HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51222

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-04-01

Mezítláb a forró homokon . A tésztagyúrás. 13/9


( Régi történetek a gyermekkoromból )

Rokonságunk elég kiterjedt volt itt a környéken, mert mindkét szülőm felmenői ezen a vidéken éltek. Anyám anyai nagyszülei az első világháború után települtek át Palicsról, ahol a dédapám uradalmi vincellérként dolgozott. Az okot én már nem ismerhettem meg, mert senki nem emlegette azokat, ami a költözésre kényszerítette őket, de abban biztos vagyok, hogy nem önszántukból vagy kalandvágyból költöztek el. Egy tömörkényi tanyát vettek meg sok földdel, és én még kicsi gyerekként találkoztam is velük. Emlékezetemben úgy maradt meg dédapám, mint ősz hajú töpörödött mérges ember, aki mindig bottal járt, ezzel fenyegetett meg bennünket, ha hangoskodtunk, vagy felmásztunk valamelyik gyümölcsfájára. Dédanyámra, mint egy jóságos, gömbölyű, örökké nevető, mesebeli öreg nénére, úgy emlékszem. Azt mondták őreá hasonlítok, legalább is a gömbölyűségem és a jókedvem miatt. Én ezen mindig jót nevettem, mert köztünk hetven évnél több volt a korkülönbség, és bizony gyerekként én nem láttam a hasonlóságot, de a nagynénéim mind azzal bosszantottak, hogy éppolyan kerek farom lesz, mint az Almási Tóth Julcsa dédanyámnak. Sajnos igazuk lett. Hosszú életűek voltak Szombathelyi dédapámék. Jómódúaknak számítottak a környéken, és gyerekeiket iskolába is járatták. Matildkanéném varrónő lett, ő volt az én elhalt nagyanyám húga. Ő a férjhezmenetele után sem költözött el a szülői házból, hanem az öreg szülőket segítette és ápolta életük végéig. Gyermektelenek lévén, nyáron sok rokongyerek vendégeskedett náluk. Szerettem itt, mert vidám jóindulatú kedves asszony volt, vagy húsz fajta finom rétest tudott sütni, és varrónő lévén mindig varr egy kis nyári ruhát nekem. Nagyon szerette a gyerekeket, szerintem mi hoztuk meg számára a vidámságot nyaranként. Az élet nem adott számára sok örömet, helyette adott három idős embert, akiket halálukig ápolt, a tehetetlen ágyhoz kötött anyósát nyolc évig.
Anyámék lelevelezték Matildkanénémmel , hogy mikor indulok hozzájuk. Összepakoltam a betyárbútort, és elindultam a tömörkényi tanyák felé mezítláb. Az úton folyton kérdezgettem az útirányt az arra járóktól, vagy a tanyasiaktól, nehogy elvétsem az utat. Nem kellett sokat magyaráznom, csak elmondtam, merre és kihez szeretnék eljutni, és már mondták is merre tartsak. Sokszor jókat kuncogtam a tájszólásukon, ha például így irányítottak tovább: -Mönjél mán addig az öt jegönyés tanyáig, igenyöst, osztán ott mán mögmondják merre köll tovább mönnöd. Osztán mőgszomjaztá é? Ögyé mán egy falatot. Kinek a jánya vagy? - és így mondták tovább és tovább. A tanyákat hatalmas, már messziről látható jegenyefák övezték, és a tanyasiak úgy különböztették meg messziről a tanyákat, hogy hány fát látnak körülötte. Nagyon vendégszeretőek voltak az emberek. Sok helyen kínáltak étellel, vízzel, de csak a vizet illett elfogadnom, ezt nagyanyám a lelkemre kötötte.
Reggel indultam el és a nagy mezőkön át jutva, rengeteg jegenyés tanyát hagytam magam mögött, és meglehetősen elcsigázva éhesen szomjasan és nagyon porosan értem oda, késő délután. Itt egy tanyacsoport utolsó tanyája volt Matildkanénéméké. A gazdálkodás itt is folyt, de Feribátyám nem parasztember volt, hanem lakatosmester, inkább ezermester és ebből is éltek.
A történet idején nem én voltam egyedüli vendéggyerek itt, itt volt még két unokaöcsém is. Nagyon örültem, mert volt kivel játszani. Segíteni is kellett a nénémnek, de én nem bántam, már megszoktam, hogy vannak feladataim.
Matildka az akkor még élő, de ágyban fekvő súlyos beteg anyósát is ápolta, így nagyon elkelt neki egy leány segítség. Szerencsétlen idős asszony valamikor a környék bábaasszonya volt és nagy tiszteletnek örvendett, de akkor már nem tudott erről a világról, csak jajgatott, kénytelenek voltunk etetni a bénasága miatt, és minden este segédkeztem a lemosdatásánál. Ezt a munkát nem szerettem, mert szegénynek mindene fájt és folyton sírdogált, én meg nagyon sajnáltam.
Szívesebben voltam a főzésnél olyan hozd ezt, hozd azt konyhalány, és az állatok etetésénél vették hasznomat, és én voltam a vízhordó leány is.
A játékra mindig találtunk időt, így történt meg az is, hogy egy nagy bújócskázás közben a kamrában ráestem a tojásos garabolyra, és sok tojás megrepedt vagy összetörött.
Matildkanéném, hogy mentse a tojásokat, a repedtekből levestésztát készített, de nem ám egyedül, hanem velem. Egy tésztaadagot én gyúrtam, egyet ő, és addig gyúrtunk, míg elfogyott a repedt tojás. Letakartuk őket konyharuhával pihenni és megmutatta a tészta kisodrását, amit addig kellet sodornom a nyújtófával, amíg lehelet vékony nem lett a tészta. Ha eggyel készen lettem a bevetett nagyágyon kiterített lepedőre dobtam száradni. Egész délután sodortam, Matildkanéném meg vágta a levestésztát, amit megint szárítottunk, majd bedobozoltuk és a kamrapolcra raktuk. Soha többet nem bújócskáztam a gyerekekkel, de tésztát még nagyon sokat gyúrtam az életem során. Elnéztem szegény nénémet, mennyit fárad, kora hajnaltól estig szinte meg sem állt, nem is delelt, mint Nagyapámék, mert arra sem jutott ideje. Akkor még gyerekként, nem tudtam, hogy az itt töltött idők mekkora hatással lesznek az egész életemre.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2011-10-08 10:13:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!

Kellemes emlékeid vannak a tanyákról, az ott élt rokonságról, s azok munkájáról és életéről. A tanyai életet nem ismertem, inkább csak leírásokból, de az ottani élet nagyon hasonlít a kicsi falvakon lakók életéhez. S ha rágondolok azokra a finom, tisztán tojással készült cérnametéltekre, bizony, a most kapható legjobb tésztákhoz sem hasonlítható. Aki nem ismerte azt, nem is tudja, milyen az igazi levestészta. Sohasem fogom megérteni, miért spórolják ki most a tésztákból a tojást, miért pótolják vízzel, mert a tisztatojásos sokkal szaporább, megfőzve több lesz. Még a 8-tojásos mostani tészta sem igazi, azt is vízzel szaporítják. Az olasz tojásnélküli tésztákról már nem is beszélek. Köszönöm, nem kérek belőle!
Jó volt olvasni rövid történetedet.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7473
Időpont: 2011-04-03 09:19:54

Kedves Ibolya!

Élvezettel olvastam történetedet!

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-02 23:13:18

válasz Selanne (2011-04-02 22:51:50) üzenetére
Kedves Marietta nekem még megvan a tésztavágó késem, igaz ma már csak a süteményt vágom fel vele. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2011-04-02 22:51:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

A nagyanyám gyúrta házi tésztánál finomabb nincs is a világon. Nálunk Ő gyúrta,nyújtotta, majd nagyapám vágta fel csíkokra száradás után, volt egy, csak arra a célra tartott kés, és mint a hajszálat olyan vékonyra szeletelte fel. Sokszor álltam mellette ilyenkor. Micsoda élményeket, hozol felszínre bennem. Köszönöm Neked!

Szeretettel:Marietta
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-02 22:49:27

Azt hiszem kedves Mistletoe mi hajnalig mesélnénk a vén diófa alatt egy augusztusi csillaghullós estén, jóféle vörösbort kóstolgatva. Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-02 22:45:56

válasz T. Pandur Judit (2011-04-02 15:26:06) üzenetére
Kedves Judit, mára már én sem gyúrok tésztát, veszem a boltban. Könnyű a jót megszokni. Igaz annyi tésztás ételt már nem is eszünk, mint a gyerekkoromban. Köszi a kitartó olvasást.
Üdv. Ibolya
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2011-04-02 15:26:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!

Én már nem tanultam meg tésztát gyúrni, bár gyerekként sokszor láttam, hogyan készítik a tésztákat. / Talán ezért? / Fáradtságos munka volt, sok figyelmet és ügyességet igényelt, főleg a hajszálvékony cérnametélt készítése! Mennyivel egyszerűbb "kész" tésztát venni...
Tésztagyúrás helyett is lehet írni egy szép történetet, például a tésztagyúrásról. :)
Tetszett a visszaemlékezésednek ez a darabja is! Kíváncsian várom a következőt!

Judit

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Díjat kapni egy üres színházteremben című alkotáshoz

Dorothy alkotást töltött fel Számoló címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) megbomlik a békés együttlét című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Nem kell túlélni az urat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)