HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 39

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51226

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-03-19

Új év, új élet



Minden másodpercét utálta az ünnepnek. Nem is értette miért próbálkoznak a szülei. Jobban mondva az anyja az, aki úgy tett, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne. Mintha egy boldog család lennének, akik szeretik egymást. Pedig ez nem volt igaz. Nem volt már annyira gyerek, hogy ne tudná, az apja rendszeresen veri az anyját, elissza a pénzüket. Eleget látta sírni az anyját ahhoz, hogy tudja, koránt sincs minden rendben. Most meg úgy kell tenni, mintha boldogok lennének. Marhaság.
Utálta az apját. Már egészen kicsinek rájött arra, hogy egyáltalán nem olyan ember, mint amilyennek egy apának lennie kell. Agresszív volt, goromba, kegyetlen, olyan ember, aki semmibe vesz mindent és mindenkit. Az anyja mégis szerette. Annak ellenére szerette, hogy rendszeresen verte, megalázta. Hogy minden pénzt elköltött, és nem érdekelte, ha a család éhezik.
Volt egy kis idő, amikor megváltozott. Amikor az öccse született. Pár hónapig tényleg olyanok voltak, mint egy igazi család. Együtt jártak mindenfelé, sokat beszélgettek, az anyja finomakat főzött, és ami a legfontosabb volt, állandóan mosolygott. Aztán az apja újra inni kezdett, újra durva lett és az anyja már egyre kevesebbet mosolygott, míg egy napon végleg eltűnt a jókedve és nem marad más, mint az erőltetett, hideg, ideges akarás. Átlátszó, szánalmas és kétségbeesett volt egyszerre. És ezt nagyon utálta.
Persze, őket sose bántotta az apja. Sokáig nem tudta miért. Aztán egyszer, amikor az édesanyja nem volt otthon, megértette. Nem azért úszták meg apjuk szeszélyeit, mert szerette őket. Egyedül az anyján múlott, hogy nem kaptak rendszeresen verést. És amikor erre ráébredt, már nem tudta elfogadni a férfit. Nem tudott többé úgy nézni rá, mint egy apára. Örökre meggyűlölte őt.
Most meg itt díszíti a karácsonyfát és közben igyekszik az anyja kedvébe járni. Egész héten erre készült. Süteményt sütött, főzött. Hosszú évek óta megint mosoly terült szét az arcán, keze időről-időre hasát simogatta. Tudta, hogy mit jelent ez. És egy cseppet sem örült. Hiszen így is alig tudtak megélni. Így is alig futotta valamire. Már évek óta nem mert kérni semmit, mert a válasz minden egyes alkalommal ugyanaz volt. Nem telik rá. És akkor az anyja megint gyereket vár. Vajon mire számit? Hogy az apjuk majd megváltozik? Hogy varázsütésre tisztességes családfenntartóvá válik? Kész röhej. Kicsit haragudott az anyjára is naivsága miatt.
Az utolsó dísz is a helyére került, amikor az öccse bedugta a fejét az ajtóban. - Kész a vacsi! - kurjantotta és vissza is szaladt a konyhába. Az apjuk persze még nincs itthon. Talán az ajándékbontásra hazaér. Már olyan régen töltötték együtt az ünnepeket. De most megígérte. Megígérte anyának, hogy időben itthon lesz. Összeszorult a torka. Hogy lehet ilyen buta? Hiszen soha, de soha nem tartotta még be az ígéretét. Miért tenné meg most?
Csendben ettek. Az anyjuk időnként rájuk mosolygott, bele-beleborzolt a hajúkba mialatt egyre többször pihentette tekintetét az órán. Későre járt. Végül úgy döntöttek kinyitják a csomagokat és lefekszenek aludni. Nem volt meghittség, nem volt öröm. Az anyjuk könnyeivel küszködött, ő meg csak forrt magában. Már megint egy be nem tartott ígéret. Kár volt az egész felhajtásért. Csak az öccse volt az, aki sugárzó arccal boncolta a csomagokat. Ostoba kölyök. Nem ért az egészből semmit. Nem tud semmit. Még csak azt sem veszi észre, hogy az anyuk mennyire szomorú. De ő tudta. Ő tudta, hogy megint ez lesz, és egy cseppet sem volt meglepve. Csak dühös volt. Dühös volt az anyjára, amiért reményt költöztettet a szívébe, haragudott az öccsére, amiért semmit sem vesz észre, de legfőképp az apjára haragudott.
Csak forgolódott az ágyában, hosszú ideig, mire végre elnyomta az álom. Kiabálásra ébredt. Az apja alkoholtól rekedt hangja vérfagyasztóan csattant vissza a konyha csempéiről és töltötte be a házat. Az anyja sírt, könyörgött, kiabált. Az egész nem tartott tovább pár percnél. Mire kiért a konyhába, már vége is volt. Az anyja a kövön feküdt, összegörnyedve, hasát védelmezőn átölelve, az apja meg a hűtő előtt egy üveg sörrel a kezében, gúnyosan vigyorogva. Valami megpattant benne. Annyiszor látta már ezt a jelenetet, hogy megszámolni sem tudta. Annyiszor hallotta apja szavait, amiket akkor mondott, amikor meglátta őt az ajtóban. "Így kell bánni a nőkkel fiam, ebből tanulnak csak. Különben nem tudják hol a helyük!" Annyiszor hallotta anyja sírását, látta könnyeit, hogy úgy érezte egy perccel sem bírja tovább elviselni.
Gyorsan zajlottak az események. Az apja értetlen, döbbent tekintette beleégett a tudatába. Anyja sikítása eltompult a fejében zakatoló gondolatok zűrzavarában. Csak véres kezére tudott koncentrálni és a dühre, amely fékezetlenül tombolt benne. Minden összemosódott előtte, a hangok, az arcok, a gondolatok. Úgy érezte, mintha minden mozdulatát kívülről irányították volna.
Anyja elcsukló hangja térítette magához. Mintha álomból ébredt volna fel. A kezében tartott kés hangos csörömpöléssel csapódott a konyha kövéhez. Óvatosan, tétován guggolt le apja élettelen teste mellé. Nem érzett semmi mást az ürességen kívül. Csak térdelt az apja mellett és hagyta, hogy a sok év alatt felgyülemlett keserűségének könnyei végre felszínre kerüljenek.
Meg sem mozdult, amíg érte nem jöttek. A rendőrautó hátuljából még visszanézett az édesanyjára, aki könnyek közt ölelte magához másik fiát. Megkönnyebbült. Most már mind a ketten biztonságban vannak. Vége van az örökös veszekedéseknek, veréseknek. Nincs több félelem, rettegés. És ha ez volt az ára? Akkor is megérte. Mást nem adhatott az anyjának csak ezt. Egy boldogabb, nyugodtabb életet. Hiszen mindig is erre vágytak. Semmi másra.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-21 05:38:48

válasz dpanka (2011-03-20 16:44:51) üzenetére
Köszönöm Panka, és teljesen igazad van, nem így kellene véget vetni, de te is tudod, egy gyereknek vajmi kevés eszköze van, a nők meg mindig ragaszkodnak a bántalmazó félhez...ezmeg már pszichológia. Örülök, hogy itt jártál! Alex
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5459
Időpont: 2011-03-20 16:44:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Megint egy tragikus történet az életből. Elgondolkodtató, megrázó. Sajnos, a családon belüli erőszaknak nem így kellene véget szabni. A törvények az eljárások még nem igazán védik a bántalmazott felett csak időlegesen és aztán minden kezdődik előröl... Ezen kéne változtatni. Amíg nem történik ez meg addig az ilyen és hasonló esetek bármikor megtörténhetnek.
Gratulálok írásodhoz!
Szeretettel: Panka!
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-20 14:50:25

válasz Selanne (2011-03-20 13:19:30) üzenetére
Igen, értelek. Tudod Marietta...az emlékeket nem lehet kitörölni, ebben igazad van, ezen a téren semmi sem változik...de talán azért mégis. Köszönöm, hogy olvastál. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-20 14:48:24

válasz Finta Kata (2011-03-20 11:01:16) üzenetére
köszönöm Kata, örülök, hogy olvastad. És köszönöm az észrevételedet is!
Alex
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2011-03-20 13:19:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia!

Sokkoló írás. Tovább gondolom... mitől lesz jobb? Fizikálisan igen, ez igaz. A többi az nem tud nyugalomban maradni sosem. Biztosan értesz.

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2011-03-20 11:01:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!

Nagyon jó, hogy van, aki megírja az ilyen történeteket is. Igen is, okulni lehet belőle, mert annyi, de annyi igazságtalanság fordul elő a családokban. Sajnos, nem egyedi eset, amit leírtál - remekül megfogalmazva. Bár sokan okulnának belőle.
(Két hibát, ill. elírást fedeztem fel benne azért, hogy módod legyen kijavítani. Ezek a következők:
bele-beleborzolt a "hajúkba" - helyesen hajukba!
A másik: és döbbent "tekintette" - helyesen: tekintete!

Üdvözlettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-20 07:26:18

Mistletoe, azt gondolom, hogy én már csak ilyen vagyok, szeretem a darázsfészkeket...nem tudok arról írni hogy felhőtlenül sűt a nap, ha bizony látom a gomolyfelhőket...ez azt hiszem az én keresztem, cipelem is...de egy cseppet sem bánom. Örülök, hogy írásaim gondolkodásra késztetnek, ha csak néhány embert, már megérte. És örülök, hogy kitartóan olvasol. Köszönöm. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-20 07:23:32

Mit mondjak? Az elégtételre szert tenni mindenki csak saját erejéből, akaratából tud. Nekem talán abban van, hogy képes vagyok kinyitni a szám ellentétben a legtöbb hasonló sorsokat megélt, átélt emberrel, akik inkább felejtenek...nem tudom melyik a jobb, de abban hiszek, homokba dugni a fejet nem lehet, mert attól még ezek a dolgok nem lesznek meg nem történtek...
Aztán egyszer csak majd elmesélem azt is, miként jutott nekem ki ez az elégtétel :-)
Örülök, hogy itt jártál! Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-20 07:19:30

válasz Valerie (2011-03-19 18:05:29) üzenetére
Kedves Valeria, az élet talán néha kegyetlen, sokszor igazságtalan, de azért akad hogy kárpótlást ad. A szó szoros értelmében a fiú sem lett elítélve...annak ellenére ami átélt, amit tett, nagyon sok esélye van arra, hogy élete hátralvő része olyan minőségű legyen, amilyet mégérdemelne...és nekem, ezért éri meg küzdeni.
Köszönöm, hogy olvastad! Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2011-03-19 18:06:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Valerie (2011-03-19 18:05:29) üzenetére

F.:
Az írásod igaz, vagy igaz lehet. Nem tudom, hogyan is illenék ilyen alkotást dícsérni, mert a tartalma nagyon fájó.
Csak annyit: az élet, az a nyers nagybetűs az ihlető, és te képes voltál hűen visszaadni.

Őszinte elismerésem: Valerie
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2011-03-19 18:05:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Alex!

Beleborzongtam, belebonyolódtam, megütköztem, átéltem, igazat adtam, nem ítélem el.
A téma nagyon ismerős, olyannyira, hogy nagyon fáj. Mindig mondom azóta is, kár, hogy nem fiúnak születtem. Annak kellett volna.
Az emberbe beleissza magát a tehetetlenség dühe, elveszi az eszét. A felemészti az embert. Egy magateremtette világba menekül, ami más, ahol legalább gondolatban jó. Csupán egyet nem tud a gyerek, változtatni. Szörnyű, félelmetes. A vad indulatok nem egyik napról a másikra válnak tettekké. Halmozódnak, nyomasztanak, tettekre sarkallnak.
Jól tudom, nem így kell levezetni. Mégsem ítélem el ezt a gyereket. A helyébe talán én is...
Tudom, a másik véglet vagyok, és megbotránkoztató, amít írok, mégis leírom. Azt kívánom, hogy amit itt olvasnak, soha senki az életben ne élje át! Elég, ha ...

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) érdektelen értékelés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Önismeret című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)