|
|
Prózai művek / egyéb
Szerző: KankalinFeltöltés dátuma: 2011-03-06
Levél Odafentre
Szia Tibi!
Nem így gondoltam a kezdetekkor, de ma hárommal több vagyok, mint amikor végérvényesen lehunytad a szemed, ez a negyedik nélküled, s én dühöngök.
Tudod-e, milyen kiváltságos helyzetben vagy, hogy Odafent lehetsz, s látod-e, mi zajlik itt lent? Fölösleges a kérdés, mert van rá válasz: igen.
Amikor velem voltál, gond nem gyötört, mindent megoldottunk. Semmi nem számított, egyszerűnek tűnt a "Nagybetűs".
Hatalmas terhet tettél a vállamra: a magokat csírába szökkenteni napfény és tápanyag nélkül nem könnyű, homokba dugott fejjel főleg nem az. A csírák mégis szárba szökkentek, virágot bontottak, de nem tudom, élvezhetem-e majd a termést. Miért is adatna meg ez az ajándék nekem? Semmi nem vagyok nélküled, senki nem vagyok hozzád képest, csak testi-lelki nincstelen. Tajtékzik bennem a kétségbeesett düh, az élni akarás, mert még gyomlálgatnom és ápolgatnom kell virágaimat. Kettőnk erejével küzdök, néha lehetetlen. Azt hiszem, Herkuleséra is szükségem lenne. Talpon maradni úgy, hogy nincs talaj, félig elhasznált levegővel élni, egy korty vizet facsarni a sivatag homokjából lehetséges, de emberfeletti.
Ma újra meghallgattam a "taps-lemezt", melyen percekig tisztán hallani a beszéded. Persze enélkül is bennem vagy, álmatlan éjjeleken pedig titokban nézlek és hallgatlak. Azok az akkordok ma mást jelentenek: a harmónia diszharmóniába hajló, a tiszta hang homályos, emészthetetlenül értelmetlennek tűnik.
Csak remélni tudom, hogy jól érzed magad a Lelkek között, mosolyogva nézel le ránk, s azzal a féltő gondoskodással simogatod virágaid és a kertészt, amellyel itt, a földi létedben tetted. Képtelen vagyok a mai "ünnepet" nélküled tölteni, mint ahogy a hétköznapokon is gyakran felnézek rád. Kivételes alkalmakkor nyilvánvalóbbá válik: talán nekem is ez lesz az utolsó. Ha így van, nemsokára találkozunk, persze csak akkor, ha megérdemlem. Tudom, te azt szeretnéd, hogy maradjak még, hiszen ismerlek. Ennek tudatában kérlek, légy ma velem, küldj egy kis támogatást, mert nélküled nem megy!
Köszönöm, hogy voltál a valómban, velem vagy az álmaimban, és vigyázol ránk Odafent!
Szeretettel: A.
2011. március 6. 
Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2013-04-24 18:21:21 válasz alexa (2013-04-23 20:50:37) üzenetére
Szia alexa! :)
Én is elbőgtem magam, nem is kicsit, mert újra elolvastam a levelet, amit két évvel ezelőtt írtam. Ugyanígy gondolok most is mindent, csak az idő múlásával hatványozódott bennem az érzés és a felelősség. Ennek elsődleges oka az, hogy azóta a magok egy része csírába szökkent, termést is hozott, a másik éppen most fog, hiszen érettségi és továbbtanulás előtt áll.
Az a vélemény, amit rólam alkottál éppen most, az erősít, ezt nagyon köszönöm, mert szükségem van az ilyen pozitív energiákra.
Valóban sok barátom van, de önállóan is felfelé kapaszkodom. Olyan magasságokba vágyom, ahová élő ember soha nem juthat. :) A férjemhez.
Még élek. Ennek egészen biztosan oka van. Álmatlan éjszakáimon azon gondolkodom, hogy ez büntetés, avagy küldetés? Nem tudom a választ, de azzal, mit hozzám írtál, enyhítettél terhemen.
Köszönöm. :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Olvasó
Regisztrált:
2010-05-22
Összes értékelés:
81
|
Időpont: 2013-04-23 20:50:37 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!
Most elbőgtem magam: (( Azt hiszem írásaidat olvasva így utólag egy nagyszerű embert ismerek meg személyedben.Sajnálom, hogy ez nem történt meg hamarabb. Mikor olvaslak egy gyenge nőt látok, aki lelkiekben nagyon gazdag, és hatalmas erővel rendelkezik. Olyan élethűen írod párodnak ezt a levelet odafentre, hogy szinte az olvasó látja a földöntúli létezését is.Megnyugtató az, hogy nagyon sok jó barát vesz körül téged.De még Te sokáig éljél idelenn, hiszen olyan fiatal vagy és az élet java még hátra van.
További sok sikert kívánok. Szeretettel alexa .
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-04-01 18:46:53 válasz Joxemi (2011-04-01 17:49:53) üzenetére
Szia Joxi! :)
Erre nem válaszolhatok mást, mint azt, hogy nagyon köszönöm! Elfogadom és adom. :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
128
|
Időpont: 2011-04-01 17:49:53 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kankalin!
Bizony nehéz ilyenkor bármit is mondani. Talán jobb is lenne, ha nem tenném, mégsem tudom megállni.
Az első, ami az eszembe jut, egy Star Wars-idézet: "A halál az élet természetes része. Örömmel gondolj mindazokra, akik végre egyesülnek az Erővel." Én hiszem, hogy létezik egy minden felett álló Erő, ami irányítja a lépéseinket, és segít, amikor segítség kell. Ez az Erő a Szeretet. A szeretet, amit te érzel minden nap, a szeretet, amit mi, a barátaid sugárzunk feléd, amiből erőt meríthetsz, ha szükséged van rá. A szeretet vezérel, amikor átadsz nekünk egy darabot magadból, legyen akár vers, akár melódia. A kettő nálad majdnem ugyanaz :) Szeretném, ha tudnád, hogy rám bármikor számíthatsz, hisz csak egy szavadba kerül, és útra kelek hozzád, legyek bárhol a világban.
Fel a fejjel, drága Kankalin! Egyszer úgyis találkoztok még :)
Örök és sérthetetlen barátsággal:
Joxi
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-20 07:23:57 válasz Arthemis (2011-03-19 21:07:59) üzenetére
Szia Boszika!
Köszi. Az írás arra is jó, hogy elrejtsünk benne egy hatalmas ordítást, aztán egy darabig könnyebb.
Szeretettel: Boszika
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-20 07:21:23 válasz hova (2011-03-19 16:30:46) üzenetére
Szia Vali!
Csak egy évvel volt idősebb nálam, ezt a levelet a saját születésnapomon írtam. Sosem mulasztom el, hogy ilyenkor valamilyen formában velem legyen. Persze ez nem csak erre a napra érvényes, de ilyenkor fokozott az indulatom és elkeseredésem.
Kiírom magamból, aztán megy minden tovább, mert nem hagyhatom el magam, van dolgom még a életben.
Köszönöm, hogy elolvastad, érzem a simogatást, tőled egyébként is mindig az jön. :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
|
Időpont: 2011-03-19 21:07:59 Boszika, a fájdalmad oltára előtt nem tudok, de nem is merek megszólalni...csak csendben itt vagyok melletted.
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2855
|
Időpont: 2011-03-19 16:30:46 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!
Olyan szép levelet írtam itt az imént, de elszállt. Hova azt nem tudom, de talán valami miatt így kellet lenni. Jól lehet ott van valahol odafent. Én is szoktam oda írni. Ne szégyeld a gyengeségeidet. Ilyenkor megkönnyebbül talán a lelked ha kiírod a bánatot. Ugye mennyi mindent kitalál az ember, - három évvel idősebb Nálad. Nahát, és akkor? Az volt a sorsa, neked meg ez,hogy itt maradj... ,jaj-jaj,ugye tudod, hogy ezt nem én mondtam. Ezt szokták mondani, - mások.Bár te is lennél olyan, akkor nem fájna ilyen nagyon. Együttérzek veled mert én meg ilyen vagyok.Vígaszt szeretnék nyújtani, erőt adni, de gyenge vagyok. Csak egy gyenge érintés, egy símogatás telik tőlem, de ezt őszinte együttérző szívvel teszem.Érzed?
Szeretettel ölellek:Vali
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-12 20:28:54 válasz Csonka Mária (2011-03-11 22:47:58) üzenetére
Szia Mária!
Valóban az, kegyetlen.
Köszönöm a véleményt, s hogy gyönyörűnek találtad a levelet!
Szeretettel: Kankalin
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-17
Összes értékelés:
347
|
Időpont: 2011-03-11 22:47:58 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!
Nagy sors csapás elveszíteni szeretteinket.Gyönyörű az írásod!
Üdv:Mária
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-11 16:12:21 válasz ruca (2011-03-11 10:16:19) üzenetére
Szia ruca!
Néha ki kell írni a dühöt, nekem most így sikerült, sok maradt bennem, de ezt te tudod. Azok a gondolatok mindig oda szállnak, ezekkel kell élni.
Tényleg őszinte volt, de kevés, ezt is pontosan érted.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Szia: Kalin
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-30
Összes értékelés:
787
|
Időpont: 2011-03-11 10:16:19 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ott fent van sokunk gondolata-és ez őszintén
jött tőled mindenkinek.
Ruca
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-08 15:06:27 Szia Rita! :)
Örülök, hogy látlak! :)
Most már elárulom: az a vasárnapi évforduló nem volt más, mint a saját születésnapom. Ha jövő ilyenkor még élek, akkor is erről szól majd, mint ahogy a tavalyi is. A 2007-es év óta nem ünnepelek, ez a negyedik, amit nélküle töltöttem. Azt írtam ki magamból, hogy mennyire dühös vagyok amiatt, hogy nélküle kellene éljeneztetni magam. Elrejtettem sok mindent az írásban, eddig senki nem fedezte fel. :) Komoly dolgok ezek, szerintem te pontosan tudod.
A fel nem fedezett szépségek tekintetében lelkifurdalásom van, mert felfedeztem én, de gyorsan homokba dugtam a fejem. Ha valaki érti, úgyis leszedi a fejemről azt a rengeteg homokot. :) Lesz dolga, az biztos! :)
Köszi az energiát, teljesen átjött! :)
A terheket cipelem, te meg pihengess, mert kikapsz! :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-08 14:46:46 Szia Ági!
Facsargat rendesen, az biztos! Hogy erős vagyok-e? Aki Odafent van, úgy tudja: igen. Azt mondta, hogy nekem mindenért meg kellett küzdenem. Ez igaz is, de nem bánom, mert ezáltal én is adhatok másoknak.
Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-08 14:43:10 válasz zsike (2011-03-07 17:10:03) üzenetére
Szia Zsike! :)
Ez a levél éppen azért született, hogy erősítsem önmagam. Lehet, hogy egoista döntés volt, de Odafentről hatalmas támogatást várok. Azt hiszem, onnan jöhet a legnagyobb.
Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
|
Időpont: 2011-03-07 17:10:03 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
" még gyomlálgatnom és ápolgatnom kell virágaimat. "'
Erre a mondatodra gondolj akkor, ha tehetetlen dühöt érzel,
hogy nem hozhatod Őt vissza.
Fájdalmas és szívszorító ez az írásod.
Bár az idő semmit nem old meg, mégis van értelme az
életnek...és Ők a két kis virágod!
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-07 15:15:18 válasz dpanka (2011-03-07 14:56:13) üzenetére
Szia Panka! :)
Mindent tudok, amit felém közvetítesz, köszi! Egyébként amikor ilyen írás szalad ki belőlem, az nekem is ébresztő, egyszerűen muszáj tükörbe néznem. Megtettem, ezt láttam benne. Mivel nem törhetem össze mindet, muszáj kiírnom magamból, egy darabig könnyebb tőle.
Köszi mindent! :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5422
|
Időpont: 2011-03-07 14:56:13 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kankalin!
Nehéz bármit is mondanom. Átérzem fájdalmadat. Bár azt is tudom engem még ilyen nagy sorscsapás nem ért. Kitartást a további életedhez. (rengeteg örömet is hozhat még!!!) A terhet sajnos cipelni kell. Ám ha túl nehéz, gondolj arra, hogy sokan, köztük én is melletted állok. Ha kell sirunk, ha kell nevetünk. de hisz úgy is tudod. Még sok mindent kivánok, de azt úgy is tudod.
Szeretettel: Barátnőd Panka
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-07 14:50:15 válasz Valerie (2011-03-07 13:54:10) üzenetére
Szia Val! :)
Nem baj, ha kuka vagy, szavak nélkül is értelek. Elton John dalára válaszolva: érzem.
A hátrafordulásom tényleg csendesül, de lesz még dühödtebb is, ebben egészen biztos vagyok. Jók ezek a csitító gondolatok tőled (is), azt hiszem, jól tettem, hogy kiadtam magamból a feszültséget. Egyébként azon gondolkodtam, hogy soha nem kezdek újra írni, ha Ő él. Ezt is neki köszönhetem, pedig hányszor kért, hogy a zenéjéhez próbáljak szöveget írni. Akkor azt mondtam: nem tudok. Ez igaz is volt. Ötletsiváran álltam a dolgok elé. Most meg azért nem írok hozzájuk, mert úgy jók, ahogy vannak. Minden rezdülése bennük, az összes apró lélegzését érzékeltem, miközben a hanghullámok megszülettek.
Az élet érdekes dolgokat osztogat. Ad, elvesz, ad. Csak meg kell találni azt, amit...
Köszönöm a gondolataid, "t" nélkül is nyugtatnak. :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-07 14:35:41 válasz prince (2011-03-07 14:21:15) üzenetére
Szia prince! :)
Szerencsére nem tudod mi ez, azt kívánom, soha ne is tudd meg, mert az eddigi írásaid alapján tudom, hatalmasat zuhannál.
Tulajdonképpen düh fogta a kezem, miközben ez kiszaladt belőlem. Így kellett lennie.
Az első időszakban csak a jóra emlékeztem, végülis nem volt más, leszámítva az utolsó egy évet. A betegségét elnyomtam magamban. Néhány hónapja előtörtek ezek a képek, uralkodnak felettem. Lelkifurdalás nem gyötör, mindent megtettem, még többet is, vannak visszajelzéseim. Csak ez a tehetetlenség, ez dolgozik bennem: soha nem hozhatom vissza.
Vannak napok, amikor a szokásosnál jobban gyötör, hogy eggyel kevesebben ülünk az asztalnál. A tegnapi is ilyen volt.
Köszönöm, hogy elolvastad, talán tanulság is mások számára egy-két gondolat.
A barátságot is köszönöm, így is éreztem. :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1168
|
Időpont: 2011-03-07 14:21:15 Szia!
Ide most direkt nem írok szavazatot, és értékelést. Nehéz is megfogalmaznom, mit éreztem az írásod olvasása közben és utána. Talán nem is fogom tudni sosem, hogy mit lehet ilyenkor írni. Végig a torkomat szorongatta egy érzés, amiről tudom mi az, de mégsem vagyok képes kifejezni. Nem részvétre van most szükséged, hanem a valós, és virtuális barátaid ölelésére, a hitedre, hogy dolgod van a földön, és arra, behunyd a szemed, és a szép dolgokat idézd fel magadban, ami mosolyt csal az arcodra.
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1168
|
Időpont: 2011-03-07 14:20:37 Nehogy azt hidd, hogy csak "mondom", picit más verzióban átéltem amin keresztül mész. Gyönyörű az írásod, de nem is ez a lényeg. A szíved, az érzéseid, a bajaid, és a hozzád tartozó őszinteséged kitetted nekünk az "asztalra". Ez a bizalom -talán- legnagyobb jele, amivel megajándékoztál minket. Ezért cserébe -ha számít is valamit- én nyújtom feléd a kezem-, hogy legalább így a jelhalmazok között érezd -nem csupán az együttérzésemről-, hanem feltétel nélküli barátságomról is biztosítsalak.
Szeretettel
Zoli
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-07 14:12:23 válasz aLéb (2011-03-07 13:52:50) üzenetére
Szia aLéb! :)
Néha ki kell adnom a feszültséget, most is ezt tettem, bár csendes lett ahhoz képest, ami bennem tajtékzott. Visszafogtam magam. Az érzés folyamatos, nem tudom, nem is akarom "elkendőzni". Az idő múlásával egyre haragosabban jelenik meg bennem a történet. Kegyes hazugság az, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Megnéztem az egy évvel ezelőtti rövid versecskémet, sokkal csendesebb volt.
Köszönök mindent! :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
|
Időpont: 2011-03-07 13:57:03 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * * válasz Valerie (2011-03-07 13:54:10) üzenetére
... és a "t" betűim lemaradtak. :(
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
|
Időpont: 2011-03-07 13:54:10 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!
Olyan kuka vagyok, ha vígasztalni illenék. Illendőségből se tudok, másként sem. Egy valami tudok csak. Kicsi közelíteni hozzád, tán halványon a válladra tenni a kezem, de nem szólni egy szót sem. Elton John "Can you feel the love tonight" dalfoszlányait hozom Tibor üzeneteként, s ezzel röpke küldetésemnek vége is.
Már csak tisztes távolságból nézem, ahogy a dühödt hátrafordulásod lassan szelídül, szépen kinyújtod a kezed, összekulcsolod a Tiboréval, és a szemeddel ígéred neki, hogy a nektek legkedvesebb küldetést, gyerekeitek szárnyra bocsátását Te megoldod, akárcsak azt is, hogy mindkettőik gyermekeinek napszámra mesélsz sajátot és Napvilágosat.
Valerie :(
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4440
|
Időpont: 2011-03-07 13:52:50 Szia Kankalin!
A leveled attól megrendítő erejű, hogy őszintén, tisztán törnek elő belőled a gondolatok, és hogy érezni vélem, kegyetlen nagy vihart szorítottál egy írott dolog, egy levél keretei közé. Óriási a súlya, persze nem összemérhető a fájdalommal, de így is hatalmas, eredőjéről, a fájdalomról pedig csak sejtet. Beszélgetsz, kérsz, hiszel és tudsz, saját kitartásodat ébresztgeted ebben a levélben hihetetlen erővel. Tisztaságában, őszinteségében, emlékeiben és jelenében is hatalmas, csendes ez az erő. Tartsd csak, Kankalin, tartsd, sok szépet és jót kívánok neked...
aLéb
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-07 13:41:59 válasz Selanne (2011-03-07 13:27:14) üzenetére
Szia Marietta! :)
Néha vannak, de keményen küzdeni kell értük. Talán vakvágányra tévedtem. A szépet nekem kellene megtalálnom, fel kellene ismernem az igazi szépségeket. Talán elmentem mellettük. Visszafordulok, átnézem, melyiket nem csodáltam meg igazán. :)
Köszönöm! :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-07 13:38:39 válasz jerrynostro (2011-03-07 09:21:13) üzenetére
Szia Tamás!
Olyan dolog ez, ami életem végéig kísér. Kemény dolgok ezek. Vannak napok, amikor ordítanék, mert nem lehet itt velem. Próbálok kitörni, ez folyamatos, de egyre nagyobb kátyúba keveredek. Odafentről most nevet rajtam, mert azt gondolja, hogy úgyis kievickélek. :)
Ilyennek látott engem, ezt el is mondta nekem, amíg még suttogva el tudta. Ezért is született ez az írás, a hitem pedig töretlen azügyben, hogy lát engem, tegnap egészen biztosan így volt. :)
Ez dühöngés volt részemről. Ami nem tűr nyomdafestéket, azt próbáltam irodalmi nyelven átadni. :)
Köszönöm a jelenléted!
Szeretettel: Kankalin
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-07 13:30:28 válasz Alex (2011-03-07 07:48:17) üzenetére
Szia Alex! :)
Sajnálom, nagyon nehéz lehet neked. Ezt a levelet muszáj volt megírnom, s ennek éppen tegnap jött el az ideje. Nem véletlenül.
Az idő semmit nem old meg, ez csak egy "bölcsesség". Legalábbis én így érzem. Jöhet bármi, nem segít. Én lennék a legboldogabb, ha olyan történne, ami tartósan kizökkentene ezekből a gondolatokból és kötődésekből.
Köszönöm, hogy itt jártál, s megosztottad velem gondolataid!
Szeretettel: Kankalin
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8305
|
Időpont: 2011-03-07 13:27:14 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kankalin!
Szebb napokat kívánok Neked!
Szeretettel:Marietta
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-07 13:26:01 válasz Fél-X (2011-03-07 07:35:09) üzenetére
Szia Fél-X! :)
Minden évben ugyanezen a napon születik valami, ami odafentre szól. Még az is lehet, hogy ez az utolsó. Nélküle már semmi nem kerek.
Teendőm tengernyi, csak akkor távozok, ha hívnak. :)
Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-22
Összes értékelés:
1737
|
Időpont: 2011-03-07 09:21:13 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!
Megrendítően szép levél és vallomás.
Igazából csak az tud hozzá szólni, és átérezni a fájdalmat, akinek szintén "elköltözött" a társa, vagy egy nagyon közeli hozzátartozója.
Én úgy vélem, a kapcsolat nem szűnik meg a halállal, hisz az elhunyt személy továbbra is velünk van, és álmainkon és az emlékeiken át vigyáz ránk, és tanácsot ad az élet bajos dolgaiban.
Nem eresztik el a "kezünk".
A nagymamám elvesztése után tapasztaltam ezt, azóta tudom, hogy a lélek sohasem hal meg.
Bár természetesek az érzések, melyekről írsz, szomorú, hogy egy embernek mindezen keresztül kell mennie.
Biztosan nagy erő és élni akarás kell hozzá.
Gratulálok e szívszorító művedhez.
Üdv.:Tamás
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
|
Időpont: 2011-03-07 07:48:17 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
a Lányom 6 évve halt meg. Hiszem, hogy sokkal jobb helyen van, mint valaha is lehetett volna itt. Ezt kell hinnem...szomorú levél, de néha ki kell hogy jöjjön, mert az ember nem tarthat magába mindent.
Azt mondják az idő mindent megold, megszépít, tompít...
Alex
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2010-08-26
Összes értékelés:
2410
|
Időpont: 2011-03-07 07:35:09 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Fájdalmas írás, odaföntre. Ő Veled van, lelkedbe erőt tesz csendben. Találkoznotok még nem kell, mert van még rengeteg teendőd itt.
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7001
|
Időpont: 2011-03-06 21:18:03 válasz Finta Kata (2011-03-06 21:12:24) üzenetére
Szia Kata!
Ez ma kitört belőlem, mert három évvel vagyok idősebb, mint Ő a halálakor.
Néha jólesik beleordítani a világba, hogy megremegjen a levegő.
Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2011-03-06 21:12:24 Ó, Kankalin! Elképzelem, hogyan készült a leveled, s hogy adtad föl! Magam előtt látom könnyező szemed, s hogy közben a papíkosár megtelt a zsebkendőkkel...
Nagyon szomorú valóságban élsz. Együttérzek Veled, mert tudom, hogy az igazi szeretet azon túl is megmarad, ha vaójának-szívének-lelkének fele már Ödföntről figyel.
Nehéz szívvel ünnepelted a harmadik évet!? - Bánatodban Veled vagyok.
Szeretettel: Kata
|
|
Dorothy alkotást töltött fel Ha te azt tudnád... címmel a várólistára
 Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom
thegpscoordinates.net
Zenit Futárszolgálat
|
Elfelejtett jelszó
