HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49247

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Poós GergelyFeltöltés dátuma: 2011-03-11

2011 Húsvétjára

Örök adventben és örök húsvétban élünk. Nincs húsvét advent nélkül, advent értelmét veszti húsvét nélkül. A világ örök várakozásban él. Várakozunk a katarzisra, vágyaink elérésére, várakozunk életünk beteljesülésére, várakozunk földi létünk értelmének megválaszolására, várakozunk a mindenséget összefogó erők és az istenség kifürkészhetetlen titkainak megtalálására. Az ember megváltásra vár.
Minden lehetséges dolog létezik, minden, amire lehetősége van a teremtett világnak, és minden lehetségesen létezik, amit számításaink, fantáziánk és képzeletünk megálmodnak. A világ valószínűleg végtelen. Csupán a lehetetlen van kizárva a létezés teljességéből. Megtaláljuk-e valaha saját igazolásunkat? Mi, vagy ki igazol minket?
Lehetetlen elgondolnunk, hogy a világnak valahol vége van, valamely galaxis szélén, vagy a végtelen űr egy pontján, ez absurdum. De e végtelennek tűnő világóceán valamiből létrejött, valamiből fogantatott. Így lehet tehát e világ egyszerre határtalan és véges, esetleg szüntelenül visszatérő mégis az idők végezetén befejeződő valóság.
Én is mint ama őrült Sziszifusz - ki azt kapta büntetésül az istenektől, hogy az idők végezetéig egy követ kell egy hegyre felgörgetnie, de sosem tudta teljesen véghezvinnie a feladatát, mert a kő minduntalan visszagurul - keresem a világegyetem, sorsunk életünk, testünk, gondolataink, vágyaink, érzéseink, létezésünk titkát. S tudom, értelmetlenül. Mint Sziszifusz, én sem érek fel a hegytetőre sose. Mert minden körülöttünk csupán káprázat, merő képtelenség, tükröződés, absztrakció, hatalmas díszlet, nem számít más, csak az, mennyire érzékeljük, mennyire adjuk át magunkat, ama isteni hangszer dallamainak, melynek hangjait a hangszerkészítő egyszer megszólaltatta. Aki képes hallani e zenét, az képes mosolyogva, bizakodóan és örömmel élni, hisz tudja, sorsunk az öreg kezében van, ki nagyon szereti, ha hallgatják hangszerei gyönyörű muzsikáját.
Az istenség, aki az általunk meg nem értett és értelmünk számára felfoghatatlan világmindenség teremtője, akaratával, igéjével hozza létre e csodát. Minden fizikán és matematikán túl, lennie kell, a világnak egy önmagán túlmutató létalapja, egy nemzője. Emocionális bizonyítékunk van rá csupán. Bizonyítja őt a pirkadat, a fák alakja, a hóban birkózó gyerekek öröme. Mert minden forma, minden látvány, minden jelenés, a platóni ősideák világába tartozik, melyet csak megálmodni, megrajzolni lehet. A gyönyörű hajnalt, vagy a fák alakját a fizika hozza létre, melyet a matematika nyelvére tudunk fordítani, de ehhez előbb a hajnalt és a fák alakját kell megálmodni. Utána a formába öntés következik persze, mely a világ kezdete óta tart. Ám bizonyosan így van: a pirkadat egy hatalmas festőművész vásznán jött létre először.
Ha hasonlatosak vagyunk Istenhez, hát ez az a terület ahol ez tetten érhető. Ha vitorláshajót építünk. Először vágyat érzünk rá, hogy létrehozzuk, álmodunk, tervezünk, rajzolunk, s csak ezek után választjuk ki az anyagokat, a szerszámokat és végül megvalósítjuk. De a hajó először a képzeletünkben születik meg, képzeletünk dagasztja a vitorlákat, képzeletünk hasítja vele a vizet.
Az ember mégis - úgy érzi - egyedül van. Egyedül ebben a rendszerezett és rendezett őskáoszban, e kiismerhetetlen életben, ebben a megfoghatatlan valóságban, mely itt a földön most már látszólagosan is túlszervezett és túlhajszolt lett. Magunknak köszönhetően. Világunk egyszerre kitágult és összezsugorodott, a technikai újításoknak és a tudományos kutatásoknak köszönhetően egyszerűbb és mégis egyre inkább kiismerhetetlenebbé válik. Thészeusz elveszíti végül Ariadné fonalát, s egyedül marad e hatalmas kifürkészhetetlen labirintusban.
Isten ezért lett emberré. Az ő titka, miért akkor, miért ott. Ostobaságnak tartom az ezek körüli vitákat. Ha ő az Isten, akkor szándékosan nem beszélt az időpontról és a helyszínről. Ha ő az Isten, akkor szándékosan nem beszélt a világmindenség számunkra elérhetetlen titkairól. Nagyon fontos látnunk, hogy ő abszolút és kizárólag csak a lényegről beszélt, szándékosan akart mindent úgy, hogy ne terelődjön másra a szó. Hogy szívünk, figyelmünk egy dologra koncentráljon. Ha most jönne a XXI. században, ugyanezek a szavak hangzanának el tőle. Nem beszélne a részecskefizikáról, a szingularitásról, a galaxisok számáról és létrejövetelük módjáról, hisz mindez nem fontos, mindez csupán díszlet. Azonban arról ma is bizonyosan beszélne, hogy nincs fontosabb egymásnál. Nincs fontosabb a másik ember szeretetnél.
Örök húsvétban élünk. Húsvétunk, adventünk is. A húsvéti üzenet Isten halk, de mégis mindent túlkiáltó szava az emberek világába, meghívás a halállal végződő életből az időtlenség isteni örök birodalmába. Ige, mely feloldoz és megkönnyít, szózat mely magához vonz, kiáltás, hogy várakozásunk reménykedő lehessen, hogy húsvétunkban a feltámadás ereje hozzon vigasztalást.
Az ember csak így találhat ki e labirintusból. Az istenség végül mindent magához vonz.

2011 március 8.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8532
Időpont: 2011-03-15 10:26:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szép, tartalmas, komoly eszmefuttatás. Nagyon tetszett. A vitorlás-hajós hasonlat különösképpen. Nem is tudom miért? -én

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egy(s)ég című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)