HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-03-22

Mezítláb a forró homokon A kenyérsütés 13/5


(Régi történetek a gyermek koromból )

A tanyasi életünk legszebb napjai a csütörtök és a vasárnap. Csütörtök azért, mert ezen a napon olyan finom illatok terjengtek a házban, hogy mi bizony addig ki sem mentünk, míg az összes kenyér ki nem sült, mert akkor jött a lángos sütés. Vasárnap meg azért, mert finom csirkepaprikás, vagy gyenge húsú rántott csirke illata terjengett, még az udvaron is, hozzá zöldséges krumpli, és a húslevesről még nem is szóltam. Kora reggel már kergettük a fazékba valót a kukoricagóré körül. Be kell vallanom, hogy semmi sajnálatot nem éreztünk a csirkék iránt, nekünk, a csirkekergetés a finom ebédet jelentette. Volt olyan, hogy egy öreg tyúkot kellett elkapni, mert már ritkán adta a tojást, ebből olyan finom leves lett, hogy eszünkbe sem jutott állatszeretet, csak amikor a tányérunkon gőzölgött a finom tyúkhúsleves, gondoltunk arra, hogy érdemes volt ezt a tyúkot megfogni. Megtanultuk, hogy az állat eledel, sőt nagyanyám megtanított, gyorsan és ügyesen elvágni a csirke, vagy a tyúk nyakát a legkevesebb fájdalmat okozva. A tollat a vágásnál gyorsan letépni és egy erőteljes gyors mozdulattal átvágni a csirke nyakát, de a másik kezünkkel összefogni a szárnyát, a lábunkkal rálépni a lábára, majd felemelni és egy edénybe belefolyatni a vérét. Ez lett a reggelink, megsütve hagymával. Lehet, hogy ez mai gyerek számára barbár dolognak tűnik, de a mai gyerek csak eszi a csirkét és azt hiszi, hogy az csak úgy ott terem a pultba, pedig azoknak a csirkéknek sokkal sanyarúbb életük volt, mint a mi szabadon nevelt boldog életű csirkéinknek. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a kapirgáló szaladgáló csirkék húsa nem volt olyan puha és porhanyós, mint a mai boltban kaphatóknak, de valahogy ízesebbek voltak, vagy mi lettünk délre nagyon éhesek
Jól elkanyarodtam a csütörtöktől, amelyen a Mamának már hajnal háromkor talpon kellett lennie, a kakas is csak később kukorékolt, amit mindig hallottunk, mert az ablakunk a góréra nézett. Felébredtem rá, és azzal a jóleső érzéssel nyújtóztam el a paplan alatt, hogy még alhatok tovább.
A sütéshez a Mama már az előző nap este mindent odakészített. A dagasztóteknő, a szakajtók, a sütőlapát , a kovász és a liszt mind a nagykamrában voltak. A lisztet beleszitálta a dagasztóteknőbe és letakarta. A kovászt bevizezte és a nagy asztalra tette. Mindent kikészített, mert hajnalban már dagasztotta a kenyeret. A fejét aznap fehér kendővel kötötte be és szép fehér kötény tett maga elé. A kenyérdagasztás nagy erőt kívánt és kitartást, mert addig tartott, míg a tészta szép selymes lett és elvált a kéztől és a teknőtől. Minden kenyérdagasztás végén egy tálba tett egy darab tésztát belisztezve letakarta konyharuhával és bevitte a kiskamrába, ez volt a kovász, a következő heti sütés élesztője. Mire mi kinyitottuk a szemünket, a kenyerek a szakajtókba kiszakítva, fehér szakajtóruhával letakarva keltek, bizony elég sokáig. Az is lehet, hogy mi voltunk türelmetlenek. Behoztunk egy hatalmas kukoricaszár kévét és becsúsztattuk a kemencébe. A mama begyújtotta és alaposan fölfűtötte. Kisöpörte a pernyét, és ha jól szikrázott, megfelelő volt a hő a sütéshez. A hatalmasra dagadt kenyereket sorban ráfordította a sütőlapátra, megvizezte a tetejüket és bevetette a kemence közepébe.

Bizony sokat vártunk, volt tizenegy óra is mire a hatalmas kerek kenyerek megsültek, szám szerint négy. Akkorák voltak, hogy egy majdnem két napig is kitartott egy. Addigra a Mama kihúzkodta a maradék kenyértésztából a lángosokat és gyorsan megsütötte, no mi erre vártunk nagyon türelmetlenül.
Az ebéd ilyenkor ez volt, meg egy kis krumplileves. A lángos forrón, megsózva, fokhagymázva és friss tejföllel meglocsolva mennyei étel volt. Az még finomabbá tette, hogy nekünk ekkorra már kopogott a szemünk az éhségtől, amit egy kis gyümölccsel csillapítottunk, még a finnyás öcsém is alig várta. A sózott szalonnára bizony rá sem bírt nézni nemhogy egyen is belőle, igaz mi sem szerettük, mert zsírosnak tartottuk, és nem is volt felfüstölve. Volt ugyan füstölt szalonna is, de az kevés, errefelé a sózott volt elterjedve. No de a lángost azt falta pukkadásig velünk együtt.
Ebéd után ilyenkor még mi is aludtunk, még az örökmozgó öcsénk is, pedig ez rá nem volt jellemző, mindig kiszökött az ablakon a kertbe, pedig dél alatt olyan borzasztó volt a hőség, hogy csak a hűs szobában lehetett kibírni. Többnyire a zsombékoshoz ment békázni.
Nagyanyánk mindent elmosott elpakolt és a kihűlt kenyereket szép kockás kendőbe csavarta és sorba rakta a pad végén. Mielőtt megszegte keresztet vetett rá, és a gyürkét elosztotta közöttünk, mert nagyon szerettük a kenyér héját, ami vastag volt és nagyon finom. A kenyér becses ételnek számított, nem szabadott eldobni, bizony azért kikaptunk. A kenyérhéját, a nagyszüleim levágták, de az ment a kutyának a szalonna bőrével együtt. Nem volt pazarlás, az ételből keveset mertek, de azt mind meg kellett enni, ha kevés volt kaptunk újra. Ma már nincs becsülete a kenyérnek, mert a bolt polcai tele vannak, és csak betesszük a kosarunkba. Ott a tanyán dolgozva, látva megtanultuk, hogy a kenyérnek hosszú az útja, míg az asztalra kerül.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-10-11 21:26:57

Látom Kata, hogy egy szuszra végig olvastad mind. Eredetileg úgy kezdem ezt írni, hogy leírom az unokáimnak, az őseik életét, hogy tudják, honnan jöttek. Rájöttem, hogy a maiak, de a az én korosztályom is szívesen olvas az ötvenes évek tanyasi életéről.
A kenyérsütés volt a hét legszebb napja a tanyasiaknak. Nem véletlen, az illatok, a finomság vált azzá. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2011-10-08 11:33:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
A finom házi kenyérnek nincsen párja, most is érzem illatát, amit gyermekkorunkban ettünk. Nem tettünk bele semmi különöset, mégis elállt egy hétig. Háború alatt bátyámmal élesztőt, kovászt gyártottunk azt vitték tőlünk a falusiak, mert hosszú ideig nem volt a botban. Kaptunk érte ennivalót, , mert mi az erdélyi nagyvársból gyermekkori falunkba menekültünk vissza, a front elől. Anyukám megbetegedett, nekem kellett kenyeret sütni a kemencében. Élveztem, amikor már ott sorakoztak letakarva fehér terítőkkel. Mi is mindig készítettünk lángost, s nálunk is szent volt a kenyér, keresztet rajzoltunk rá késsel, mielőtt fölvágtuk volna. A falusiak pedig - ha leesett egy darab, fölemelték, megfújták és megcsókolták. Tisztelték vele a munkát és az ételt.
Arra viszont sose tudtak rászedni, hogy csirkét vágjak. Anyukám se tette. Leginkább apukám volt a hóhér, vagy valaki más, aki akadt rá.
Érdes volt leírásod, nagyon jó, hogy az utókor számára megörökítetted.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-28 22:39:23

válasz hova (2011-03-28 19:42:50) üzenetére
Köszönöm Vali az olvasást. A hasonló korúak, mint én, éltek abban a nehéz világban, és furcsa módon, mégis jóérzéssel emlékeznek vissza rá, talán , mert a boldog gyermekkort idejét idéztem fel bennük. Ez engem is jóérzéssel tölt el. Üdv jega Ibolya
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2852
Időpont: 2011-03-28 19:42:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Ma elolvastam a visszaemlékezéseid minden részét.Annyira jóleső érzés számomra, hogy átélhetem a régi idők történéseit. Azt hiszem azért tértem vissza ide a kenyérsütéshez mert számomra ez szent dolog.Most,hogy ennyi idős lettem megtanultam kenyeret sütni.Azt hiszem nem csak a nosztalgikus érzés vezényelt. Sokkal inkább az,hogy ha tenni kell akkor biztos legyek a dolgomban. Sikerült, szép is volt meg finom is.Unokáimnak mutattam meg ,hogy lássák mennyi dolog van mire a finom illatos kenyér az asztalra kerül.Nem gyakran sütök így.Maradok a gépi "franciakenyér"programnál.Az is finom.A kenyérre pedig , legyen az bolti vagy saját készítésű én is kersztet rajzolok. Ez olyan beidegződés amitől nem hiszem,hogy már megválok ebben az életemben.
Írásodhoz gratulálok, szeretettel olvasom valamennyit.
Szeretettel üdv:Vali
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-23 20:56:48

Kedves Mistletoe attól a kacsazsíros forró cipótól még most is folyik a nyálam. A lángos sem volt semmi, fokhagymásan és tejföllel. Ma már csak ránéznem szabad ezekre, a fenébe!
Üdv Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-23 20:54:09

válasz T. Pandur Judit (2011-03-23 18:06:55) üzenetére
Én is tartottam nyulakat, és az apámék is vágásra, de azokkal úgy voltam én is, mint a disznóval, nagyon sajnáltam őket. Az apósom tette konyhakésszé őket. Ma már nem tartok állatokat a konyhára, a henteshez megyek én is. Köszönöm, hogy olvasol. Jó nosztalgiázást.
Szeretettel Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-23 20:50:29

válasz Selanne (2011-03-23 19:10:09) üzenetére
Kedves Selanne jól el leszünk még mi a tanyán, mert hátra van még nyolc rész.
Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2011-03-23 19:10:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ibolya!

A kenyérsütés nálam nem ismert dolog ugyanis abban sosem volt szerencsém részt venni. Olyan élethűen írod le, hogy most nagyon tudnék enni belőle,/bár szinte alig fogyasztok kenyeret/ a lángosról,nem is beszélve. a csirke, dolog az persze már igen . Én fiatal koromban sokat tartottam, amikor rántani valók lettek, volt, hogy 15db-ot is levágtam, a fagyasztóba. Én végeztem velük, igen úgy, ahogyan írod. Ma már anyósom hozza nekem, igaz, konyhakészen, de a húsa valóban teljesen más,mint a bolti tápos baromfinak.El vagyok én ott Veled a tanyán, naná , hogy el, és várom, hogy olvashassam tovább. Köszönöm!

Szeretettel:Selanne

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2011-03-23 18:06:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
/folyt./ Nem tudtam felfogni, hogy ezeket a nyuszikat azért tartják, hogy erőt adjanak a munkához a földeken, az erdőn, az állatok körül végzett munkához. Beértem levessel aznap.
A kenyérsütést olyan szépen, érdekesen megírtad, hogy ahhoz nem tudok hozzátenni semmit. Ma újra divat otthon kenyeret sütni, addig rakták bele az adalékanyagokat, a tartósító és minden más puffasztó vegyszereket a kenyérgyárak, amíg sokan visszatértek a házi kenyérsütéshez. A házi kenyérsütés manapság már nem olyan időtrabló és nagy előkészületet igénylő munkafolyamat, mint nagyanyáink idejében volt. Az elektromos dagasztó és kenyérsütő géppel hamarabb és könnyebben meg lehet oldani, mint a hagyományos módon, és kemence sem kell hozzá.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2011-03-23 18:05:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Alig vártam, hogy feltedd a következő részt! Nem csalódtam, ezt is olyan jól írtad meg, hogy szinte ott voltam én is nálatok. Kergettem a csirkét, vártam a lángost
Nálunk kislány koromban a vasárnapi ebéd nyuszi volt, nem csirke. Azért tenyésztettek nyulakat, hogy legyen egy kis hús a vasárnapi ebédhez. A csirkét nem vágták le, legfeljebb, ha túl sok kakas kelt ki /akiket már elcserélni sem lehetett tyúkért/, akkor azokat. A csirkéknek dolguk volt, fel kellett cseperedni, tojást tojni, újabb csirkéket kikelteni. A nyuszik pechükre nem tojnak tojást, így nekik nem kellett felcseperedni. Gyorsan szaporodtak, hamar nőttek, hamar a lábosba kerültek. Én -városi kislány lévén - borzalmasan sajnáltam őket, mindig elbújtam, amikor agyonütötték, és megnyúzták őket az udvaron, aznap én nem voltam éhes, bárhogy is illatozott a tényéron a pörkölt, vagy a rántott hús. /folyt./

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Csendekbe ír a végtelen címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Kis covid kalandom címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (7/8) címmel

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 70. címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pille és Katóka címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Az ősz... című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)