közelébe kerülni, mint riadt madár röppent kifelé és nyelte el a reggeli forgatag. Csalódottan álltam ott, reménykedve, bízva, hogy csak képzeletem játéka volt, nem a képtelen és kegyetlen valóság. De másnap reggel újra ott gubbasztott a kukák mögött, az illatok nyújtotta képzeletének világába merülve. Próbáltam láthatatlan lenni. Láthatatlanságomban kifürkészni a tíz-tizenkét év körüli kisfiú megrendítő titkát, melyet szétnyűtt ruhái, sápadtul megnyúlt arca rejtett. De képtelen voltam a közelébe kerülni. Ismét kudarcként ért, amikor elnyelte az ébredező város.
Aztán ma reggelig nem is láttam. Kezdtem elfelejteni. A hajnali derengés zizegősre dermesztette a faleveleket és a papírszemetet a kuka körül. A szél pirosra csípte a kisfiú sápadt, beesett arcát, és ujjait, melyet koszlott pulóvere nem fedett. Tekintetünk találkozott, amikor zsákkal a kezemben kibotorkáltam a sikátorba. Riadtan felpattant, elhátrált a falig. Tanácstalansága, félelme kézzel fogható volt. Csapdába esett. Hogy mi tartotta benne, nem tudtam kitalálni. Simán elfuthatott volna, mégsem tette.
Hirtelen az idős pék tűnt fel az ajtóban, kezében egy láda ropogósra sült kiflivel, amelyet a küszöbre helyezett. Biztos voltam benne, hogy a gyereknek ez már sok lesz és kereket old, de tévedtem. Továbbra is rémülettől bénultan állt a fal mellett, ijedt tekintetét felváltva járatva köztem, a pék és a halom kifli között. Az öreg, néhány darab kiflit egy szalvétára helyezett, majd a láda előtt a betonra tette és visszaosont a meghitt meleget rejtő üzletébe. A kisfiú vonásain lassan terült szét a felismerés, szeme kerekre nyílt, hidegtől pirosra csípett arcáról eltűnt a fáradt gyanakvás. Óvatosan ellökte magát a faltól és a láda elé lépett, nagy ívben kikerülve engem, szeme sarkából figyelve, miként reagálok. Meg sem mozdultam. Nem mertem.
Leguggolt, beleszimatolt a levegőbe, megmarkolta a még meleg, szalvétába csomagolt ajándékát. Amikor felállt, maszatos arcán boldog mosoly ragyogott. Aztán sarkon fordult és amilyen hirtelen jött el is iszkolt a nyüzsgésbe. Néztem, ahogy elnyeli a forgatag. Visszafordultam a kivilágított üzlet felé. Tekintetem találkozott a pékségből kipislantó tulajéval. Barátságos kacsintással jelezte cinkosságunkat. Aztán hozzám lépett, egy halvány mosoly kíséretében a kezembe nyomott egy meleg, ropogósan friss kiflit és visszaosont az üzletébe. Magamra maradtam a hűvös szélben. Borzongósan összefontam karjaimat magam előtt és beleharaptam a kiflibe. Melegség áradt szét az ereimben. Elmosolyodtam. Milyen kevés is elég a boldogsághoz.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-26 21:29:08

Bizony, az apró dolgok tehetik naggyá az embert - ahogy előttem nagy bölcsen megfogalmazták. És milyen igaz.
Köszönöm, hogy olvastad!
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-21 20:36:12

válasz Haász Irén (2011-02-21 19:15:52) üzenetére
köszönöm Irén!
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3355
Időpont: 2011-02-21 19:15:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szép történet, szép emberi érzésről, a jóságról.
Remekül megírtad, kedves Alex.
Sorskerék is megírhatná az említett esetet...
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-20 20:30:01

Kedves Rita!

Érdekes történetet írtál le...és szomorút, pár sorban...Köszönöm, hogy olvastál, és hogy megosztottad ezt velem!
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-20 20:27:54

válasz pirospipacs (2011-02-20 15:40:16) üzenetére
Kedves Pipacs!
Néha a kicsi dolgok is óriásiak tudnak lenni, csak a legtöbb ember még erre sem veszi a fáradságot. Sajnos.
Köszönöm a mosolyt :-)
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-20 20:25:53

válasz Zsefy Zsanett (2011-02-20 12:03:54) üzenetére
Én köszönöm Zsanett, hogy ismét elolvastad :-)
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2718
Időpont: 2011-02-20 15:40:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Ismételten elvarázsoltál. Az téma az utcán hever, s ez estben azt mondanám... sajnos. Apró csodák, meleg kifli ( ami régen, gyerekkoromban még valóban illatozott ) csöppnyi emberség, egy-két jótevő. Most küldök Neked én is egy mosolyt. :)
Szeretettel: pipacs :)
Alkotó
Zsefy Zsanett
Regisztrált:
2010-07-03
Összes értékelés:
482
Időpont: 2011-02-20 12:03:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Én már olvastam szépírásodat..Akkor se hagyott hidegen..most ismét könnybe lábadt a szemem.
Köszönöm.
Szeretettel:Zsanett
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-20 07:09:19

Én köszönöm, hogy olvastál, és örülök, hogy sikerült átadnom az érzést, a hangulatot, az illatot :-)
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-19 19:18:26

válasz Valerie (2011-02-19 18:42:54) üzenetére
Valerie köszönöm, hogy most kinyilvánítottad tetszésedet. Igazán örülök neki. köszönöm a hozzászólásodat és nyugodt szívvel mondhatom, igyekszem úgy segíteni, ahogy azt az öreg is tette.
Üdvözlettel: Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2011-02-19 18:42:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Alex!

Több írásodat is olvastam már, valamennyi tetszett, mégsem nyilvánítottam ki.
Ezt, a mostanit, nem hagyhatom kommentár nélkül.
Írhatnék okosságnak tűnő társadalomkritikát, miért, hogyan is jutottunk el idáig, ehelyett azt mondom, legyél csak cinkos máskor is ilyen dolgokban, s ha teheted, úgy segíts, ahogyan ez a pék is tette.

Üdvözlettel: Valerie
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-19 18:34:04

válasz Black Smile (2011-02-19 16:22:38) üzenetére
Igazán köszönöm Smile...
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-25
Összes értékelés:
90
Időpont: 2011-02-19 16:22:38

mélységesen megható, emberi történet. Rengeteg optimista szó van benne, mégis szomorú történet, egészen különleges emiatt. ötös:) gratulálok

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

történetmesélő alkotást töltött fel A hóember álma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Ennyi volt címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)