HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49454

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-03-15

Mezítláb a forró homokon. A tanya (Régi történetek a gyermek koromból ) 13/1


Az ötvenes évek úgy jönnek az emlékezetembe, mint a fekete fehér fényképek, szegényes régi életképek villannak fel, de a mi gyermekkorunk mindennek ellenére színes és mozgalmas volt és nem utolsósorban szabad. A mai világ életformája már nem tudja megadni azt a szabadságot a gyerekeknek, amit mi éltünk át, bizony sok veszéllyel, és nem kevés tapasztalással. Magabiztosakká, talpraesettekké tett mindez bennünket. Akkortájt, még nem volt tv, csak rádió, amit én addig gyötörtem, csavargattam, míg rá nem találtam egy nekem való zenére, vagy rádiójátékra. A mesekönyv vagy más olvasnivaló nagy kincs volt számomra, nehezen fértem hozzá. Így hát játszótársainkkal sok időt töltöttünk a szabadban beszélgetéssel, játékkal, néha gyümölcs tolvajlással. Nem voltunk mintagyerekek.
A nyaraink az Alföldön, Nagyapáméknál, egy csengelei tanyán teltek el, munkával és játékkal. Igaz, a munka inkább csak nekem jutott, mert én voltam a legidősebb és a legerősebb is. Az öcsém és a húgom vékony törékeny alkatúak voltak, nem bírták még a mezei munkát. A tanya nagy volt, három épületből állt, amelyek egy udvart vettek körül, középen egy gémeskúttal és két sor eperfával. A nagy kapubejárattal szemben volt a lakóház, amely mögött a gyümölcsös és a szőlőskert terpeszkedett, nem kis örömünkre, majd egy holdon.
A ház baloldalán egy hosszú épület állt, itt volt a lóistálló két lóval, ezt követte a tehénistálló egy tehénnel, Boriskával, majd a nyári konyha, ami egyben a mosókonyhául és a hűvösebb időben, fürdőszobaként is szolgált. Az épület végében, a nagykapunál, a kovácsműhely volt, ahol a nagybátyánk volt az úr, ő volt a környék kovácsa. Ez a hely adott számunkra sok változatosságot és érdekességeket. Itt patkolták a lovakat, és ide jöttek kocsit javíttatni, beszélgetni, a környék tanyáiról. Amíg vártak kitárgyalták a világ, és szűkebb hazánk dolgait, a tszcsés eseményeket, ki, mit vitt be a közösbe, mit tartottak meg maguknak. Hogy megy a soruk, milyen a termés, mit hol lehet megvenni, kinek milyen a bora és kinél lesz keresztelő, kinél esküvő. Komoly férfias témák voltak ezek, mi meg, kíváncsian hallgatóztunk. Az épület mögött a szérűskert volt bekerítve hatalmas széna és szalmaboglyákkal, egyébként az egész tanya és minden, például a konyhakert, gyümölcsöskert külön léckerítést kapott.
A lakóépület jobb oldalán lévő épületben volt a kocsiszín és a mezőgazdasági szerszámok fedett helye, mögöttük a disznóólak. Itt volt az a négyüléses homokfutó is, amin Nagyapánk hajnalonként behozott minket az állomásról. Ez a hely a kedvenceink közé tartozott. Az épület előtt volt egy nagy góré, tele kukoricával, alatta voltak a tyúkólak, de itt laktak a libák, kacsák és a gyöngyösök is. Bár a gyöngyösök inkább az eperfákra repültek fel este aludni. A góré után egy hatalmas legelő zöldellt, egészen a hátsó kapuig, ami a szántóföldekre nyílt, a jobb oldalt egy szikes kis tó zárta le zsombékkal. Ez a kis tó szintén a kedvenc játszóterünké vált. Ide jártunk szitakötőt fogni, békázni, és dagonyázni, mint a disznók, mert olyan szikes, és iszapos volt, hogy fürödni, és lubickolni, bármennyire vágytunk rá a nagy melegben, nem lehetett.
A ház bal oldalán volt a földbe ásott borospince, aminek a domború tetején sokat játszottunk.
Az egész tanya egy út kanyarulatában helyezkedett el a kövesút mellett, amin Kistelekre a legközelebbi városkába lehetett eljutni. Mellettünk volt egy tanyasi iskola, de már nem működött, csak az öreg tanító lakott benne. Az út másik oldalán volt egy tölgyes erdő ahova nyárvégén a disznókat kihajtottuk makkoltatni. A disznókkal sok dolgom volt, mert mindennap, ha érett az eper a fákon, ki kellett engednem őket és egy hosszú póznával ütöttem az eperfa ágait, ők meg a keményre taposott homokon szuszogva habzsolták az édes gyümölcsöt. A behajtásuk nagy ügyességet és gyorsaságot kívánt meg tőlünk, nálunk ebben nem volt hiány. Szerintem, Nagyanyánk csak velünk epreztette meg őket, mert el nem tudtam képzelni, hogy bírt volna futni a disznók után a fájós lábaival.
A nyarak forróak voltak, mi pedig egy klott gatyában rohangáltunk egész nap, este a gémeskút melletti hordóban sikáltak le bennünket., amit minden reggel telehúztunk és estére jól megmelegedett benne a víz..
Ez a tanya úgy belevésődött az emlékezetembe, hogy ötven év múltával is tisztán látom magam előtt minden szegletét. Az itteni nyarainkról írok, unokáimnak és kicsi Petrának, akinek nagyapja, az én öcsém már nem tudja az itt történteket elmesélni, de én még igen.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-09-24 01:11:52

Kedves Klára és Kata annak idején, amikor ezeket a visszaemlékezéseimet megírtam az volt a célom, hogy az unokáim megismerjék az elődeik életét és továbbadhassák a gyermekeiknek, de bárhol közreadom, a velem korúak emlékezetéből csalom elő az emlékeiket, érzésem szerint örömet okozva ezzel. Nem is hittem, hogy ez az egyszerű kis visszaemlékezés mennyi érzést és emléket hoz a felszínre. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2012-09-21 23:00:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ezért felnőtt-koromban városban is igyekeztem egy kiskertet létesíteni, ahol a gyerekeimnek is juttattam egy-egy kis helyet, hogy ott ők is kertészkedhessenek, s a kert sarkában csirkéket is neveltünk.
Nagymama korban pedig az unokáimat is kivittem a kertemben, ahol remekül élvezték magukat, fővárosi gyerekek lévén, nálam ismerhették meg a kertben élő gyíkokat, madarakat, hangyákat és a különféle növényeket, virágokat, fákat. Élvezet volt nézni, milyen szívesen ügyködnek velem együtt. Azt hiszem, számukra is feledhetetlen időket töltöttek nálam.
Az egyik unokám, amikor nálam volt, és a városszélén sétálva, megálltunk egy kapunál, mivel akkor ott még lehetett libákat tartani, ahogy meglátta és meghallotta a libák gágogását, úgy megilletődött, hogy amikor a kapuhoz értek a libák, meghajolt előttük s azt mondta: kezicsókolom, liba! Ő is a fővárosban nevelkedett, s ilyen csoda volt számára egy ilyen látvány!
Jó volt olvasni a történetedet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2012-09-21 22:58:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Jó, hogy Te is összegyűjtöd és leírod a régi, érdekes történeteket. Az ifjúság sokat tanulhat belőle. Micsoda különbség a mostani gyerekek és a korábbi fiatalok élményei között. Sokan azt hiszik, hogy a tehén lila, s a tejet valamelyik üzletközpontban gyártják, sosem láttak élő csirkét, s nem sorolom.
Bizony, nekem is emlékezetes a gyermekkor, három fiútestvérrel nevelkedtem, igaz, nekünk nem voltak termőföldjeink (apám tanító volt) csak nagy veteményes-gyümölcsöskertünk, de ott is sokat játszottunk, apám méhészkedett, rengeteg gyümölcsfánk volt, s a ribizlibokrok között tanyáztunk, olvastuk a korabeli gyerek-magazinokat, jártuk az erdőket, semmitől se féltünk, ismertünk minden bokrot, patakot és forrást. Mit sem számított nekünk átugrani az 5 km-re lévő postára, még azzal is megtoldottuk az utat, hogy hazafelé felmásztunk a hegytetőre, ahol valaha rablólovagvár volt, s az uzsonnánkat ott fogyasztottuk el. S mennyi élményünk maradt meg!
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2560
Időpont: 2012-09-21 21:24:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jega!

Régi-régi falusi emlékeket idéztél fel bennem ebben a nagyszerű írásodban. Annak idején a két bátyámmal minden nyarat a nagyszüleinknél töltöttünk. Volt az udvarban gémeskút (nagymamám állandóan attól féltett minket, nehogy beleessünk:)), kovácsműhely, ahol megfigyelhettem a lovak patkolását, a kovácsok ütemes kalapálást az üllőn, s milyen gyönyörűen szállt a szikra... Meg a sok háziállat, meg amikor este a kanász meg a csordás hajtotta haza az állatokat...
Köszönöm az élményt!

Szeretettel: Klári
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8607
Időpont: 2011-05-26 08:14:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hiteles szép képek a tanyáról, ahol gyerek voltál. Amikor olvastam, én is ott voltam, láttam minden szegletét! Üdvözlettel. én
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2011-03-24 00:30:20

Nekem két városi nagymama mellett nem jutottak ilyen élmények, de most a te visszaemlékezéseidből legalább képet kapok a tanya világáról.:)
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-21 20:23:59

válasz hova (2011-03-21 10:43:48) üzenetére
Igen kedves Vali, az ember lánya egyszer csak megérik arra, hogy leírja a gyermekkori emlékeit. A gyerekeinek, az unokáinak, hogy tudják, hogy éltek az őseik. Köszönöm, hogy olvasol. Szeretettel Ibolya.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-21 20:21:35

válasz Csűdi István (2011-03-21 05:50:59) üzenetére
Megyek és elolvasom a te emlékezéseidet. Nagyon kíváncsi vagyok rá. Üdv. Jega ibolya
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2855
Időpont: 2011-03-21 10:43:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Örömmel olvasom visszaemlékező soraidat. Szépen lírsz, szeretettel. Szinte érezni ahogy lelkeddel megsimogatod külön - külön mindegyik léckerítést /az öcséd helyett is/.Nekem is hasonló gyermekkorom volt, sokat voltam én is a Nagymamánál.Tudod a nagyszülöknek a dolga nem a gyermeknevelés, hanem a gyermekszeretet. Talán ezért olyan kedvesek az emlékek is. Ezt már mint nagymama gondolom így. Várom a folytatást. Egyszer talán én is megismertetem a társaságunkat az én élményeimmel. Még nincs itt az ideje, - gondolom azért nem tettem meg ezidáig. Neked gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Alkotó
Csűdi István
Regisztrált:
2011-02-15
Összes értékelés:
264
Időpont: 2011-03-21 05:50:59

Látom, nem csak az én emlékeim kerülnek papírra ebből az időből. Gratulálok.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-17 09:41:31

Kedves Mistletoe örülök, hogy a visszaemlékezésem felidézi a te emlékeidet is. Lesz olyan rész, ahol a kenyérsütés lesz a fő téma, akkor szerintem kicsordul a nyálad is. Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-16 22:15:37

válasz T. Pandur Judit (2011-03-16 22:05:14) üzenetére
Szívemből szóltál Judit, ez a mai világ egy kicsit fals, vagy csak mi öregek hisszük azt. Egy biztos, a túlóvás helyett, munkára, kitartásra neveltek, és egészséges lelkületű, kreatív gyerekek voltunk. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5212
Időpont: 2011-03-16 22:05:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
/folyt./
Mit csinál anya, apa egész nap abban a nagyon utált dolgozójában. Azt hiszi a csirke combok a mirelit pultban teremnek. Nem érti és nem érzi a világot. Azt meg főleg nem tudja, hogy neki hol is lenne benne hely. Legfeljebb a tévé előtt... , ahol egy teljesen fals, kiforgatott világot lát nap, mint nap. Az emberek úgy ölik egymást a filmekben, mint a legyeket ölték a mi gyerekkorunkban. Az ilyen-olyan show-ban bármi áron szenzációt hajhászva, a valós élet tragédiáit szórakozatatássá változtatják a műsorvezetőknek kinevezett jól megfizetett heccelő emberek. Most ezt látják a világból...
Örülök neki, hogy egy egész sorozatot írsz az emlékeidből!
Azt nem tudom, hogy mit tudnak ebből a sohasem látott életből a gyerekek felfogni, de nekünk, akik ismertük, nagy élmény olvasni!!!
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5212
Időpont: 2011-03-16 22:02:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
A gyerekek számára az akkori világ felfedezhető volt. Tudták, hogy mit csinálnak a felnőttek, látták nap, mint nap, hogyan működik egy gazdaság, hogyan kerül az étel az asztalra, honnan "jön" a tej, a kenyér, a hús, a zöldség, a gyümölcs. Sok munka csak "játék" volt, amit a gyerek is meg tudott csinálni. Kihajtani a libákat az ólból az utcára, /hagy menjenek a patakra/, megetetni a csirkéket, tobozt szedni a fenyvesben /a tűzhely begyújtáshoz/, gyümölcsöt szedni, tojás összeszedni a csirke ólból, szomszédból elhozni-visszavinni valamit, friss vizet önteni a csirkéknek, lesöpörni a tornácot, kinyitni a kaput a szekérnek, és még sorolhatnám...
Nemcsoda, hogy magabiztos volt, és ügyes a gyerek!
Ma meg azt sem tudja honnan van a szupermarkecben a sok holmi /néha már mi felnőttek sem! /folyt./
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-16 18:14:39

válasz Selanne (2011-03-16 15:52:32) üzenetére
Kedves Irén és Solanne ígérem nem fogtok csalódni, mert visszaidézem a gyermekkorotokat. Ha pedig nem ilyen életben volt részetek megismeritek az ötvenes évek tanyasi életét az én szememen keresztül. Jó nosztalgiázást. Üdv. Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2011-03-16 15:52:32


Kedves Ibolya!

Én nem jártam ott, vagy mégis? Szóval, ahogy olvastam, elindult a mozi, láttam mindent ,éppen csak nem rohangáltam klott gatyában Veled. Viszont mögötted, haladni fogok, hogy figyelemmel kísérhessem visszaemlékező utadat.

Szeretettel:Selanne

Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3366
Időpont: 2011-03-16 14:17:14

Érdeklődve várom a továbbiakat is, kedves Ibolya.
Pesti lány voltam, de számos vidéki ismerőssel... laktam is náluk, vendégségben. Sok szép, gyönyörű emlékem van... szép idők voltak, bárki bármit mondjon...

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Párhuzamosok címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Dal a nagyihoz - Nagyi játssz velem! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szép jó estét címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Rojtos-Mesék című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Rojtos-Mesék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Plagizáció II című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Plagizáció című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Emlékvers Finta Katához című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Átütnek a régi színek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hét főbűn IV. (ira) harag című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)